2014.
augusztus
Hát, a nemes bosszúmból, csak annyi lett, hogy elkaptam a Zanci
kezét és megharapdáltam, de Ő játszott velem és csikizte a hasam is, úgyhogy
viszonylag hamar elfelejtettem, hogy eredetileg vendettázni akartam. Most azt
találta ki, hogy ingerszegény a környezetem és csinál nekem játszódobozt. Volt
itthon valahol karton és abból tényleg kivágott darabokat, aztán lettek benne lyukak.
Most azt játszom, hogy ki-be szaladgálok a dobozban, a lyukakon keresztül és marhára
élvezem. Már bevittem a plüsscicámat és a mauzit is. Azóta, a Zanci kicsit
többet tud szöszölni a számítógépnél, ami egyébként egy izgis dolog. Az úgy
van, hogy a Zanci író, vagy legalább is úgy csinál és ezért Neki munkaeszköz a
gép. Van egy nagy monitor is, amit nagyon szeretek, mert színes és mikor a gép
unatkozik, buborékok pattognak a képernyőn, amiket megpróbálok elkapni, de nem
tudom őket onnan kihúzni. Már megtanultam felugrani a Zanci ölébe, onnan meg
felugrom az asztalra és nézem, hogy mit csinál a képernyő. Azt szeretem a
legjobban, amikor egy nagy fehér izén, szaladgál a sok kis fekete izé, azokat
is kapkodni szoktam, vagy csak ülök a monitor előtt és nézem, ahogy csak mennek
és mennek, a kis feketék. A Zanci ennek nem feltétlenül örül, mert nem nagyon
szokott felnézni a billentyűkből, viszont mikor felnéz, csak a tomporomat
látja, azt nem, hogy mit írt. Ja, mert azt mondta a Zanci, hogy a kis feketék a
betűk és magasan pontozná, ha máshová internálnám a szervezetemet, mert így,
csak egy csíkos macskasegget lát, a készülő könyve helyett. Ja, meg az is izgi,
amikor felfekszem az íróasztalra, mert oda nem tabu mennem és onnan lenyúlkálok
oda, ahol a Zanci a billentyűket nyomogatja. Ilyenkor mindig rácsap a
praclimra, hogy ne nyomkodjak, aztán meg káromkodik, mert azt mondta, hogy azt
még az Enigma sem tudná kikódolni, amiket együtt írunk és törölnie kell egy
csomó sort.
Most aggódás volt értem, mert hasmenést kaptam. A Zanci
minden kakit kivesz a bilimből, (már tuti, hogy gyűjtő!!!) de most nem értette,
hogy mégis mitől van ez. Alus kaját kapok és junior szárazat, ráadásul a
Royal-ból, úgyhogy rejtélyesnek tartotta, hogy mitől lehet. Mivel, még
törpetojás vagyok, kísérletezünk, hogy miket szeretek, mert a Dokibá azt
mondta, hogy nem kell mindenből juniort ennem, elég, ha a száraztáp az, a többi
lehet akármilyen, ami nem ilyen gagyi minőség. Szóval, a teljes alus
felhozatalt végigeszem most. Mivel pedig, még mindig járunk a szurik miatt a
Dr. Vauhoz, ezért most a Zanci megkérdezte, hogy mitől megy a hasam? Dokibá meg
azt mondta attól, hogy mindig váltogatjuk az alusokat, ha van olyan, amit
szeretek, akkor csak azt vegye a Zanci és akkor nem fogok rottyogni. Na, a Zanci
meg is talált nekem, egy K betűs kaját, azt eszem a legjobban, úgyhogy betankolt
belőle. Igen, de azért kell ám pár nap, hogy megszokja a hasam, szóval lett
ebből egy kis esti mizéria, mert megint jött a rotty, de a Zanci nem ért ki
időben, én meg mindkét hátsó lábammal belegyalogoltam a végtermékbe, aztán
kipattantam a biliből és elkezdtem eszehagyottan rohangászni a lakásban,
miközben azt sikítoztam, hogy „kakisalábamkakisalábam”. A Zanci rohant utánam
és fennhangon könyörgött, hogy álljak meg szépen, mert már szügyig szaros az
egész lakás, de én csak trappogtam tovább, mert jött utánam a szag, ami nem
nagy csoda, tekintettel arra, hogy már minden barna volt. Végül, a Zanci
elcsípett és akkor kaptam egy langyos ülőfürdőt, abban a kis kék lavórban,
amiben mérni is szokott. Miután tiszta lettem, kitett a konyhába, hogy nyaljam
magam szárazra, amíg Ő dezinficiálja a lakást. Mondjuk, már jól vagyok és
keményet is kakilok, de akkor a Zanci nagyon mélyeket sóhajtozott, miközben
domesztoszos vízzel sikált mindent, amit összecsokiztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése