2016. január 29., péntek

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 91 ~

2016. január

Emlékeztek, hogy régen a Zanci a kakikat gyűjtötte? Na, mostanában a pisi a problémája. Mármint nem a sajátja, hanem az enyém. Merthogy kitalálta, hogy én nem pisilek eleget, mivel reggel kimegyek hatkor, aztán bejövök délután négy körül, de sem délután, sem éjjel nem pisilek a fenti alomba. Azt mondja nem normális, hogy tizennégy órán keresztül nem csurrantok. Olyannyira rögeszmés lett, hogy mikor volt az állatorvosi rendelőben bolhacseppet venni nekem, megkérdezte a Dokibácsit, hogy nem leszek-e így beteg? A Dokibácsi meg csak annyit mondott, hogy ez rossz szokás részemről, nyugodjon meg lány vagyok, nem lesz nagyobb vesebajom. Azt is mondta a Dokibácsi, hogy a cicák nagyon makacsok tudnak lenni, úgyhogy sok sikert, ha a Zanci át akar engem szoktatni ismét az alomra, és csak akkor van baj, ha erőlködve pisilek, vagy véres a csuri. Erre a Zanci visszakérdezett, hogy azt honnan a zivatarból fogja megtudni, amikor éppen az a baja, hogy fent nem pisilek?! Mivel erre már a Dokibácsi is csak hümmögött, a Zanci haditervet kovácsolt, de bár ne tette volna! Azt találta ki, hogy akkor egyik nap majd nem enged ki reggel, ahogy szokott, hanem addig bent kell maradnom, amíg nem csurrantok. Ekkor kezdődött konoksági versenyünk, ami abból állt, hogy én reggel fél hatkor elkezdtem a nyávogást, a Zanci meg mindig az alomra tett, ahányszor rázendítettem. Mondtam Neki, hogy de én nem pisilek, Ő meg mondta, hogy de igenis pisilek. Nem ragozom: három és fél órán keresztül vernyogtam, egyre kétségbeesettebben, mert hiszen nagy manipulátor tudok lenni. A Zancit ez sajna egyáltalán nem hatotta meg! Kilencig bírtam, aztán már nagyon kellett, úgyhogy becsüccsentem a bilibe és alaposan telecsurogtam. A Zanci szerint nem szenvedő, sokkal inkább megkönnyebbült fejet vágtam, úgyhogy ebből megállapította, hogy nem fáj, ha pisilek, plusz a nagy esemény után feltúrta az almot a lapáttal és azt is meggusztálta, hogy nem véres, meg akármis, ami kijött belőlem. Ezek után Ő is megkönnyebbült, bár nem pisilt az almomba, és végre leengedett az udvarra. Ezért túráztatott engem!Egyetlen nyomoronc csuri miatt, hogy jól megnézze! Mondom, hogy nem normális!



Voltak itt a kéményseprők. Mármint nem nálunk, mert mi nem használunk kéményt, de a Nagyigazdi kéményét megkukkolták. Két bácsi jött, mindkettőt jól megszagolgattam. Kedvesek voltak egyébként, kértek egy kicsi vödröt, abba kiszedték a kormot, meg begyújtottak valami füstölős vacakkal. Ezen közben a Zanci a kardigánján lévő gombokat rángatta, és maga elé suttogta egymás után nyolcszor, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét találok". Nem kicsit volt ciki, én csak néztem rá fejcsóválva, de a bácsik is somolyogtak az orruk alatt. Végül, hogy azért ennél is jobban elmerüljön a szájig érő cikiben, a Zanci megkérdezte az egyik bácsit, hogy az ő gombját is meghúzhatja-e? A kéményseprő volt olyan kedves és készségesen a Zanci rendelkezésére bocsátotta a kantárjának a gombját. Szerintem tuti, hogy a bácsi utóbb széljegyzetelt a munkalapra, hogy ez az a ház, ahol a megbutyult csajszi lakik a macskájával…! Fain!


Ja, új hír! Megvan a csecse nyakörvem! Az udvar kellős közepén találtuk meg, mert a hóban hagytam el, de csak mostanra olvadt fel minden. A Zanci szerint levakaróztam magamról, ami azért mázli, mert így nem valamelyik szomszédos udvar bokrán fityeg megtalálhatatlanul, hanem itt nálunk potyogott le rólam. Megjegyzem csuma vizes, úgyhogy most szárad, aztán visszakapom. 



2016. január 26., kedd

Galuska szerelmes verse

Szerelmes lettem, tollat ragadtam! Első látásra. Mármint első látásra lettem szerelmes, másodikra ragadtam tollat. Ahh, szegény szívem... Íme, a macskakaparásom:



Óda szerelmemhez

Bár bennem él egy rátarti és büszke nő,
Mégis szerelemre lobbantam, szívem esendő.
Alakja pompázatos, hangja sercenő,
Illata csábító, csodásan ingerlő.

Vonzalmam komoly, napról-napra nőttön-nő,
A kandúrok hidegen hagynak, lehet tőlem Lajos, vagy Benő.
Másra figyelni nem tudok, minden gondolatom Ő,
Ó drága, izgató, zamatos LIBATEPERTŐ!


Galuska Galagonya Hercegnő 2016


RÓLA álmodozom... *sóóóhaj*

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 90 ~

2016. január

A Zanci azt mondta rám, hogy ördögbütyök vagyok! Azért vagyok ördögbütyök, mert este feljöttem és ISMÉT (ismét, ismét, ismét…) nem volt rajtam nyakörv. Most ráadásul azt a nyakörvet bírtam elhagyni, amit karácsonyra kaptam. Fehér volt, fekete rózsák voltak rápingálva, és még az is rá volt írva ezüsttel, hogy "Wild forever". (Ezt kis túlzásnak éreztem, mert nem szoktam "váld" lenni még alaklom-szerűen sem, nemhogy "forevör"…) A Zanci meg a Nagyigazdi a karácsonyi vásárban vették nekem. Szóval most ezt a nagyon csinosat hagytam el. A Zanci persze mélyeket sóhajtozott, előkapta a fiókból a régebbi és nem mindennapian ronda fekete nyakörvemet, aztán rám adta. Azt mondta, jövő hónapban mikor kaját vesz nekem, majd megkérdezi a boltban, hogy van-e még a csinosból, erre a Nagyigazdi meg azt mondta, hogy szerinte most már a Zanci tényleg egy szatyorral vegyen, ne csak egy darabot, mert mondjuk most bruttó harminc napot bírt ki rajtam a nyakörv.




Pár nappal ezelőtt meg azért lettem elmondva minden ribinek, mert végre megnőtt a cicafüvem, amit azért kaptam, hogy ha nem találok az udvaron finom füvet, akkor legyen itt bent is. Már csíra korukban is molesztáltam a füveket, elég sokat kihúztam, amire a Zanci azt mondta, hogy ez csecsemőgyilkosság, hagyjam már megnőni legalább egy kicsit! Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a konyhaasztalon nőttek a füveim, (pontosabban ez búza és árpa) ergo nem kérdés, hogy hol üldögéltem a csírakirángatási procedúra alatt… Most, hogy megnőttek végre, letette nekem a kőre az egészet. Persze mikor figyelt a Nő, szépen és aranyosan csócsáltam a szálakat, meg is dicsért, hogy milyen kulturált is tudok lenni. Aztán meg egyik reggel arra jött ki a konyhába, hogy csomókban kitéptem a füveket, de annyira, hogy még a búzaszemek is ott vigyorogtak. Félálomban kóvályogtam utána, mert hiszen esedékes volt a reggelim is, erre azt látom, hogy áll a konyha közepén csuportartásban, topog a lábával, és azt kérdezgeti fennhangon, hogy "Galus! Mi ez a kupi?" Mi lenne? Játszottam. Nem annyira hatottam meg. Így aztán meg kellett várnom, hogy felsöpörje a kigyilkolt fűszálaimat és csak azután kaptam reggelit. Felháborító! Pedig mennyit melóztam, míg ilyen sok füvet ki tudtam rángatni! 

2016. január 23., szombat

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 89 ~

Kivételesen komoly dologról szeretnék beszélni.

Drágáim, közeleg a tavasz! Mondhatnátok persze, hogy ugyan mi a komoly a tavaszban, hiszen ilyenkor minden csodás: a növények rügyeznek, a madarak csicsernek, a fecskék fecsnek, a macskák macsnak, a szarkák…, na ezt hagyjuk! :D De mindezen gyönyörűségek mellett akadnak veszélyek is! Pölö az a kis fickó, akit a mitológia Cupido-ként ismer, repdes össze-vissza egy szál gumibugyiban, és kicsi nyilakat helyez el, a mit sem sejtő kandúrok és lánycicák fenekében! No, persze a szemét kis pasi ügyködése, csak annak a cicának okoz gondot, aki nincs ivartalanítva. 
Itt térek mondandóm lényegére, mert még jól emlékszem milyen érzés volt, amikor nagyjából egy évvel ezelőtt már majdnem tüzelni kezdtem. Állandóan le akartam menni az udvarra, levegővétel nélkül nyávogtam, buzogtak a hormonok, megállt az ész. Főként a Zancié, mert már a tömései is kezdtek kiugrani az örökös nyávogásomtól. Ekkor elvitt a Dokibácsinkhoz, aki megműtött.

Sok Gazdi erre nem figyel, ami nagy baj, mert a hisztin, a jelölgetésen, és az udvarokon kintornázó udvarlókon kívül, a nem várt cicautódok is komoly problémát okoznak. Mármint persze az érző szívű embereknek. Minden kiscica hihetetlenül édes és tökéletes teremtmény, (én csak tudom, tessék rám nézni! :) ) de ugyanakkor évente olyan mennyiségű a szaporulat, amihez sosem lesz elég szerető és felelős Gazdi! Akármennyire is szerettek minket, az összes kóborkát sajnos nem lehet befogadni, az állatvédő szervezetek és a menhelyek is megtelnek nagyon hamar, és bizony amelyik cica nem szerencsés, kénytelen az utcán leélni az életét, ami sem nem egészséges, sem nem biztonságos.
Sok Gazdi tévhitekben él, ha megengeditek, ezeket most igyekszem eloszlatni. A legnépszerűbb, ha lánycicáról van szó, hogy "az első szülése után szabad csak ivartalaníttatni". Ez butaság! Bizonyított tény, hogy semmivel egészségesebb nem lesz az a nőstény, aki már szült a műtét előtt, azzal szemben, akit még az első tüzelése előtt ivartalanítottak. Speciel nekem hat hónapos koromban volt a műtétem és köszönöm, jól vagyok! Sőt! Jól is leszek, mert azok a lánycicák, akik már ivartalanítottak, nem lesznek daganatosak, illetve petefészek daganatuk biztosan nem lesz, mert nincs bennünk semmi, ami daganatosodhatna. A kandúrok Gazdái azzal szokták húzni-halasztani a műtétet, hogy "jaj, hát miért fosztanám meg szegényt a családi ékszereitől?!". Mondjuk azért, mert ha már az nem érdekli őket, hogy a macskájuk újabb és újabb alomnyi kiscicákat gyárt, legalább az érdekelhetné, hogy párzási időszakban elkóborolnak, verekednek, megsérülhetnek, vagy elütheti őket egy autó!

Egyébként, csak hogy elmondjam személyes tapasztalataimat is; mióta megműtöttek, sokkal nyugisabb vagyok, játékosabb, bújósabb, és minden szempontból egészségesebb. Már tavaly tavasszal is meggyűlt a bajom a NEM  ivartalanított kollégákkal az udvaromon, mert ilyenkor elszáll az agyuk és azt hiszik, hogy minden az övék. Persze én már sem színre, sem szagra nem emlékeztetem őket egy nőstény cicusra, ettől még sokszor van miattuk területfoglalási vitám.
Ezért is emelem fel a szavam az ivartalanítás mellett, mert mindenkinek jobb lesz utána, akár fiú, akár lány cicátok van, és persze Nektek kedves Gazdik szintén csak előnyökkel jár a dolog, mert hosszú évekkel is meghosszabbíthatjátok így a macskátok életét, és sokkal tovább élvezhetitek a földi javakban nem is mérhető szeretetünket! Meg aztán szerények is vagyunk! :) Főleg én… ;)

Doromb mindenkinek:


Galuska



2016. január 22., péntek

Jó hír! :) Galuskának Facebook oldala született!

