Galuska Hercegnő uralkodása ~ 56 ~

2015. június

A Zanci marhára büszke a konyhai rácsos ötletére, úgyhogy bebizonyítottam Neki mennyire téved. Az úgy kezdődött, hogy meleg volt itt a tetőtérben, úgyhogy a Zanci nyitva hagyta a konyhában az ablakot, de csak az egyik oldalon, az ablak másik része fixálva volt. Elaludtunk együtt, de aztán én felébredtem és kezdtem magam zselésre unni, így aztán gondoltam kiülök a konyhaablakba, ha már miattam lett odacsinálva az a nyomorult rács. Hamar rájöttem, hogy a fixált ablakszárny és a rács közé be tudok bújni, ha nagyon akarok és én persze nagyon akartam... Na szóval bepasszíroztam magam sikeresen, de beakadt a rácsba a nyakörvemen valami ingyombingyom, aztán ott ragadtam. Se előre, se hátra. Ordítani kezdtem a Zancinak, hogy azonnal pattanjon ki az ágyból, mert több mint kínos a helyzetem. Jött is, nagyon álmos volt és nem kicsit mérges. Megkérdezte, hogy mégis melyik cipőkanállal szusznyákoltam be oda magam, oszt tulképpen miért is sikítozom hajnali kettőkor? Persze észrevette, hogy felakadtam, akkor anyázott megint egy leheletnyit, kinyitotta az ablakot teljesen, engem meg leakasztott. Na, ugye milyen hülye ötlet a rács? A Zanci erre azt mondta, hogy a rács kiváló ötlet lenne, ha mondjuk a kósza véletlen, vagy a vak Végzet, egy normális macskával ajándékozta volna meg, de Neki csak én jutottam, kizárólag ezért lehetséges, hogy simán bajba tudok keveredni, egy amúgy teljesen biztonságos dolgon is. 

Most éjszakánként a szobai ablakot hagyja nyitva, de azt sem sokáig, mert ott meg szúnyogháló van és fél, hogy amíg Ő alszik, én kitépem a hálót és kiesem. Mindig ilyen rinyás egyébként! Magam részéről én a szobai ablakból csak nézelődni szoktam és nem tépem a hálót. (Na, jó. Néha kicsit felcsimpaszkodom rá) A Zanci viszont nem bízik már bennem, úgyhogy kicsinyke üldögélés után be vagyok parancsolva, az ablak meg bezáródik az orrom előtt. Ahh, nehéz ám a Hercegnők sorsa!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 55 ~

2015. június

Képzeljétek, a Zanci cikkeket ír az Infohalmaz című internetes magazinba, a cicatartásról! Megmutatom az első írását, aztán akit érdekel, ott az oldalon keressen rá a Zanci nevére, mostantól majd rendszeresen lesznek ilyenek. A Zanci azt mondta ez mindenkinek hasznos lesz, aki "megmacskásodott" és itt most nem azokra gondolt, akik egy fél napot ücsörögtek a bal bokájukon. 

http://infohalmaz.hu/kedvenceink/macska-a-haznal-az-elso-napok/


A cikkben van fotó is a konyhaablakunkról, hogy ilyen fémhálós megoldással lehet elkerülni, hogy kiessen a cica az ablakon. Na, szépen vagyunk! A Zanci úgy csinál, mint aki hűdeokos, közben meg csak arról szól a történet, hogyan börtönözött be engem! Tessék, most jól láthatjátok, hogy milyen sanyarú, elnyomott sorsom van nekem, nem mehetek ki már a tetőre sem...!

Porfürdőzöm

Egyébként a nap jelentékeny részét az udvaron töltöm és szomszédolok is. A múltkor délután, amikor hazajöttem a Zanci beengedett, ilyenkor szoktam Neki puszit adni az orrára, még a lépcső alján. Na, most pont elfelejtettem, de aztán eszembe jutott, hogy cuppantsunk, csak a lépcső közepén. Felágaskodtam a Zancihoz, hogy adok Neki puszit, mire azt mondta, hogy lehetőleg ne a lépcsőn fölfelé jusson már eszembe szentimentáliskodni, mert addig smárolunk, amíg mindketten olyat fogunk zuhanni, mint az életszínvonal! Szép, mi? Én itt töröm magam, hogy puszizzak Vele, Ő meg ilyen hálátlan! Hát anya az ilyen? 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 54 ~

2015. június

Megkaptam az éves oltásaimat. Felmentünk a Dr. Vauhoz és az Attila megint nagyon aranyos volt. Jól megvizsgált, de tök egészséges vagyok, úgyhogy egy fecskendőbe összezötykölte az összes oltólöttyöt, aztán beadta. Azt sem mondtam, hogy mukk, de ez nem csoda, mert engem hidegen hagy, hogy izélgetnek. Pont ezért a Dokibá azt mondta, hogy akkor az asszisztensnő adjon be nekem valami folsav nevű bogyót, ami csak vitamin, de hogy gyakoroljon, mert tudnia kell beadni tablettát. A Zanci mondta Neki, hogy csak bátran turkáljon a számban, mert én nem harapok, nem karmolok, nagyon jó Kislány vagyok. (ezt a Zanci mondta!) Szóval az asszisztensnő kinyitotta a számat, de elsőre nem jó helyre dugta a bogyót, gyorsan elnézést kért, de a Zanci mondta, hogy nem kell pánikolni, mert én csak ültem ott tátott szájjal, fél szemmel a Zancira sandítva, látja-e, hogy a néni vájárkodik a számban? Látta, de csak somolygott. A végén persze sikerült beadni nekem a tablettát, mert nagyon ügyes volt az asszisztens lány, csak kicsit lámpalázas lehetett. Kaptam Tőle egy puszit is, miután lenyeltem a bogyót, szóval nagyon aranyos volt. A Dokibácsi meg azt mondta, hogy nem is vagyok ványadt, a Zanci ne aggódjon, mert csak "sportos" vagyok. Na? Sportos vagyok tessék, nem krónikusan gebe! A Zanci nagyon örült, mert a Dr. Vau azt mondta, hogy olyan gyógytápot sem kell ennem, így aztán egy csomó pénzt spóroltunk.

Másnap reggelre elszállt a jókedvem, mert mikor felébredtem éreztem, hogy fáj a lábam. A Zanci azt mondta, hogy az oltás miatt van, sétáljak sokat. Sétáltam, de bicegve és azért nem erőltettem a lábam. Most már jól vagyok, csak vacak volt másfél napig sántikálni.

Ja, megint elhagytam a nyakörvemet. A Zanci nyomdafestéket nem tűrő dolgokat mondott nekem, még a legszebb titulus a "hülye liba" volt. Mondtam Neki, hogy nem tehetek róla, beakadtam valahova, aztán leoldódott rólam a nyakörv, hát tehetek én arról, hogy ennyi bokor van mindenhol? A Zanci azt mondta igenis tehetek, mert mi a fenének kell nekem mindenhova bemásznom, meg felakadnom. A Nagyigazdival jól meg is beszélgették, hogy nagyon jó ötlet volt beszerezni a biztonsági nyakörvet, mert már másodszorra fulladtam volna rá valamelyik kerítésre, vagy bokorra! A Zanci le is ült a géphez, hogy majd rendel nekem egy új nyakörvet, közben meg azon pufogott, hogy nálunk két dolog fogy ipari mennyiségben: az egyik a fertőtlenítő, a másik a biztonsági nyakörv. Mire talált a neten olyan nyakörvet, amilyenre gondolt, a szomszéd néni becsöngetett, mert Náluk hagytam el. A Zanci nagyon köszönte, amiért visszahozták nekem. Mondta a szomszéd néni, hogy nem volt nehéz kitalálni kié, egyrészt mert mindennap látják rajtam a fehér nyakörvet, meg ugye a nevem is bele van írva. Mostantól megpróbálok vigyázni erre a vacakra, mert most is csak fél napig nem volt nyakörvem, de fél napig hallgattam, hogy egy rosszéletű némber vagyok, aki semmire sem tud vigyázni!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 53 ~

2015. június

Most töredelmes vallomást teszek. Szeretem a kiflit! Nem kicsit, hanem nagyon! A Zanci azt mondta, hogy konkrétan már szénhidrát-függő vagyok, mert a natúr tésztákat is zabálom, meg a péksütiket is. Az úgy szokott kinézni, hogy már a szatyorból is megpróbálom kiragadozni a kiflit, mert az ugye nekem alanyi jogon jár. Na, erre a Zanci azt mondta, hogy nekem maximum a szám jár alanyi jogon, de az huszonnégy órában! Aztán azt is mondta, hogy egyáltalán nem egészséges a kiflik iránti rajongásom, és ha így folytatom, el fog küldeni az anonim kiflioholisták ájtatos összejöveteleire. Ott aztán majd felmehetek a pulpitusra és előadhatom, miszerint: "Hello! A nevem Nokedli. Kifli-függő vagyok. Három napja nem ettem egy falat kiflit sem és nézzétek; MÁR RESZKET A PRACLIM!" Haha! Baaaromi vicces!

A Nagyigazdi foteljában

Mostanában új szokást vettem fel. Ebéd után a Nagyigazdi szundikálni szokott, amit én nem tudok értelmezni, mert Ő miért alszik, amikor én nem alszom. Tök logikus, nem? Szóval azt szoktam ilyenkor csinálni, hogy bemegyek Hozzá az udvarról, aztán leülök elé és csak annyit mondok halkan, (nagyjából 200 decibelen!) hogy "NYÁÁÁ!!!". Na, erre rögtön fel szokott ébredni és megkérdezi, hogy mi a baj? Mi lenne? Semmi baj nincs, csak miért alszik? Úgyhogy miután jól kivertem az álmot a szeméből, elegánsan kiriszálok az udvarra. A Zanci azt mondta, roppant bunkó vagyok ilyenkor, és új értelmet nyert a személyemben, a "macskagyökér" kifejezés. Mondhat, amit akar, akkor is nekem van igazam. Csak én alhatok a Nagyigazdi foteljában, meg bárhol, és bármikor! Ki a Hercegnő itthon? Én! Van még kérdés?

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 52 ~

2015. június

Megint volt hiszti. Naná, mert a Zanci mindentől sikítozós lesz! Az történt, hogy feljöttem az udvarról és felültem az ölébe. Ahogy simogatni kezdett észrevette, hogy egy pici bogárka van a bajuszom környékén. Azt hitte egy pici pók, szóval nagy nehezen kivadászta az orrom mellől, mert ugye én közben a fejemet is rángattam, hogy élvezetesebb legyen a meccs. :D Na, elkapta a "pici pókot", aztán majdnem el is dobta: nem pók volt a nyomorult, hanem kullancs, ami éppen be akarta magát enni a bajuszom mellé! Nem tudom utánozni azt a hangot, amit ekkor hallatott a Zanci, de talán a gurgulázva sikítás a legjobb leírása. Nagy-nagy lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, amikor nem dobálta szanaszét a lakásban a kis dögöt, hanem kirohant vele a konyhában és beledugta egy pohárnyi vízbe, hogy megfulladjon az a szemét kis vérszívó! Persze nem fulladt meg, de a Zanci azt mondta Ő nem zoológus, úgyhogy lefotózta a pohárban tempózó "izét", hogy majd beazonosítja a guglin.

Beírta, hogy "kullancs" és tizenkét másodperc múlva már egyértelmű is lett, hogy ez itten kérem szépen, valóban egy KULLAAANCS! (ezt a Zanci visította így) Sosem volt még bennem hasonló sem, de nem is lehetett, mert minden hónapban kapok olyan cseppeket a nyakamba, hogy az ilyen kis dögök nehogy belém másszanak. Na, a Zanci meg roppantul elszégyellte magát, mert a múlt hónapban kihagytuk a cseppet és tessék, rám is mászott egy kullancs. Mondtam Neki, hogy jaj ne hisztizzen már, nem lett semmi bajom, de erre azt mondta, hogy nagyobb a szerencsém, mint az eszem, mert ha a kullancs oda berágta volna magát a bajusztövembe, onnan aztán nagyon fájt volna kiszedni! Szóval az eset után kettő perccel a Zanci minden rekordot megdöntött felöltözésben és állatorvoshoz rohanásban. A rendelőben vett cseppet, aztán hazarohant és jól betunkolt vele. Egyébként most nem a Dr. Vau volt bent, hanem a Zolidoki, aki megdicsérte a Zanci ügyességét, hogy elkapta a kullancsot, mielőtt belém mászott volna. A Dr. Vau-hoz majd jövő héten megyünk, mert esedékes lesz az éves oltásom, meg olyan gyógykaja is kell, szóval azt is veszünk majd az Attilánál. 

Délutánra olyan dög meleg lett, hogy rám avasodott a bolhacsepp! Egy ideig kint ténferegtem, de aztán feljöttem és a Zanci bekapcsolta a klímát, hogy bírjunk levegőt is venni itt a tetőtérben. Rendkívül jó ötlet volt ez Tőle, mert már csak fekve nyávogni tudtam, olyan melegem volt és lihegtem is, ami teljesen életidegen tevékenység egy macskánál. A jó hűvösben el is aludtam a Zanci karjában, persze tátott szájjal, amit imád, ezért aztán le is fotózott. Kicsit kezd elegem lenni, hogy a cikis képeimmel van tele az internet! 




Hőségriadó van! Akár kinti, akár lakásban tartott állatkátok van, folyamatosan legyen elérhető nekik több helyen is, tiszta hideg víz! Ha a cicátok-kutyátok nem jár ki az udvarra, akkor is tegyetek ki egy tálba friss vizet, hogy a kóbor vendégek is tudjanak inni! Vigyázzatok magatokra és a Kedvenceitekre! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 51 ~

2015. június

A Zanci levágatta a haját! Mikor hazajött a fodrásztól felvett a karjába, jól megszagolgattam elöl. Hmm, de rövid. Aztán oldalra fordult, hogy nézzem meg hátul is.

Basszus, hátul is eltűnt az össze hosszú haja! Mondjuk én nem bánom, mert mindig csikizett vele, amikor lehajolt hozzám, meg este az ágyban is feszt a számban volt, úgyhogy nekem most tetszik a Zanci! :)

Volt nálunk a Csipi is, de most nem csak vendégségbe jött, hanem fotózni is, mert egyedül Ő tud elfogadható képeket csinálni a Zanciról. Így legalább nőnemű hominidának tűnik és nem valami prémes emlősnek. Szóval nagy fényképezkedés ment egész délelőtt, aztán meg dumaparti délután. A Zanci azt mondta muszáj, hogy kettőnkről is készüljön közös fotó, mert csak az van, amit fél éve gyártott a fürdőszobában. Jaj már! Úúúgy untam a fotózást, mint a szomszéd kutyát! Eleve is utálom, ha fényképeznek, de most még így is, meg úgy is kellett (volna!) pózolnom, amire abszolút nem voltam hajlandó! 

A Zanci azt mondta megérti, mert Ő is rühelli, ha fényképezik, de azért próbáljak meg valamilyen fejet vágni. Vágtam! Szörnyen unottat! 

Én és a Zanci

Jaj, de unom...

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 50 ~

2015. június 3. 

Ma van az első szülinapom! :)

Ez nagyjából azt jelenti, hogy egész nap ünnepelve voltam, ami tök jó! Kaptam tortát, meg egy olyan játékot, ami egy plüssbogyó és ez egy ilyen hosszú rugón imbolyog. Na, ennek nagyon örülök! :) Olyan buli, mert ha megbigyergetem, akkor mókásan hajolgat ide-oda a bogyó. A Zanci le is videózott, ahogy megkapom és játszom vele. 
Ide sajnos a Zanci nem tudja feltölteni, de megnézhetitek, csak keressétek meg Ariana T. Dianis-t a Facebook-on, nyilvános a videó. :)

A tortám egyébként csirkés pástétom volt, de nem tudott vele lefotózni a Zanci, mert alaposan megtanultam, hogy a gyertya veszélyes és nem mehetek hozzá közel, úgyhogy csak akkor estem neki, amikor már gyertyátlanítva volt. 

