Galuska Hercegnő uralkodása ~ 125 ~

2016. december

Megint karácsony! Nem vagyok egy Grincs, de azt hiszem, hogy nem nagyon szeretem az ilyen ünnepeket. A Zanci porszívóz, törölget, a konyhába sem mehetek, mert süt, főz, anyázik… A Nagyigazdi meg idén is állít egy kicsi fát, ami engem abszolút nem nyűgöz le. Maximum azért lesz érdemes felkelnem, mert minden valószínűség szerint kapok valami ajándékot, de utána azonnal visszafekszem. Passz. A szilvesztert viszont várom, mert akkor megint lesz petárdázás, meg durrogtatás, ami miatt a Zanci akkor is káromkodik, ha én nem félek, mert Ő a többi cicára és kutyára gondol, akik olyankor nagyon pánikolnak. Úgyhogy majd amíg én élvezem az ablakból a pukkanásokat, addig ő szentségelni fog, és a petárdázók különböző nyílásaiba ajánlja majd a ketyeréiket! Ez nálunk kérem már hagyomány! :)

Egyébként mostanában kissé virslioholista lettem. Most már majd' egy hete minden este kérek egy virslit. No nem azért mert éhes vagyok, inkább csak azért, hogy játsszak vele. Most mondjuk a szokásos "kergetem a virslit - eldobom a virslit - elkapom a virslit - lépcsőn leesik a virsli - utána gurulok" helyett történt egy kis fiaskó, ami miatt a Zancinak cseppet nagyobb lett a feje az éves átlagnál. Az úgy volt, hogy papírforma szerint száguldoztam a virsli darabkámat dobálva a lakásban, amikor is a virslim hirtelen eltűnte magát! X-akta, mi? Jó ideig nem is találtam, de aztán kiszagoltam hol bújt el!A Zanci ugyanis meglehetősen fázós, úgyhogy vett magának egy házi csizmát, amit Ő "kiccsimmának" nevez és nagyon szereti. Kiccsimma azért kell neki, mert az jó vastag, meg puha és meleg, aztán ha azt felveszi, akkor nem kell a vastag harisnyára felvennie egy vékonyabb és arra egy vastagabb zoknit, hanem csak felkapja kiccsimmát és utána élveteg képpel csoszog a házban. No, de hogy visszatérjek az eredeti ökörcsapásra: nagyon nem találtam a virslimet. A Zanci már ágyban volt, Ő nem látta az eseményeket, így kimászott az ágyból, felhúzta a balos kiccsimmát, aztán a jobbosat… és olyat sikított, hogy öröm volt hallgatni. Persze én vihogva figyeltem, amint felkapcsolja a lámpát és nagyon-nagyon óvatosan a kiccsimmába nyúl, aztán elképedve kiveszi belőle a virslimet. Innentől már nem vihogtam annyira, mert a Zanci azonnal párhuzamba állított engem a lakott-jobbos kiccsimmájával, miáltal elkezdte rólam leszedni a keresztvizet, válogatott szakszavakkal. Azóta nem kaptam virslit. Most jön a karácsony, remélem megszán. Megígértette velem, hogy nem dobálok bele semmit a kiccsimmájába, én pedig esküt is tettem erre, mert ugye mibe se kerül ez nekem. :D

Nektek nagyon boldog karácsonyt kívánunk! :)

Szeressétek egymást, de ne csak három napig! ;)

Ne nézzél már: becsomagolódtam! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 124 ~

2016. december

Meg lettem mérve horizontálisan, vertikálisan, és mérlegen is. Az van, hogy 62 cm vagyok a fejem búbjától a fenekemig, a farkam ebbe nincs beleszámolva. Ehhez vagyok 5,2 Kg. Azért engedtem csak megmérni magam, mert mókás volt, ahogy mindig kikaptam a Zanci kezéből a szabócentit, neki meg lilult a feje.

Azért végül megmért, aztán közölte, hogy akkora vagyok, mint egy fellobogózott anyahajó, vagy mint egy oroszlány. Igen, így ipszilonnyal. Mondtam neki, hogy dafke sem vagyok "orosz-lány", senkim sem volt orosz tudomásom szerint, bár hogy anno kik fordultak meg a kertben, ahol Édesanyám a pásztoróráit töltötte, arról nincs bővebb információm. Semmit nem tudok az oroszokról, még a cirill betűket sem ismerem. Na jó, annyit azért tudok, hogy a tundra az egy bugyi, és hogy a Szovjetuniónak anno CCCP volt a rövidítése. Ekkor a Zanci kapva-kapott a szón, hogy na akkor már biztosan kijelenthető, hogy orosz vagyok, mert speciel a CCCP annak volt a rövidítése, hogy a "Cirmos Cica Cafrangos P...csája"…! Ezek után le sem tagadhatom, hogy ruszki vagyok, legalább 10%-ban. Kikérem magamnak! Én nem vagyok ruszLi! Az kérem ecetes hal! :(

Megsértődtem! És most megsértődve maradok addig, amíg nem kapok jutalomfalatot, vagy vajas pirítóst!

Sértődés van! Akkó'se nézek rád! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 123 ~

2016. november

Új lakónk van. Egészen konkrétan egy mókus bútorozott fel a fenyőnkre. Az úgy volt, hogy a Zanci fedezte fel őt, amint éppen a szomszéd csoffadt fenyőjéről költözködött át a miénkre. Nem viccelek, a Nőm vagy 25 percig kukkolta a mókuskát, amint cihelődött átfele. A mókus áthurcolkodott az összes d(t)obozával és minden ingóságával együtt, szóval most már a mi fánkon ingatlantulajdonos. Másnap a Zanci ment ki a szeméttel, amikor összefutott a mókussal, aki abszolút nem félt, bár közel sem ment a Zancihoz. Szedegetett magának tobozt, meg apró ágakat, gondolom azért, mert még nincs kellően bebútorozva a kecója. Külcsínét tekintve sötétbarna egyébként, és hosszú, fekete farka van, meg a fülein is aranyos, fekete pamacsok vannak. A Zanci elnevezte őt Mogyinak. Szóval most Mogyival próbálkozom barátkozni, de eléggé antiszociális. Akárhányszor megpróbálok vele beszélgetni, mindig felszalad a fára! Már panaszkodtam erről a Zancinak, de azt mondta, hogy a Mogyi mókus, aki fél a macskáktól, és különben sincs rám írva, hogy abszolút életképtelen vagyok, és nem teszek kárt senkiben. Na ezt kategorikusan kikérem magamnak! Én kérem egy veszedelmes és félelmetes ragadozó vagyok! Például minden virsli tőlem retteg, mert amint a Zanci odadobja nekem, azonnal elmarom a levegőben, körbekergetem a lakásban, és csak akkor eszem meg, ha már alaposan kifárasztottam, és olyankor a virsli már csak szuszogni tud, és az életéért könyörög! Pff!

Pár napja azért majdnem sikerült elmélyítenem az ösmeretséget Mogyival, de olyan gyors, hogy hiába rohantam, mégis felspurizott a fára, mire odaértem. Jövök fel, a Zanci persze ír, felugrom hozzá az asztalra és mondom neki, hogy : "Nyá-nyá-nyááá-nyá--nyá---nyányá", ami szabad fordításban annyit jelent, hogy "Képzeld! A Mogyi lent volt, tobozt gyűjtött, aztán odamentem, de felsprintelt a fára, én meg álltam alatta és nyávogtam neki, de nem jött le!" Ezt így, egy levegővel. Mikor befejeztem a monológomat, néztem a Zancira, hogy majd biztosan válaszol valami okosat. Erre mit bír mondani ez a Nő?! "Igen Drágám, mókuska van a fán"… Hát, kösz! Egyébként voltunk kettesben is kint a Zancival, és persze akkor is láttuk a Mogyit, aki egyébként a Zancitól semennyire sem fél, csak tőlem, úgyhogy mikor megálltam a Zanci mellett és a Mogyi meglátott, felcikázott a kérójába. Szaladtam persze utána, aztán a fa alatt nyávogtam először felfele, aztán meg a Zancinak, hogy ha már itt van, hát ugyan száguldjon már föl, aztán hozza le a Mogyit. Közölte velem a Nő, Akit Nekem Rendeltek, hogy összekeverem őt a Superman-nel, mert ő repülni sem tud, meg a tangáját sem nadrágon kívül hordja…! Komolyan, semmi hasznát nem veszem!

P.S.: Jogos kérdés lenne részetekről, hogy van-e fotó Mogyiról? Nincs. Azért nincs, mert a Mogyi gyors, a Zanci meg végtelenül lassú, meg aztán vagy éppen rohan a Mogyi és akkor csak egy kondenzcsíkot fotóz belőle a Zanci, vagy a Mogyi mondjuk megáll pózolgatni, de akkor meg a Zancinál nincs telefon, hogy meg tudja örökíteni. Ez van. Rút az élet! 

Viszont kaptok rólam egy fotót, melynek címe: "Ha lelóg a s*ggem, hát lelóg a s*ggem!". Örüljetek!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 122 ~

2016. október

Nohát, olyan dolgok vannak, hogy hú! Először is, a Zanci könyve megjelent, amitől teljesen bolond lett, azóta reklámoz, meg a kiadóba járkál, szóval szerintem ráférne, hogy valaki újraindítsa a hardverét, mert kezd belőle elegem lenni…!

Különben ettől függetlenül vidáman vagyunk, mert mindig csinálok valami plusz programot, amitől főként én vidulok. A múltkor pölö kicseréltettem este a Zancival a vizemet, mert reggel töltött a tányéromba tisztát, de az estére menthetetlenül megposhadt, úgyhogy addig sírtam vigasztalanul, míg a Nő nagy sóhajok közepette ki nem ment a konyhába, tiszta vizet hozni. Jön befele, kezében a csurig töltött tányérommal, persze óvatoskodva, hogy ki ne lötyögtesse… Én meg elbújtam az ajtó mögött, és éppen mikor beért elé pattantam, szólván: BUUU!!! Erre a Zanci roppant mókásan sikkantott egyet, aztán eldobta a tányérkámat. Az meg pályára állt, szépen átszárnyalt a küszöb fölött, végül azért nem tört össze, mert az ágyon landolt. Ügyesen eláztatta a matracot, a paplant, a parkettát, és mindent, ami a hatósugarába került. Páratlan reflexeimnek köszönhetően én csak azért nem lettem vizes, mert mikor a tányér a levegőbe emelkedett, én kisprinteltem a Zanci lába elől. Aztán az ágynak dőlve röhögtem, míg a Nőm randán káromkodva feltörölt, meg villámgyorsan lerántotta az ágyról a vizes ágyneműt. Kaptam persze azért egy másik tányér vizet, amiből kereken kettő kortyot ittam is, az este további részében pedig azt figyeltem a tv tetejéről, ahogy Anyám kuporgott a matracon, hajszárítóval fújva a vizes foltot, miközben félpercenként rám nézett, hogy elmondja; nagyon-nagyon rossz vagyok, és egyszer még kifordít a csíkos pizsimből!

Persze az ilyen összeveszéseink nem tartanak sokáig, a Zanci hála az égnek nagyon hamar felejt, (gondolom meszesedik az agya, vagy ilyesmi) úgyhogy a vizes poén után két nappal csinált nekem "szerelem-párnát". Hogy az micsoda? Az kérem úgy készült, hogy a Nagyigazdi hozott nekem a gyógynövényboltból egy zacskó macskamentát, a Zanci meg fogta az egyik tiszta nylon harisnyáját, azt megtöltötte a macskamentával, kötött rá bogot, levágta a maradék anyagot, aztán odaadta nekem. Kérem szépen, aki szeretne nagy örömöt okozni a kiccicájának, az csináljon neki ilyen szerelem-párnát! Uhh, isteni illata van! Lehet neki puszikat adni, megfürdetni, rágcsálni, dobálni! Az igaz, hogy beálltam tőle, mint a gerely, de megérte! Úgy beszívtam, hogy a Zanci lefotózta a pillanatot, amint éppen a parkettán fetrengek és összeakadt szemekkel azt gajdolom, hogy: "Szeretlekpárnaaa", meg "Akácosúúút"...! Úgyhogy 2,5 éves fennállásom óta először készült olyan kép rólam, ahol tele pofával belebazsalygok a kamerába. A Zanci meg élvezettel nyomta a gombot, még a nyelvét is kint felejtette, annyira odavolt, hogy nem zombultam be fejileg, miközben jóízűen kacarászott az állapotomon! Sajnos a macskamentás párnát nem kapom meg, csak olyan 2-3 naponta, hogy ne legyek függő, mert eléggé megzizzentem tőle, de a lényeg, hogy néha megkapom és akkor jön az "ereszdelahajamsári"! :D 

A macskamentás párnával :) Csíííz! :D

HÍREK! :)

Kedves Hölgyek és Urak! 

Már előrendelhető Fekete Kristály című fantasy regényem! :)
Humorban gazdag, ám erőszakban és brutalitásban szegény történet, tehát 12 éves kortól már bátran ajánlható a fiataloknak is, és persze mindenkinek, aki szeret jókat nevetni, valamint meg tudna kedvelni egy körömrágós sárkányt...! ;)

Az alábbi oldalon lehet leadni a rendeléseket:

http://www.feketekristaly.colorcom.hu/info.php

Aki dedikálva szeretné megkapni a példányát, az kérem ezt jelezze a megrendelő lapon. (és persze azt, hogy milyen névre írjam :) )

További jó hír, hogy a külföldről érkező megrendeléseket is tudja vállalni a Colorcom Kiadó! Aki külföldről szeretne rendelni, kérem vegye fel a kapcsolatot a Kiadóval, a kiado@colorcom.hu címen. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Íme a fülszöveg:

"Ebben a történetben mindenki keres valamit. Az Erény Bajnoka a fő-gonosznak kikiáltott uralkodót, hogy őt megölve beteljesítse az ősi jóslatot. Az uralkodó a Fekete Kristályt, a Gonosz kövét, amivel reménye szerint térdre kényszerítheti a Bajnokot. Az eseményekbe véletlenül csöppenő Hold Hercegnő pedig némi ítéletektől mentes logikát keres az egészben, de sajnos nem sokat talál. Végül rafináltan összeülteti az ellenséges feleket, hogy legalább hallgassák meg egymást, mielőtt kardélre hánynák a másikat. Így derül ki, hogy az Erény Bajnoka nem is akkora hős, mint amilyennek hiszi magát, az uralkodóról, hogy nem is olyan rettenetes gazember, mint ahogy azt gondolták, és a Hold Hercegnőjéről, hogy nagyobb a hatalma, mint azt valaha sejtette!

Egy történet az emberi gyarlóságokról, arról, hogy ha jobban megismerjük ellenségünket, talán őt is tudjuk embernek tekinteni. Mese fiataloknak és felnőtteknek az életről, megértésről, szerelemről, az értelem csodájáról, sok humorral, és borzongással körítve."

Köszönöm a figyelmeteket, hűségeteket az oldalhoz, és minden jövőbeli megrendelést! :)

Csodában gazdag napokat kíván:

Ariana T. Dianis /a Zanci/

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 121 ~

2016. szeptember

Bocs, régen nem írtam, de voltak mindenféle fennforgások. Az történt ugyanis, hogy a Zanci Betti barátnője akart venni magának egy új ágyat, emiatt viszont a régi ágya feleslegessé vált. Megkérdezte a Zancit, hogy kell-e nekünk, mert az ágya 140x200 cm, szemközt a mi heverőnkkel, ami csak 90x200 cm volt. Na mondanom se kell, hogy a Zanci azonnal vérszemet kapott, hogy juj, hát persze, hogy kell nekünk a Bettike ágya, mert szerinte feszt a veséjét rugdalom éjjelente, ergo nekünk kell a nagyobb ágy, ami szuper lesz! Betti erre azt mondta a Zancinak, hogy boldogan nekünk adja a régi ágyát, de szerinte én ezen a nagyon is rugdosni fogom, mert én... én vagyok! :D Nem azért mondom, de Bettike valami boszorkánynak, vagy látónak a reinkarnációja lehet, mert persze úgy is lett, ahogy megjövendölte. (legközelebb majd a következő heti lottószámokat és a várható időjárást is kérni fogjuk Tőle! ;) )

Szóval az ágy megjött, amiből óriási rumli kerekedett. Ugyanis a Nagyigazdi szerette volna megkapni a mi heverőnket, úgyhogy a Laciék elhozták a Bettitől az ágyat, a mi heverőnket levitték a Nagyigazdinak, aztán felhozták a nagyobbik ágyat, aztán a Nagyigazdi ágyát kicserélték a heverőre… szóval nem volt egyszerű. Mikor minden a helyére került a Zanci nagy boldogan megágyazott, hogy akkor most kezdődik az arany élet, akkora helyünk van, hogy golfozni is lehet a nyoszolyán! Le is feküdtünk, én marhára élveztem a nagy ágyat, körbeszaladgáltam, mindenhol megszagoltam és a körmeimet is muszáj volt kicsit élesítgetni rajta, hogy megjelöljem. Mikor készen lettem áldásos tevékenységemmel, elhevertem a Zancin, mert mi mindig így alszunk el, hogy a karjában vagyok és a pocakomat simogatja. A Zanci meg olyan kis naiv, egyem a szívét, hát nem felkelt éjjel, hogy kimenjen pisilni? Mire visszaért, én elterültem a paplanon keresztben elnyúlva, hogy semmi kétségek se hagyjak benne; itt már sajnos senki nem fér mellém…! Ekkor a Zanci annyit mondott, hogy az édesanyám tompora az orromra és arrébb tolt volna, de erősen kapaszkodtam a paplanba. Mondtam Neki, hogy nem értem miért ilyen makacs, hát temérdek hely van a fal mellett, sőt még egy paplancsücsköt is adok Neki grátiszba, de Ő ragaszkodott ahhoz, hogy visszafeküdjön úgy, ahogy eredetileg aludtunk, tehát az ágy közepét akarta. Hihetetlen egy nő, komolyan mondom! Egyrészt nem lehet vele együttműködni, mert azt hiszi, hogy Ő kapta az ágyat a Bettikétől és nem én, másrészt meg életképtelen is, mert kizártnak tartom, hogy ne fért volna el valahol az ágy végiben…! Ezek után morcogva megállapította, hogy akár egy focipályán is aludhatnánk, én akkor is kitúrnám. Kis csacsi! A rabszolga nem zizeg, hanem csendesen tűri, ahogy elnyomom! :)

Ja! Még egy fontos info van, de azt majd külön bejegyzésben írom meg Nektek! A Zanci ezúton is elnézést kér, amiért nem tud olyan sűrűn írni rólam, mint régen, de most indul az első regénye, aztán van vele dolga bőven. Szerintem ez nem indok. Neki velem kéne foglalkoznia a nap 24 órájában, a Ti nagy örömötökre és nem a könyvét kellene tutujgatnia, hanem rólam kéne históriáznia. Tessék, perifériára szorultam, megengedem, hogy sajnáljatok! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 120 ~

Képzeljétek, nagy hír van: október 3.-án megjelenik a Zanci első regénye! :)
Hamarosan előrendelhető lesz, azt majd megírom, hogy hol és mikor lehet megejteni. Aki egy kicsit is kedveli a Zanci humorát, garantáltan nem fog csalódni a Fekete Kristályban sem. :)
Sajnos én nem vagyok benne szereplő, mert amikor írta, én még pajzán gondolat sem voltam, viszont van benne egy körömrágós sárkány, szóval azért biztosítva van a "cukiság-faktor". ;)

Mutatok képet a könyvborítóról:

Egyébként meg mindenkire ilyen randán fogok nézni, aki nem rendeli meg a Zanci könyvét, mert akkor miből lesz nekem Royal-om...?! :) 

Na jó, csak vicceltem, ezt a tekintetet kizárólag a Zancinak fejlesztettem ki, Rátok sosem néznék így! :D 

Doromb: 

Galus

Én vagyok a Keresztanya! Comprendes...? :D 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 119 ~

2016. augusztus

Jelentem, megint fogtam egy madarat! Most éppen rigót, de őt sem bántottam, ahogy anno a cinkét sem, csak felhoztam a Zancinak, hogy örüljön, meg hogy játsszunk vele. A helyzet az, hogy a Zanci egy egészen kicsit sem örült a madárkámnak! Éppen olvasott az ágyon, én meg feljöttem, aztán tele szájjal mondtam Neki, hogy "Mömmömö", mire felnézett a könyvből, hogy mit szeretnék és miért nem tudok artikuláltan nyávogni?! Ekkor letettem mellé a madárkát, aki azonnal szárnyra kapott és röpködni kezdett a lakásban. Ez semmi, mert képzeljétek, a Zanci is elkezdett röpködni, bár Ő inkább idegbeteg módon, fél lábán papuccsal, – mert csak az egyiket tudta felvenni nagy sietségében – ugrált a veréb után, meg utánam, miközben randán káromkodott. Ezzel így elvoltunk megint másfél órácskát, amit én nagyon élveztem, mert végre nem fulladt unalomba az esténk. Végül nagy nehezen hajlandó voltam megérteni, amit egyébként elsőre is színtisztán értettem, mert a Zanci velem kiabált, hogy azonnal fogjam meg a madaramat, aztán húzzak le vele az udvarra. Úgyhogy felsőbb utasításra megragadtam a verebet és levittem az előszobáig. A Zanci persze trappogott utánam, kinyitotta az össze ajtót, hogy haladjak kifele én is, meg a veréb is. Az állatvédők kedvéért mondom csak el, hogy a verébke jól van, semmi bántódása nem esett, elengedtem. Viszont a Zanci beleesett a kétségbe, hogy ez most már mindig így lesz, mert ugye a cicaajtók mindig nyitva vannak. Közölte velem, hogy ha még egyszer felhozok valamit, aminek pulzusa van, ráfesti az oldalamra, hogy "élőállat szállítás"! Pedig én nem akarom megölni, akiket felhozok, csak játszani szeretnék velük! Nehéz ám egy ilyen hisztérikával együtt élnem!

Más. Talán még emlékeztek, hogy anno elloptam a Zanci fogkeféjét a fürdőből. Na ez a fogkefe azóta is az enyém, és mivel hét hetes korom óta lenyűgöz a fogmosás rituáléja, hát én is alkalmazom mostanság.  Pici korom óta minden reggel és este felülök a kád csücskére és onnan figyelem, ahogy a Zanci sikálja a fogait, úgyhogy már nagyon profi vagyok, minden mozdulatot megjegyeztem. A Zanci azt mondta, hogy állítólag a többi cicák nem nagyon szeretik a fogmosást, mert vannak olyanok, akiknek romlósabbak a fogaik és nekik ki is fejlesztettek igazi cicáknak való fogkefét, meg fogkrémet, de sok cica ezt utálja, mármint azt, hogy sikálják a fogaikat. Ehhez képest én nagy híve vagyok a dentálhigiéniának! Kérem szépen, én magamnak mosom a fogaimat. Legalábbis megfogom a fogkefét, aztán nem csak rágom, hanem sikálom is, meg azt is nagyon szeretem, amikor a Zanci óvatosan csuszatolja a fogaimat. A családom szerint hülye vagyok. Szerintem meg iskolákban is mutogatni kéne engem, hogy a gyerekek megtanulják hogyan kell helyesen fogat mosni! Ehh, nem értékelnek ezek engem kellőképpen!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 118 ~

2016. augusztus

Azt hiszem a Zanci nem egészen épeszű. Az történt, hogy tegnap estére beharangoztak valami húderitka meteorzáport, amit Neki okvetlenül látnia kellett. Állítólag kétszáz hullócsillagot lehetett látni, ha nagyon nézte az ember, meg a macskája. Mivel a Zanci babonás is, ezért írt egy jó hosszú listát, hogy mi mindent fog kívánni, amikor esnek lefele a csillagok. Mint azt mindenféle internetes oldalról megtudta, a csillaghullás éjfél és hajnali négy óra között volt várható, úgyhogy jól felöltözött, aztán éjfélkor levonultunk az udvarra. Itt szeretném hozzátenni, hogy én az egész akciót nem értettem, álltam a Nő mellett, én is hesszöltem felfele, de aztán hamar meguntam és mentem inkább tücskökre vadászni. Ezzel szemben a Zanci röpke fél órácskát állt az udvar közepén, fejét hátraejtve, és csak várt, várt, várt… Mikor már elzsibbadt a nyaka és fázott is stratégiát váltott és úgy döntött, hogy  akkor Ő majd a fenti ablakból fogja marha jól látni a nagy eseményt. Felment, kinyitotta az ablakot, odahúzott egy széket, arra letottyant, aztán kukkolt erősen, szemüvegben, félig az íróasztalra feküdve. Olyan fél kettő magasságában már csak megnéztem, hogy mit csinál. Ugyanabban a hétrét hajtott pózban ült, hol sóhajtozott, hol nyögdösött. Mellé ugrottam, mert az íróasztal csücske tulajdonképpen az én helyem és próbáltam is kitúrni onnan, de nem mozdult. Ebből apróbb konfliktusunk kerekedett, mert én lökdöstem a könyökét, meg nyomkodtam arrébb a fejét, erre Ő meg közölte, hogy az év többi napján enyém az ablak, most hagyjam Őt békében kukkerolni. Végül kiegyeztünk döntetlenben: a Zanci nyolcrét hajtogatta magát, hogy a könyöke csücskében legyen nekem is helyem. Onnantól aztán Ő felfele nézegetett, én meg lefele. Hirtelen a Zanci felélénkült, mert meglátott EGY, azaz pontosan egy hullócsillagot. Gyorsan kívánt a Nagyigazdinak egy nagyon szépet, mert persze a Nagyigazdi már mélyen aludt, és marhára nem hatotta meg, hogy potyognak a csillagok. A Nőm közölte velem, hogy ez volt az első, majd meglátom milyen sok lesz még, igazi csoda! Aztán ült megint, nyolcrét hajtogatva, hogy minél nagyobb felületen lássa az eget. Úgy tíz percig. Merthogy közben jött egy csomó felhő. Először, csak aranyos barifelhőknek tűntek, aztán rövidesen kiderült, hogy nem, ezek vaskos felhőpaplanok, amik gyakorlatilag eltakartak mindent, még a stabilan odaenyvezett csillagokat is. Hajnali háromkor a Zanci megállapította, hogy innen nézvést úgy fest, mintha valaki szürke tejbegrízzel bekente volna az eget, úgyhogy megpróbált felállni. Ismétlem próbált, mert olyannyira belezsibbadt a hibbant pozitúrába, hogy alig bírt felkelni a székről. Mit szépítsem: a Zanci úgymaradt! Mostantól nem is némber, hanem gémber! Fej-, nyak-, váll-, hát-, csukló-, és csípőzsibbadásból kifolyólag úgy kezdett közlekedni, mint a toronyőr Notre Dame-ban. Minden mozdulatához sziszegett, nyögött, jajgatott, végül sikerült bezárnia az ablakot. Közben persze szidta az időjárást, meg azt is, aki kitalálta a felhőket, meg azt is, aki kitalálta a csillaghullást! Azt mondta, majd ma is nézni fogja, hátha lát még. Jaj nekünk!

Ja, más. Kaptam megint egy oltári jó dobozt, mert volt a Nagyigazdinak szülinapja és a Zanci rendelt Neki egy csodaszép, szív alakú tortát. Ez a torta olyan nagy volt, hogy nem fért bele normált tortadobozba, csak extra nagyba. Miután a torta már nem lakott benne, megkaptam én. (Pontosabban offenzíva-jelleggel elfoglaltam) Isteni fekvés esik benne és jó ropogós is, már körberágtam! Most csak olyan képet tudunk mutatni, ahol éppen élvezettel henyélgetek a tortadobozomban. Szerintem látszik rajtam, hogy ez valami mennyei, nem? :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 117 ~

2016. július

Kaptam két cicaajtót.  Isteniek! :) Képzeljétek, csak úgy ki-be lehet mászkálnom, senki sem morog velem, hogy hajnali kettőkor hova lesz a séta, és mióta megvannak az ajtóim a Zanci, meg a Nagyigazdi is el vannak simulva. Tiszta haszon! Valamiért nem vették sportosan, hogy mindkettőjüket ébresztgettem a legkülönbözőbb hajnali időpontokban, ezért kaptam ajtókat. A Laci meg volt olyan rendes – mint mindig! –, hogy beszerelte őket az előszoba- és veranda ajtókba. Mondjuk ettől tiszta hiszti lettem, mert levették (mondom: LEVETTÉK!) mindkét ajtót, aztán nagy zajt csaptak és bebiggyesztették a cicaajtókat. Ezen a drámán azért hamar túlestem, onnantól azzal volt bajom, hogy jaj, hát az ajtókáim billegnek. A Zanci konkrétan "kidugott" az egyiken, ebből már azért sejtettem, hogy hogyan kéne használnom őket, de akkor is ijesztő volt. Ekkor óriási sóhajjal fogott egy nagy adag ragasztószalagot, aztán felragasztotta a billencseket. Ez szuper ötlet volt egyébként, mert így már át mertem sétálni a nyitott ajtókon. Jelentem már három napja le vannak hajtva a billenők, és már így is úgy közlekedem, mint a sutty! :) Olyannyira, hogy éppen három napja nem járok haza éjszakánként. Ebből első nap volt balhé, mert a Zanci reggel azt hitte, hogy mellette fekszem, de persze én kint kolbászoltam. Le is lettem érte toszva, hogy hol a retekben voltam, sőt családi kupaktanács is volt miattam. Az úgy nézett ki, hogy a Zanci és a Nagyigazdi körbeülték a nagy asztalt. Rossz volt nézni, ahogy ültek ketten. Körben! Na szóval ott ültem alattuk és hallgattam a kvaterkát, hogy akkor mi legyen; zárjanak be éjszakára, vagy ne zárjanak be? Végül a Nagyigazdi meggyőzte a Zancit, hogy mivel fényes délben is bárhonnan képes vagyok lehátazni, pofára esni, verekedni, ezért szerinte teljesen mindegy, hogy éjjel vagyok kint egy fél napot, vagy nappal. A Zanci meg lett győzve, úgyhogy most már valóban szabadon mászkálhatok! Így aztán most minden este mielőtt kimegyek az udvarra, végig kell hallgatnom az anyai intelmeket, miszerint vigyázzak magamra, ne menjek az utcára, ha bajba kerülök keressek egy megbízhatónak tűnő felnőttet, vagy rendőr bácsit. Plusz meg van kérdezgetve, hogy van-e nálam személyi, lakáskulcs, papírzsepi…? Ezeket unott pofával végighallgatom, aztán odadugom az orrom, hogy össze legyek puszilva és már huss, megyek is! Summa summarum: királynői életem van, oda megyek, ahova csak akarok, akkor jövök, amikor akarok, este kint vagyok az istenien hűvös udvaron, reggel meg hazajövök, aztán végigheverek az ágyon és alszom délig. Ez az élet! :) 

Íme, az ajtóm! :)

Itt is szeretném megköszönni a PiacoZoo állatfelszerelés üzlet legkedvesebb vezetőjének, Virágnak a segítségét, mert a Zanci az Ő segítségével szerezte be az ajtóimat! (Egyedül tök béna…) Meg tulajdonképpen mindenemet, mert a Zanci mindent onnan vesz nekem. Virág pedig mindig nagyon aranyosan és türelmesen segít, nagyokat beszélgetnek, meg nevetgélnek a Zancival. Úgyhogy, ha igazán minőségi üzletet kerestek, ahol minden létezőt be tudtok szerezni a Kedvenceteknek, akkor keressétek fel a PiacoZoo-t és Virágot, aki imádja az állatokat, sőt néha az embereket is! :D ;)

Köszi mindent drága Virág, nagy doromb Neked! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 116 ~

2016. július

Mostanában Houdini reinkarnációjának adom ki magam. Gyakorlatilag bárhonnan meg tudok pattanni! Az úgy kezdődött, hogy éjszakánként nálunk fent nagyon meleg van, aztán mikor már nagyon nem bírtam, lementem a Nagyigazdihoz, mert Nála lényegesen hűvösebb a szoba. Mivel azonban Neki is melege van, ezért résnyire nyitva szokta hagyni a szobaablakot is, meg a konyhaablakot is, csak trükkösen oldja meg, hogy ne tudjanak kívülről bejönni. Arra viszont nem gondolt, hogy én ki tudom cselezni, meg ugye mikor nagyon akarom, akkor bármilyen kicsi résen kiférek. Így történt, hogy egyik éjszaka kislisszoltam a szobaablakon a finom, hűvös udvarra. A Zanci fent aludt, a Nagyigazdi lent, aztán mikor reggel felkelt kiment, hogy kinyissa a veranda– és előszoba ajtókat. Én ekkor kocogtam befelé, a Nagyigazdi meg úgy nézett rám, mint egy kísértetre, mert nem tudta elképzelni, hogy mégis hogyan jutottam ki. Mikor a Zanci is felébredt megkérdezte Őt is, hogy mikor mentem ki, amire a Zanci csak pillogott, hogy Ő aztán nem engedett ki, biztosan szublimáltam. Végül kisütötték, hogy a szobaablakon lógtam ki. Másnap a Nagyigazdi nagy odafigyeléssel bezárta az ablakot, és csak a konyhaablakot hagyta nyitva, de rosszul fordította rá a zárat, úgyhogy akkor meg ott ugrottam ki. Egyébként rájöttek már a Nőim arra is, hogy jobban járnak, ha azonnal kiengednek, amikor éppen mennék – teszem azt hajnali háromkor, mert rendszerint akkor jön rám a hirtelen mehetnék –, mert ha azonnal nem pattannak ki az ágyból, hogy kikísérjenek és nyitott ablakot sem találok, akkor a Zanci hasát trambulinnak használva pattogok rajta, amit Ő nem annyira szeret. Az utolsó csepp a biliben az volt, amikor egyik hajnalban már a pattogásra sem reagált, csak mormicált és aludt tovább, úgyhogy felültem a mellkasára és gyengéden orron haraptam. Nem tehetek róla kérem szépen, kénytelen voltam offenzívát indítani a kiengedésem végett! A Zancit persze ezzel nem győztem meg, hosszan emlegette szülőanyám ülőgumóját, miközben az orrát tutujkálta. Végül döntés született: kapok két macskaajtót, az egyiket az előszobába, a másikat a verandára, hogy akkor mehessek ki-be, amikor akarok. Ezen a héten hozza majd őket haza a Zanci, aztán remélhetőleg a Laci ráér majd és hamar beszereli a két ajtómat. Jaj már nagyon várom! Nálam jobban, csak a Zanci várja! :)

Idén nyáron már volt egy fürdésem, bár az inkább csak arról szólt, hogy nagyon meleg volt és a Zanci bepacsált kicsit, de tegnap komolyan meg lettem fürdetve. Jöttem haza kora délután, és azonnal megkerestem a Zancit, hogy nézze már meg mi van a hátamon?! Kiderült, hogy belefetrengtem valami olajos cuccba. A Zanci megszagolgatott, de semmilyen szagom nem volt, ettől függetlenül megvártuk, míg a Nagyigazdi hazaért, aztán a Zanci csinált nekem egy nagyon enyhén samponos vizet, abba közös erővel beleáztattak, sőt meg is dörgöltek, végül  a zuhanyrózsával öblítettek le, pedig tudja a Zanci, hogy rettegek a zuhanyrózsától! Persze én ordítottam, hogy valaki azonnal hívja a slambucmant, mert itten kérem sáros bakancsokkal tiporják a jogaimat, meg aztán mindenem vizes is, de ezek ketten meg a fülük botját sem mozgatták a panaszomra, csak azon sápítoztak, hogy milyen szutykos a víz, amit kiöblített belőlem a Zanci. Naná, hogy szutykos! Tudják ezek egyáltalán, hogy nekem mi munkámba kerül ennyi retket magamra kenni? Egész nap ezért porfürdőzőm! Erre lemossák! Úgyhogy kérem szépen, én most tiszta vagyok és illatos, meg nagyon el is fáradtam, mert négy órán keresztül nyalakodtam, mire végre száraz lettem. Az igaz, hogy napok óta először nem volt olyan rohadalom melegem, mint eddig, de azért EZT tenni velem…! 

Száradok!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 115 ~

2016. június

Voltunk Dokibácsinál! Na semmi pánik, hála a nagy Bastet-nek semmi bajom, csak a szokásos éves oltásaimat kellett megkapnom. Egyedikek voltunk, úgyhogy sokat nem is kellett várni, aztán bementünk és megint új asszisztensnő fogadott minket. Aki még engem nem látott általában azonnal elolvad a gyönyörtől, hát ez a néni is ezt tette. Miután minden irányból meg lettem dicsérgetve, hogy jajdenagyonszépvagyok, a Dokibácsi beadta az onyekciót. Úgy látszik olyan régen jártunk Nála, hogy elfelejtette, hogy én nem vagyok egy balhés fazon. Várta, hogy majd nyávogok, meg vinnyogok, de én csak konzekvensen fixíroztam az eszcájg-sterilizáló gépet, bokor arccal, ahogy szokásom. Meg lett nézve a fülem, meg az összes fogam, mert a Zanci szerint büdi volt a szám, (most már mondjuk nem az) de a Dokibácsi azt mondta, hogy mindenem extra egészséges, a fogaim szépek, nem kell még ultrahangosan leszedni a fogkövemet, viszont a Zanci meg ne képzeljen már belém mindenféle kórságot, mert makkból vagyok. Na végre, hogy valaki helyre tette ezt a Némbert! Már egy merő migrén vagyok Tőle, mert állandóan azt figyeli, hogy székletem és vizeletem rendben van-e, meg hogy- és mennyit eszem, meg nem vagyok-e kövér, avagy sovány. Ja, ezt is megkérdezte, hogy nem vagyok-e kövér, de azt mondta a Dokibá, hogy néha mérjen le a Zanci, aztán ha 5,5 kilónál több leszek, vegyen diétás tápot, addig viszont nem kell aggódnia. Most 4,5 kiló vagyok, ráadásul egész nap ugrálok, úgyhogy bombanős az alakom. Kaptam kukactalanítót is, meg bolha elleni cseppet is, aztán hazajöttünk. Vacsora után meg felfeküdtem a tévére, ahol is úgy bírtam elaludni, hogy lelógott a püspökfalatom. Ezt a Zanci annyira mókásnak ítélte, hogy gyorsan le is fotózott.

Apropó, egészség! Ez a Nő kitalálta, hogy méregtelenít, ezért elkezdett szedni egy kovaföld nevű port. Először azt hittem ez jó dolog, mert ha méregtelenít, akkor nyugodtan lehetek garázda, akkor sem lesz rám mérges. Kiderült, hogy ez nem ilyen dolog. A kovaföld egy baró nagy dobozban van, ami akkora, mint a száraz kajás dobozaim. Ebből volt is egy kis zűr, mert mikor a Zanci első nap belekanalazta a bögréjébe az aznapi adag kovaföldet, én azt hittem, hogy az valami új finomság, amit én kapok, aztán annak ellenére, hogy sosem szoktam felugrálni sem az asztalra, sem a konyhapultra, most mégis felugrottam, aztán lendületesen beleszagoltam a dobozba. A kovaföldről tudni kell, hogy nagyon-nagyon finomra őrölt por, úgyhogy amikor én mélyet slukkoltam belőle, azonnal eltömte a szaglószervemet, amitől akkorát tüsszentettem, hogy majdnem leesett az orrom! Persze a dobozba sikerült belehapciznom, amitől viszont felpöffent a por. Ekkor a Zanci először is káromkodni kezdett, – mondtam, hogy nem úgy "méregtelenít" ez a cucc! – aztán meg letett a kőre, ahol én tovább tüsszögtem, és közölte velem, hogy "Tompika játszik, pazarolja a fogpasztát"… (szeret klasszikustól idézni) Szóval a kovaföld nem finom, csak a doboza megtévesztő! Egyébként az Univerzum megint volt szíves egyenlíteni, ugyanis a Zanci nagyon elküldött anyámba, amikor széttüsszentettem a kovaföldjét, de ezek után Ő meg megfostosodott tőle, úgyhogy egálban vagyunk. Háhá! :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 114 ~

A mai jeles alkalom tiszteletére belenéztem a kamerába. A Zanci majd' megőrült a gyönyörűségtől... :D 

Híveim!

Ma vagyok két éves! :) Boldog szülinapot nekem! :)

Már igazi Macskanő lett belőlem. Kaptam a Zancitól, meg a Nagyigazditól "tortát", meg ajándékba egy tollas botot, mert a régit tollfosztásos baleset érte... 
Ide sajnos csak a fotókat tudom felrakni, de a Facebook oldalamon megtaláljátok a videókat is, hogyan játszom az ajándékommal. :)
Ma zselésre kényeztettetem magam, elvégre szülinapos vagyok. ;)
(Meg az év további 364 napján... - a Szerk.)

Doromb mindenkinek:

Galus

A tortám! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 113 ~

2016. május

Addig molesztáltak a Nőim azzal, hogy én nem is vagyok igazi macska, amíg tegnap bebizonyítottam Nekik az ellenkezőjét! Az történt ugyanis, hogy marha meleg volt, ezért minden ajtót sarkig tártak a házban. A Zanci a Nagyigazdi konyhájában serénykedett, amikor behoztam a meglepit. Fogtam ugyanis egy cinkét! Mondjuk rendesen tele volt vele a szám, de azért nyávogtam a Zancinak, hogy EZT látnia kell, mert EZ az Ő ajándéka! Neki ebből csak annyi tűnt fel, hogy a normális "nyá" helyett azt mondtam, hogy "mööááá", tekintettel arra, hogy a számban cipelt cinkétől lett némi akcentusom. A Zanci meg kikukkantott a konyhából, hogy miért nyávogok olyan hülyén? (Megnéztem volna azért, hogy Ő hogyan nyávog, madárral a szájában…) 

Mivel szemüveg nélkül még mindig nem egy rétisas, rám hunyorított, mert annyit azért észrevett, hogy valami van a számban, de nem ismerte fel az ajándékát, én meg gyorsan fel is vittem hozzánk. Na, ekkor azért már rohant utánam és meg is talált a lépcsőnk tetején. Annyira meglepődött, hogy eltátotta a száját! Háhh, na ugye? Még hogy nem tudok madarat fogni? Meg nem is vagyok igazi macska? Büszkén kihúztam magam, hogy tessék, itt a cinke, Neked hoztam Némber, bár nem érdemled meg. Ha azt hiszitek, hogy agyon lettem dicsérgetve, akkor nagyon tévedtek. Néhány másodperc múlva a Zanci már kapott szikrát, ettől pedig beindult a beépített hiszti-központ az agyában. Elkezdett jajveszékelni nekem, hogy azonnal tegyem le a madarat, és amúgy is pfuj, meg nem viszünk fel döglött állatokat a lakásba…! Kerek szemekkel meredtem a nekem rendelt Rabszolgára, hogy ezt mégis hogy gondolja? Mivel azonban nagyon határozottan közölte, – többször is – hogy tegyem le, én kivételesen szófogadó voltam és a lépcső tetején letettem a cinkét. Ekkor a madárka, (aki egyébként csak elájult) felpattant és lerepült, éppen a lépcső alján sápítozó Zanci felé. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ettől a Zanci még jobban elkezdett sápítozni, sőt sikítani, méghozzá a következőt: "Ez ÉÉÉL! ÁÁÁ! Jááj! Jáááááj!" és meg sem állt az előszobáig. A cinkém meg kirepült a verandára és bár a 1,8x2 méteres ajtó nyitva volt, mégsem repült el teljesen, hanem bent maradt a verandán, ott őrülten csiripelve tett három kört a levegőben, aztán beszállt a legnagyobb szekrény mögé. Ezen közben a Zanci az előszobában a szívét markolászta és jógalégzéssel próbálkozott. Magam részéről én a madaram után vetődtem, aztán hangos nyávogással keringtem a szekrény körül. A Zanci kióvatoskodott utánam, kérdezte hol a madár? Hát szerinted azért ordibálok a szekrénynek, mert az asztal alatt van? Ahh! Lassan azért felfogta, hogy mi az ábra, meg ugye mondtam is Neki, hogy azonnal húzza el a szekrényt, mert nem férek be. Erre széttárta az összes kezeit, hogy marhára sajnálja, de Ő nem a Sajcenegger, úgyhogy megvárjuk a Nagyigazdit, aztán majd ketten elhúzzák. Kicsivel később a cinke is meggondolta magát, kirepült a szekrény mögül, de megfogni sem tudtam, meg ki sem repült az udvarra, hanem átszállt a másik oldali szekrény mögé, de úgy, hogy közben hol a falnak repült, hogy a veranda ablakainak, de a nyitott ajtón semmiképpen sem akart kirepülni. 

A Zanci az előszobaajtó kisablakából nézte ezt végig, és hevesen csóválta  a fejét, hogy én sem vagyok piskóta, de a cinke mindent alulmúlóan hülye. Végre megérkezett a Nagyigazdi! Először Ő is megijedt, bár Ő inkább a Zanci arckifejezésétől, meg attól a ténytől, hogy a lánya az előszobaajtó kicsi ablakának nyomott orral kukucskál… Kérdezte mi a zivatar van, mire a Zanci a kezét tördelve előadta, hogy fogtam valamit, ami ÉL és valószínűleg griffmadár, és bevette magát a szekrény mögé, és… Na ez volt az a pillanat, amikor a Nagyigazdi mélyet sóhajtott, letette bent a táskáját, aztán jött ki a verandára, hogy madártalanítson. Fogta a kisebbik szekrénykét, azt elhúzta, hátha alatta bujdokol a zsákmányom. Igaza is lett: ott volt a cinke, de már meg volt halva, valószínűleg nem tett jót neki, hogy faltól-falig pattogott. A Nagyigazdi lehajolt, felemelte a nagyjából három centiméter hosszúságú cinkét a farktollánál fogva, aztán ránézett a Zancira: "Ez lenne a griffmadár?" – kérdezte grimaszolva. "Ez" – válaszolta a Zanci kissé pirulva, de aztán elmagyarázta, hogy Ő nagyon megijed mindentől, ami mozog, főleg meg attól, ami repül. Viszont a Nagyigazdi végre megdicsért engem, azt mondta nagyon ügyes lány vagyok, IGAZI MACSKA, aki fogott egy teljesen használható cinkét, aztán hozzátette, hogy ez valószínűleg azért volt lehetséges, mert én egy műkedvelő cica vagyok, a madár meg egy műkedvelő cinke lehetett, ha meg tudtam fogni, aztán meg nem bírt kiszállni azon a hatalmas, nyitott ajtón. Ezután meggratulálta nekünk, – a cinkének, nekem, meg a Zancinak – hogy hárman sem teszünk ki egyet, és kidobta a madarat a kukába. 

Szóval azért én most nagyon büszke vagyok magamra, mert mégiscsak értékeltek, a Nagyigazdi után a Zanci is megdicsért, csak megkért, hogy legközelebb ne hozzak haza semmit, ami még életben van. Nem tudok elmenni ezen a Nőn, komolyan! A múltkori döglött madarat sem engedte megnézegetni, ebből arra következtettem, hogy nem kedveli a halott dolgokat. Erre most hozok Neki egy abszolút eleven cinkét és kiderül, hogy azt sem kedveli. Ehh, mindegy. Végül kaptam jutalomfalatot, amiért ügyes voltam, aztán lefeküdtem aludni a dobozomba, elvégre nagyon melós napom volt!

A Zanci meg odajött hozzám, megsimogatott és idézett nekem két mondatot "A macska tragédiája" című klasszikusból:

"Meg van fogva a cinke, igen. A Zanci gyomra forog, az alkotó pihen."

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 112 ~

2016. május

Most elárulok Nektek valami nagyon intim részletet az életemből. A legtöbb bejegyzésem témája az szokott lenni, hogy a Zanci hogyan tosz le valami bagatell apróság miatt, – lásd, amikor egyenletesen elosztottam a fürdősót a fürdőszobában, et cetera – de azért be kell valljam, mi nagyon szeretjük egymást. Az, hogy szentimentálisakat érzünk egymás iránt, mi sem bizonyítja jobban, mint az orron-simogatás. Hogy az milyen? Az kérem az a tevékenység, amit este lefekvéskor szoktunk elkövetni. Én elheverek a Zancin haránt, a vállára hajtom a fejem, aztán szétdobom a hátsó lábaimat, hogy rendesen hozzáférjen a pocakomhoz. Ekkor a Zanci addig vakargálja a hasam, amíg el nem alszunk. Az orron-simogatás pedig úgy jön ide, hogy a Zanci bele van szeretve a rózsaszínű orromba, már három hetes korom óta. Mikor ide költöztem Hozzá és elkezdtük szeretni egymást, rögtön megsimogatta az orromat, mert szerinte olyan, mintha marcipánból lenne. Sőt, még egy levelet is kaptunk egy amerikai nénitől, aki azt írta, hogy valóban vöri kjút a nózom, pedig nem is vörös, hanem rózsaszínű. No, de visszakanyarodva hozzánk, pár héttel azután, hogy már itt laktam megtanultam, hogy az orron-simogatás az valami nagyon romantikus dolog, úgyhogy én is orron simogatom a Zancit. Ő a mutatóujjával simiz, én meg a tappancsom puhájával. Szóval így fekszünk mi esténként az ágyban, egymást orrát simogatva, sóhajtozva, és nagyokat érezve oda-vissza.

Azért, hogy ma se maradjon el a szokásos "Noki kompnak készült, de nem komp-lett"– leírás, a Zanci tegnap elővett engem, mert a múltkori röpködésem a kerítésről semmi kétséget sem hagyott benne, hogy nem vagyok egészen normális. Hosszan elbeszélgettünk, így aztán kénytelen voltam végighallgatni, hogy a normális cicák nem finnyognak, ha kolbászt, vagy sonkát kapnak, nem a kiflit, meg a tésztát zabálják, hanem a májkrémet, amitől nekem speciel izzad a térdem, és nem spenóttal kenik ki magukat zabálás közben, hanem pörkölttel. Ezen kívül kecsesen, mi több pontosan ugranak, sikkesen közlekednek a lépcsőn és nem dübörögnek, mint egy tankhadosztály, valamint elvétve sem potyognak mindenhonnan, főleg nem a hátukra. Úgyhogy a Zanci végkonklúzióként megállapította, hogy én nem is macska vagyok, hanem valami négylábú, szőrös "izé". Egyrészt megsértődtem, mert ez nekem csuklóból megy, másrészt meg közöltem Vele: ne mondja, hogy izé, mert az "szopottló-szócska". Mert az lehet kérem, hogy én nem tudok ügyesen ugrani, meg halkan surranni, mint a többi cicák, ámde művelt vagyok és nyomdakészen fogalmazok!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 111 ~

