2014. december 31.
Nem tudom, hogy mi az aktuális zizi tárgya, de a Zanci
aggódik, (mint mindig) mert ma meg szilveszter van, aztán majd lesznek valami
petárdák, meg tűzijátékok, amiktől a Zanci szerint nagyon fogok félni.
Délelőtt még a tévében a Dokibácsinkat is láttuk, a Dr. Vau elmondta, hogy
mindenki nagyon vigyázzon az állatkáira és vigyék be őket, mert nagyon meg
fognak ijedni és van ilyen zselé, amitől nyugodtabbak lesznek, azt kérjenek az
állatorvosuktól. A Zanci csak hümmögött, hogy egyelőre idén kipróbáljuk az
átölelős módszert, ha mégis félni fogok. Nem tudom mi az a petárda, de biztos
kutya szagú, vagy ilyesmi, ha félni kell tőle.
Eljött az este és már hat órakor kezdődött a műsor. Először,
csak egy pukkot hallottam, úgyhogy kiültem a fenti ablakba, hogy megnézzem mi
volt az. A Zanci rögtön tudta, hogy na ez valami tűzijáték a közelben. Ez a
tűzijáték? Elkezdtem helyben szteppelni, hogy ez engem érdekelne, de a Zanci
félreértett és azt hitte, hogy rettegem… Khömm, szóval azt állítja, ismeri a
macskákat, mert a Kristóf is 17 évig élt Vele, (Ő az elődöm) de nem tudja, hogy rettegni
elbújva szoktunk, nem az ablaknál kukkolva? Na a lényeg, hogy gyorsan levitt
engem a Nagyigazdihoz, aki már mondta is Neki, hogy mintha hallott volna valami
pukkott. A Zanci mondta, hogy igen és mindjárt magához is ölelt, hogy ne féljek.
Félt a fene! Jött egy következő durr, de ez most közelebb volt és színes
fénnyel világított, úgyhogy kitéptem magam a Zanci kezéből és már az ablakban
is voltam. Felágaskodtam és úgy néztem, ahogy elég közel hozzánk pukkantak a
tűzijátékok. Hát ez ááállati kirááály! Rátapadtam az üvegre és úgy néztem a
színes pukkanásokat. Hátrafordultam és nyürrentettem a Zancinak, hogy jöjjön és
nézze már milyen szuper a műsor, de Ő és a Nagyigazdi engem néztek, tátott
szájjal, és fejcsóválva. A Zanci azt mondta elképesztő, hogy ennyire képtelen
vagyok úgy viselkedni, mint egy átlagos macska és közölte, hogy úgy nézek ki
momentán, mint azok a szőrős Garfield babák, amiket a kocsik üvegére
ragasztanak. Sajnos hamar vége lett a tűzijátéknak.
Este megvacsoráztunk, malacsült volt meg diótorta. Éjfélkor átjött a Keresztanyu, hogy meghallgassa
a Himnuszt és pezsgőzzön a Nagyigazdiékkal. Amint elmúlt éjfél, azonnal
kezdődött újra a tűzijáték, de nem csak az, hanem a szomszéd is kiment a ház
elé és lődözött föl ilyen durrogó, színes izéket! Na engem aztán megint nem
tudtak az ablakból elhúzni, hatökrös szekérrel sem! A Keresztanyu is csak
nézett, hogy ennyire nem félek, sőt odavagyok a pukkanós, meg hangos dolgokért.
Most messzebb volt a tűzijáték, de tovább tartott, viszont a szomszéd is jó
sokáig petárdázott, úgyhogy a Zanci végül felhúzta a redőnyt és elhúzta a
függönyt, hogy jobban lássak, amit igen jól tett, mert megint az ablakra
tapadtam és csillogó szemmel néztem a durrogtatást! :)
Sajnos egy idő után mindent abbahagytak, a szomszéd is
ment tovább bulizni és a tűzijáték is elfogyott. A Zanci pedig megállapította,
hogy nagyon jól tette, amiért nem szerzett be egy adagot, abból a nyugtató zseléből, amit a Dokibácsink mondott, mert nekem aztán olyan fölösleges, mint a
Pápa töke, meg a szakszervezet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése