Versféleizé

Sokáig törtem a fejem, hogyan is mutathatnám be Galuskát, aztán rájöttem, hogy a legegyszerűbb, ha megmutatom Nektek azt a verset, amit Róla írtam, néhány hónapja. Azt hiszem, kommentárt nem igényel. :) 
Rögtön a vers után, kezdem is a naplót. Tehát...

GALUSKA

Hófehér zoknik és rózsaszín orr,

Sorsunk lánca, már örökre összeforr.

Neve Nokedli, nem Cirmi, vagy Ibike,

Benne él egy tündér, plusz két ribike…!

Mert csak addig eszményi, míg alszik a Drágám,

Amint felébred, megbánom drágán!

Jó nagy darabokat harap ki belőlem,

A virslit a levesből, meg eleszi előlem.

Karmol is a Kincsem, hogy megáll az eszem,

Mint egy szabásminta, úgy néz ki a kezem.

Bőrlégzéssel nyávog, dobhártya szakad,

A szárítón meg olykor, szépen fennakad.

Ne higgyétek azért, hogy ez itt csak panasz,

Nem bánok én semmit, míg van ragtapasz.

Mondhatnám még hosszan, hogy bővüljön a lista,

Hisz az én kis Nokim, egy törpeterrorista.  

                                        Édesen dorombol, bújik és átlátszó a füle,

Már nem tudnám elképzelni, az életem nélküle.

Világom képe körül Ő lett a keret,

Hálás vagyok Istennek, mert önzetlenül szeret!

Tejfogak harapnak, ahol csak érnek,

De nem bánom soha, bőven elférnek.

’Nedvesnózis’ puszikat kapok egy rakatot,

Szívemről, már sosem pattintják le, ezt a lakatot!

Imádkozom, hogy Galuskám sokáig éljen,

Boldog legyen velem, szíve sose féljen!

Kérlek Istenem, tartsd meg nekem Nokit,

Ígérem sok simit kap és kevés kokit.

     © Ariana T. Dianis 2014