2016. május

Bűnöztem! Na jó, csak kicsit, de akkor is bűnöztem. Az úgy volt, hogy a Zanci leengedte a hűtőt, mert megint sanszos volt, hogy soha többé nem nyitjuk ki a fagyasztó ajtaját. Emiatt aztán kipakolt mindent a konyhaasztalra, amit meg mégis hűteni kellett azt levitte a Nagyigazdi hűtőjébe. Így aztán asztalra került két citrom, egy Piros Arany, egy paradicsom, két üveg ásványvíz, meg egy doboz körömvirág krém, amit nem nagyon értek, hogy miért lakik a hűtőben. Ezeken kívül, csak egy serpenyő került még ki a hűtőből, amiben az a szalonnazsír volt, ami előző nap képződött, mivel a Zanci túrós tésztát csinált ebédre és sütött rá pörcit. A pucér zsírt meg mikor kihűlt betette a hűtőbe, hogy majdcsak jó lesz az még valamire. Mivel nagyon jó idő volt és finom meleg, ezért a Zanci kitárta a kihúzott hűtő ajtaját, a fagyasztó alá telepített egy tepsit, hogy abba pisiljen a kis aranyos, aztán mint ki jól végezte dolgát bevonult a szobába, és a nap további részében nem nagyon foglalkozott a csöpörgő hűtővel. Lassan két éves leszek, úgyhogy ennyi idő után már megtanultam rendeltetés-szerűen használni a Zancit, pontosan tudtam tehát, hogy csak akkor kapok ki, ha in flagranti ér, amikor éppen disznóságot követek el. Éppen ezért, amíg Ő írt odabent, én úgy tettem, mint aki csak inni megy a konyhába, de persze jól megnéztem, hogy milyen kincsek vannak az asztalon. Rátaláltam a serpenyőre is naná, és ugyan soha nem szerettem a zsírt, de úgy gondoltam, hogy ha már a Nőm ilyen szépen kitálalta nekem, akkor csak beleeszek. Nem ragozom: gyakorlatilag a zsír felét bezabáltam! Szalonna íze volt, a szalonnát meg egyébként nem szeretem, de ugye a nehéz időkben, amikor szegény kiscica nem kap rendesen enni…, (Hogy mit mondtál a szájaddal? – a Szerk.) minden falatnak örülni kell. Miután ezt így megcselekedtem, kéjesen vigyorogva lemasíroztam az udvarra. A Zanci meg csak néhány óra múlva vette észre a gyalázatot és le is fotózta, hogy mit tettem. Azt mondta tisztán látszanak a nyelvnyomaim, úgyhogy minden tagadás értelmetlen. Baromira pipa volt egyébként, egyrészt mert szerinte semmi okom lopni, mert akkora vagyok már így is, mint egy T-34-es tank, másrészt meg azért, mert most aztán keresztbe fogom fosni az egész kecót. Minden büdös bogárnak elmondott, aztán lefeküdtünk aludni. Hajnali háromkor aztán éreztem, hogy szólít a természet, de MOST! A Zanci mellkasára pattantam és beleordítottam a fejibe, hogy NYÁÁÁ, de sürgősen ám, mert bajok vannak… Kivételesen nem mormogta azt, hogy "Aludjál még egy kicsit Nokoládé", hanem azonnal felkelt, aztán lekísért az udvarra. Amint kinyílt előttem a veranda ajtaja, minden átmenet nélkül leugrottam és rohantam a fenyőhöz, mert ott puha a föld. A Zanci meg a teraszról nézte, ahogy szuperszonikus sebességgel lyukat ások és megkönnyebbült fejjel telerotyogom. Végül csak annyit motyogott, hogy "nem megmondtam?", aztán visszament aludni.

A másik problémás napom az volt, amikor a meleg miatt egész nap kint voltam az udvaron, és ilyenkor én igenis megpróbálok vadászni. (Nem kell röhögni!) A Zanci is kijött egy kicsit, ezért szemtanúja volt, amint felugrottam a középső kőkerítésre, hogy onnan szemlélődjek. Egyszer csak a túloldalon, tehát a Zanci Keresztanyjáék oldalán, ahol olyan jó dús a fű, leszállt egy rigó! Ettől persze a másodperc törtrésze alatt felbigázódtam, elvetődtem a kerítésről és úgy ahogy volt átröppentem szinte az egész füves részen. Még majdnem azt is énekeltem, hogy "szááállok a szééélleeel!", de aztán valami gond lehetett a landolási szögemmel, mert nem a talpamra érkeztem, hanem hát hogy is mondjam csak… Szóval nincs mit szépíteni: pofára érkeztem, orral felradírozva a smaragd gyepet, aztán a lendülettől átbucskáztam a fejemen, végül lehátaztam. A Zanci persze megkövülve nézte a jelenetet, mert azt hitte kitörtem a nyakam. Odaszaladt a kerítéshez és kérdezte, hogy élek-e, de én inkább csak heverkéltem a hátamon, igyekezvén feldolgozni az elmúlt néhány másodpercet. A Zanci már majdnem átjött, hogy megnézze egyben vagyok-e, amikor felálltam és tétován elindultam felé. Ekkor a Nőm felsóhajtott, hogy eszerint komolyabb bajom nincs, sőt még a kerítésre is fel tudtam ugrani. Először is meg lett tapogatva az orrom, aztán a fejem, aztán a gerincem végig…aztán meg rondán ki lettem röhögve, mikor a Zanci megbizonyosodott róla, hogy tényleg nem törtem el semmimet, merthogy az orromon azért maradt nyoma a repdesésemnek. Ez a Némber rútul kiröhögött, mert mivel felszántottam a füvet a frontális részemmel azt mondta, hogy orcailag zöldebb vagyok, mint Írország! Felnyalábolt, felhozott a lakásba, aztán engedett langyos vizet a kis lavóromba, és szivaccsal megmosdatta az orromat és környékét, miközben azon kuncogott, hogy még akkor sem volt ennyire zöld a fejem, amikor spenótot ebédeltem. Közben persze megtartotta a szokásos beszédét, amit jobbak hegyen szoktak előadni, miszerint a madarak tudnak repülni, a cicák nem, és legyek szíves ezt legközelebb szem előtt tartani. Pff! Jókor szól!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 110 ~

2016. május

Na kérem, az idei első vihar el-históriázása beelőzte a soron következő bejegyzést, de hogy valami jó hír is legyen, ha nem jön vissza a villámlás meg a dörgés, akkor ma még felkerül a 111. szösszenetem is. 

Szóval ma hajnalban én már 4:30-kor kint voltam az udvaron, mert sikerült kiráznom a Nagyigazdit az ágyból. A Zanci ugyanis csak 6-kor ébredt fel, egy baromi nagy dörrenésre, amitől kapásból kitört rajta a pánik. Gyorsan lejött értem, hogy meg ne ázzak, mert addigra már zuhogott az eső is. Persze papírforma szerint áramtalanított mindent, majd a Nagyigazdinál is, aztán félálomban beült a fotelbe, hogy akkor ott fog cidrizni, mert a Nagyigazdi fotelja a "cidrizésre kijelölt hely". Hozzáteszem én ekkor már régen ültem az ablakban és lestem a villámokat, mert mint tudjátok én abszolút nem félek, sőt! Sűrűn jöttek a villámok, meg a dörrenések is, úgyhogy a Zanci minden bátorságát összeszedte, odaosont a telefonjával az ablakhoz, hogy lefotózzon engem, amint éppen a vihart nézem, mert ezt eléggé kevesen hiszik el Neki, hogy villámlás idején én nem valamelyik szekrény alatt vagyok, dobókockányira összehúzódva. Íme, én így nézem a vihart az ablakban:

Aztán persze észrevettem, hogy megint fotóz, úgyhogy a második képen már vágtam Neki egy olyan zombulós fejet, ami nem annyira karakteridegen tőlem, mint az előző:

Na a lényeg, hogy mire a Zanci befejezte a fényképezkedést, akkora villámok jöttek, hogy majdnem összepisilte magát. Elsprintelt az ágyig, aztán bevakondolta magát a párnák közé, csak a kicsinek éppen nem mondható feneke lógott ki, amit eszerint nem féltett annyira a villámtól. Kérdeztem Tőle, hogy mi baj, jól van? Erre azt válaszolta: "Mmmöömöömmö", ami szabad fordításban annyit tesz, hogy menjek én Delhibe jégkockát faragni, mert szerinte bolond vagyok, amiért tátott szájjal bambulom a villámokat és teszek a dörgésre. Mivel viszont Ő az, aki a párnák alól mömmögte ezt így el, azt hiszem jogos, hogy szakorvosi felülvizsgálatot követően újratárgyalnám azt a kérdést, hogy melyikünk is a bolond?!

Ma még jövök, ha nem lesz megint vihar, mert ha lesz, akkor a Zanciból megint csak a nagyobbik felét fogom látni, meg a gép is ki lesz kapcsolva, mert nem lehet olyankor bekapcsolva, mert belecsap-kiég-kataklizma-Úristen… *sóóóhaj* nem egyszerű a Zanci!