Kedves "Galuskaoholisták"! :)

Jelentem tisztelettel, hogy a mai nappal már Facebook oldalam is van! :)

Íme a cím:

https://www.facebook.com/Galuska-Hercegn%C5%91-1655521058055129/

https://www.facebook.com/Galuska-Hercegnő-1655521058055129/

Vagy, ha így nem tudtok elérni, akkor egyszerűen írjátok be a keresőbe, hogy "Galuska Hercegnő". :)

Csatlakozzatok minél többen, a Zanci sok olyasmit is megoszt majd rólam, amit itt nem. Persze a blogbejegyzések is felkerülnek, de az elsőtől nyilván és egyenként, hogy az se maradjon le semmiről, aki még nem rajong értem. :) 

Szeretettel várok mindenkit a Facebook oldalamon is!

Doromb:

Galus 

2016. január 18., hétfő

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 88 ~

2016. január

Most elregélem Nektek, milyen sérelem éri szegény, ártatlan személyemet nap, mint nap! Az úgy kezdődött, hogy elolvadt a hó és csak valami vizes, földes, saras trutyi maradt utána az udvaron. Természetesen én ebben a kulimászban közlekedem egész nap, és az sem sokat segít a helyzeten, ha átmegyek szomszédolni, mert ott is ugyanez a dzsuva van. Na, szóval az történt, hogy ugye én délutánonként már úgy jövök fel a lakásba, hogy le sem megyek éjszakára, tehát eddig az volt a menetrend, hogy ettem, aztán lefeküdtem aludni és csak vacsorára keltem ki az ágyból, vagy jöttem le a tévéről.

Valamelyik nap jövök be, adok puszit a Zancinak, mondom neki, hogy mik történtek ma az udvaron és indulok a konyha felé, amikor is azt mondja nekem a Nőm, hogy lessek már kicsit hátra, hát hogy néz ki az előszoba?! Miért, hogy néz ki? Hátrasandítottam és valóban elhelyeztem néhány sáros tappancs-nyomot a kövön. És? Eltört a felmosó, vagy mi a probléma? A Zanci mélyet sóhajtott, adott enni és persze felmosott, mert szerinte nem állapot, hogy macskatalp-mintás az előszoba. Mikor befejeztem a kajálást mennék be, hogy bebújjak a paplanba aludni, erre a Zanci megállít, hogy na, arról szó sem lehet! Fogta a kis kék lavóromat, megtöltötte langyos vízzel, előkészítette a törölközőmet, letérdelt a szőnyegre, aztán hívogatni kezdett. Néztem, néztem a nekem rendelt Nőszemélyt és valahogy hirtelen elveszítettem a Sorsba, vagy a Karmába vetett hitemet. Hát mit vétettem én előző életemben, hogy most egy ilyen hisztérikával kell eltöltenem az életemet? Merthogy közölte velem, meg lészen mosva az összes lábaim, retkességből kifolyólag, ugyanis nem mehetek koszos tappancsokkal az ágyba. Azt is mondta, hogy "Gyere". Először finoman, aztán kicsit emeltebb hangon, aztán könyörgően, aztán a fogai közt szűrve… én meg csak néztem rá, mint aki a Marsról jött; "Én lenni turista, nem érteni jól magyar", és próbáltam elhitetni vele, hogy nem tudom sajnos értelmezni az olyan bonyolult emberi kifejezéseket, amilyen a "Gyere". Negyed órája hívogatott, amikor is megunta, felállt, és odaVONSZOLT (a jó érzésű Olvasók kedvéért még egyszer: VONSZOLT! :( ) a kis lavórhoz, aztán belemártotta a lábaimat, sőt meg is dörgölte őket! Én persze azt sikítoztam, hogy valaki hívja már az állatvédőket, hát vizezi a lábaimat, de senki nem jött. Megtörölte az ismét rózsásan tündöklő piskótáimat, de olyan bénán, hogy alvás helyett húsz percig nyalogattam őket, míg valóban szárazak lettek!