A Zanci lefotózott, ahogy ölelem alvás közben a rózsaszínű cicámat és mivel még mindig úgy fekszem, mint első nap, amikor hazahoztak, gyorsan lefényképezett, aztán csinált egy "before-after" képet, hogy mennyit nőttem tíz hónap alatt. A Zanci azt mondta, hogy a cicám a bizonyíték rá, hogy akkora lettem, mint egy pótos IFA. (hiába van szülinapom, csak nem hagyja ki, hogy sértegessen...!)

Nagyon sok levelet és köszöntést kaptam ma, amit a Zanci fel is olvasott nekem, úgyhogy ezúton is szeretném mindenkinek nagyon szépen megköszönni, hogy gondoltatok rám! :) 
Tényleg nagyon boldog az 1. születésnapom! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 49 ~

2015. május

Újra szerelem lobbant köztem és Sápi között! Hiába na, tavasz van. :) Az úgy volt, hogy hónapokra el is felejtettem, hogy van ő nekem, ott hevert passzívan a szekrényen. Egyik este felfigyeltem rá, hogy szomorú szemekkel néz kifele a fejéből, úgyhogy levettem és végigrángattam a lakáson, hogy érezze a törődést! A Zanci éppen írt a gépnél (esküszöm ezt a nőt a klaviatúrához enyvezte valaki!) és csak a püffögésre figyelt fel. Mikor hátranézett vette észre, hogy birkózunk Sápival.

Megdicsért, hogy ügyes vagyok, mert nem Őt kell szekálni álló nap, hanem el kell foglalni magam mondjuk pont így, hogy Sápit a csőrénél fogva vagdosom a talajhoz. Azóta hatalmas szumózásokat rendezünk a Kacsahaverral, úgyhogy a Zanci már fel sem néz a billentyűiről, ha csatazajokat hall. Van egyébként egy plüsscicám is, de vele csak együtt alszom.

Megérkezett az idei év első vihara. Mondjuk én nagyon élveztem, de a Zanci megint jól be volt… Na szóval lementünk a Nagyigazdihoz, a Zanci csendben rettegett, én meg szaladgáltam az ablakba és onnan kukkoltam a villámokat. Még mindig nagyon állat a műsor! :D Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mire véget ért a vihar és feljöttünk, már jó késő volt. A Zanci lefeküdt aludni, de most nem mentem utána az ágyba, hanem nyitva volt a bejárati ajtónk, úgyhogy kifeküdtem a lépcső tetején lévő pihenőre. Mivel a Zanci mostanában vízhajtó teát iszik, annyit jár bilizni, mint egy versenyló, szóval épp csak elaludtam volna, amikor kicsoszogott a fürdőbe. Nem tudnám megmagyarázni miért, de mikor megláttam, hogy sötétben megjelenik a szoba ajtajában úgy megijedtem, hogy visítva felpattantam a lépcső tetejéről, aztán levetődtem. Hangeffektek is voltak, miszerint: BAM-BAM-BAM-BAM, úgyhogy a Zanci meg attól kapott frászt, hogy lepattogtam a lépcsőn, de annyira, hogy eltűntem a fordulóban! Rögtön felkapcsolta a villanyt és jött utánam, én addigra üldögéltem a lépcső alján és próbáltam úgy tenni, mint aki egy legyet nézeget a falon, ami ott sem volt. A Zanci persze rögtön felkapott, megvizsgálta az összes csigolyámat meg a farkamat, hogy eltört-e valamim, de persze nem tört el, csak roppant kínosan éreztem magam. Még a Nagyigazdi is felébredt a lenti lakásban és kikiabált, hogy mi volt ez a nagy dübörgés? A Zanci meg visszafojtottan röhögve közölte Vele, hogy legurultam a lépcsőn, de nincs bajom aztán heherészve felhozott hozzánk. Megkérdezte, hogy végül is mi a fenétől ijedtem meg? Mit gondoltam, ha csak ketten lakunk ebben a csöpp lakásban, ki jön ki a szobából? Hamlet atyjának a szellemére számítottam, netán a Sátán Kutyájára, vagy Voldemortra? Annyira röhögött, hogy alig tudott elaludni! Néha olyan részvétlen tud lenni. Ha nem szeretném ennyire, becsomagolnám a fogkefémet, az egereimet, meg egy nagyobb adag hamuban sült pogit, aztán elmennék világgá. Oda, ahol nem élnek lépcsők!