Hogy mindezt miért meséltem el? Csupán azért, mert azóta mindennap(!) megmossa a lábaimat, mikor feljövök! Komoly bejelentésem pedig a következő, és kérem legyetek tanúim: ha még egyszer leszületek, csakis sziklakert akarok lenni, semmi más! :(

Tiszta praclikkal, ámde hülyére sértetten bóbiskolok a paplan alatt.






2016. január 11., hétfő

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 87 ~

2016. január

Esett a hó! Utolsó emlékeim szerint a hó az egy hamar elolvadó, nagyon kevés kis fehérség, de a Zanci azt mondta, hogy normális helyeken azért lényegesen több hó esik, nem úgy, mint mostanában mifelénk. Azt is mondta, hogy nem érti az emberek mit vinnyognak, ha januárban esik némi hó, majd akkor nyíkjanak, ha júliusban havazik! Magam részéről én az első hóba belegyalogoltam, nekem térdig ért. Éppen ezért gyorsan be is jöttem, mert ugyan jó játék a hó, viszont vizesek lesznek tőle a harisnyáim, ami meg pfuj!

Mikor már több hó esett, a Zanci kitalálta, hogy akkor kimegyünk és építünk egy hóembert. Hiába mondtam Neki, hogy rengeteg a hó, csak bátran építkezzen, Ő meg volt róla győződve, hogy ez még mindig nem normális hó mennyiség, úgyhogy hóember helyett egy hócicát alkotott. Próbáltam legyilkolni a konkurenciát, de a Zanci mindig arrább tessékelt, amikor azon igyekeztem, hogy lepofozzam a nagy műgonddal meggyurkált hómacs fejét. Mikor végül készen lett a "Cicuka", – Pff! – akkor megnézhettem. Hát mit mondjak, nem ez lett a Zanci életének fő műve…! Kb. olyan magas, mint én vagyok, semmi mást nem tud, csak álldigálni az udvar közepén, ráadásul fenyőágból van a bajsza, ami szerintem tök ciki!



Ja, hógolyóztunk is. Azt én nem tudtam hogy kell, mert tavaly egy napig tartott a tél, szóval az a két centi hó még aznap elolvadt, amikor esett. A Zanci szerint tavaly még egy hóegeret sem tudott volna belőle gyúrni. Most viszont volt annyi hó azért, hogy hógolyózhattunk. A Zanci gyúrt egy kisebb hólabdát és felém dobta. Pontosabban mellém, de én nem ugrottam el, hanem megpiszkáltam az érkező gombócot, hogy mégis mi az? Hóból volt. A Zanci csak nézett rám, aztán közölte velem, hogy a hógolyózás lényege annyi, hogy amikor látom, hogy felém repül a gombóc, akkor elugrom. Hmm. Gyúrt egy újabb hógolyót, azt már célozta is, úgyhogy pont a fejem tetejét találta el. Brrr. Kicsit hideg volt, leráztam magamról és három lépéssel arrébb mentem. A Zanci mélyet sóhajtott, megvakarta a fejét, aztán újabb beszédbe kezdett, miszerint az "elugrás" nem azt jelenti, hogy azután sétálok arrébb, amikor már fejbecsűrt a hógolyóval, hanem mondjuk akkor, amikor dobja… Aha! Na, gyúrta a következő gombócot, közölte velem, hogy "meeegy" és… konkrétan orron dobott! De annyira, hogy egy ideig semmit nem láttam, aztán megráztam a fejem és praclival söpörtem le a bajuszomról a maradékot. Ekkor a Zanci feladta. Azt mondta annyi bennem az életösztön, mint egy kis-baltában. Én meg azóta sem értem, hogy mi annyira szuper a hógolyózásban. Asszem' egálban vagyunk.




2016. január 10., vasárnap

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 86 ~

2016. január

Ez az idei első bejegyzésem. Boldog új évet Nektek, kedves Olvasók! :) 
Ígéretemhez híven, most elmesélem, hogy mik történtek az ünnepek alatt. Karácsony és szilveszter között szinte semmit sem csináltunk. A Zanci sem írt, csak feküdt, olvasott és evett, úgyhogy most az ajtók kiszélesítését tervezi fogyókúra helyett, mert a kézügyessége mindig is jobb volt, mint a diétára való hajlama. :D Mondjuk én annak nagyon örültem, hogy nem a billentyűit klopfolta álló nap, mert így nagyon sokat játszottunk. Szilveszterre vett a Zanci szerpentint, ami ilyen papírguriga és ha eldobják, akkor hosszú, színes kunkorik lesznek belőle. Ezeket a kunkorikat próbáltam levadászni, miközben a Zanci egy széken állva igyekezett a plafonra ragasztózni őket. A Nagyigazdi mondta a Zancinak, hogy konfettit ne vegyen, mert az apró és még lenyelem, de erre a Zanci azt mondta, hogy mellettem a szerpentinből is konfetti lesz, mert szét fogom csócsálni ficnikre. Kicsit igaza lett. ;)

Másik fő elfoglaltságom az alvás volt, amit már professzionális szintre fejlesztettem: hol abban az ajándék tasakban hortyogtam, amiben a Katától kaptam a játszószőnyeget, hol meg a tv tetején. A tasak valami oltári szuper, olyannyira el tudok benne aludni, hogy maximum a zoknijaim, vagy a fülem lóg ki, minden másomat gondosan becsomagolva pihentetem. 







Apropó, televízió! Mint tudjuk, a Zanci nem igazán kedveli a sípládát, de nekem hajlandó bekapcsolni. Eddig főként a dokumentum csatorna volt bekapcsolva, ha egyáltalán, de most a Zanci legnagyobb megelégedésére felfedezte, hogy van olyan csatorna is, aminek "Ünnepi hangulat" a neve és éjjel-nappal csakis egy kandallót mutatnak, a benne ropogó tűzzel. A Zanci rögtön meg is állapította, hogy ez a Neki és nekem való "műsor", nincs benne erőszak, meg híradó, meg reklám, meg agy-halott senkiket bemutató bulvárpöce, úgyhogy most ez az ünnepi hangulat megy nálunk, ha be van kapcsolva a doboz. Megjegyzem ez a kandallózás nekem is tetszik, nagyon szeretek a tv tetején aluszkálni és kellemesen elzsibbaszt a tűz pattogó hangja. A Zanci szerint ilyenkor úgy nézek ki, mintha direkt sütnének, vagy esetleg boszorkány égetés lenne folyamatban. Sőt, kihallgattam, ahogy a Csipinek azt mondta telefonban, hogy óránként egyszer pozíciót váltok, ígyképpen én vagyok az önforgató grillmacska…




Jött a szilveszter is, de az egész család meglehetősen álmosan viszonyult az egészhez. A Nagyigazdi a Zancival megvacsorázott, én meg nem kaphattam semmit, mert csak sült disznó volt, párolt káposzta, lencsefőzelék, meg sertés virsli, aztán ezek egyikéből sem szabad ennem. Sütit azért kaptam, csak hogy ne járjon a szám. A Nőim majdnem elaludtak éjfél előtt, de azért a Himnuszt megvárták, koccintottak és mentünk is fel. Volt a környéken petárdázás, de sajnos csak hallani lehetett, látni nem. Még a szomszédék sem jöttek ki tűzijátékozni, pedig én már beültem az ablakba. Végül, miután felmentünk, rá úgy tíz perccel kezdték a pukkantásokat, de akkor már a Zanci nem akart újra lemenni, így csak a fenti ablakból nézegettem kifelé. Az égvilágon semmit sem lehetett tőlünk látni! Hallatlan! Pedig a tűzijáték fényei nagyjából látszottak, de még így is csak az ablak csücskéből tudtam kukkolni és onnan is főként csak a semmit. Mire a szomszédék befejezték a pukkantást, a Zanci már pizsamában volt és aludni készült. Úgyhogy a szilveszterünk ennyi volt és nem több, ezek után én is mentem a Zanci mellé aludni.

Remélem, Nektek izgalmas volt az ünnep és boldogságos lesz az újév! :)