2016. július
Kaptam két cicaajtót. Isteniek! :) Képzeljétek, csak úgy ki-be lehet
mászkálnom, senki sem morog velem, hogy hajnali kettőkor hova lesz a séta, és
mióta megvannak az ajtóim a Zanci, meg a Nagyigazdi is el vannak simulva.
Tiszta haszon! Valamiért nem vették sportosan, hogy mindkettőjüket
ébresztgettem a legkülönbözőbb hajnali időpontokban, ezért kaptam ajtókat. A
Laci meg volt olyan rendes – mint mindig! –, hogy beszerelte őket az előszoba-
és veranda ajtókba. Mondjuk ettől tiszta hiszti lettem, mert levették (mondom:
LEVETTÉK!) mindkét ajtót, aztán nagy zajt csaptak és bebiggyesztették a cicaajtókat.
Ezen a drámán azért hamar túlestem, onnantól azzal volt bajom, hogy jaj, hát az
ajtókáim billegnek. A Zanci konkrétan "kidugott" az egyiken, ebből
már azért sejtettem, hogy hogyan kéne használnom őket, de akkor is ijesztő
volt. Ekkor óriási sóhajjal fogott egy nagy adag ragasztószalagot, aztán
felragasztotta a billencseket. Ez szuper ötlet volt egyébként, mert így már át
mertem sétálni a nyitott ajtókon. Jelentem már három napja le vannak hajtva a
billenők, és már így is úgy közlekedem, mint a sutty! :) Olyannyira, hogy éppen
három napja nem járok haza éjszakánként. Ebből első nap volt balhé, mert a
Zanci reggel azt hitte, hogy mellette fekszem, de persze én kint kolbászoltam.
Le is lettem érte toszva, hogy hol a retekben voltam, sőt családi kupaktanács
is volt miattam. Az úgy nézett ki, hogy a Zanci és a Nagyigazdi körbeülték a
nagy asztalt. Rossz volt nézni, ahogy ültek ketten. Körben! Na szóval ott ültem
alattuk és hallgattam a kvaterkát, hogy akkor mi legyen; zárjanak be éjszakára,
vagy ne zárjanak be? Végül a Nagyigazdi meggyőzte a Zancit, hogy mivel fényes
délben is bárhonnan képes vagyok lehátazni, pofára esni, verekedni, ezért
szerinte teljesen mindegy, hogy éjjel vagyok kint egy fél napot, vagy nappal. A
Zanci meg lett győzve, úgyhogy most már valóban szabadon mászkálhatok! Így
aztán most minden este mielőtt kimegyek az udvarra, végig kell hallgatnom az
anyai intelmeket, miszerint vigyázzak magamra, ne menjek az utcára, ha bajba
kerülök keressek egy megbízhatónak tűnő felnőttet, vagy rendőr bácsit. Plusz
meg van kérdezgetve, hogy van-e nálam személyi, lakáskulcs, papírzsepi…? Ezeket
unott pofával végighallgatom, aztán odadugom az orrom, hogy össze legyek puszilva
és már huss, megyek is! Summa summarum: királynői életem van, oda megyek, ahova
csak akarok, akkor jövök, amikor akarok, este kint vagyok az istenien hűvös
udvaron, reggel meg hazajövök, aztán végigheverek az ágyon és alszom délig. Ez
az élet! :)
 |
| Íme, az ajtóm! :) |
Itt is szeretném megköszönni a PiacoZoo
állatfelszerelés üzlet legkedvesebb vezetőjének, Virágnak a segítségét, mert a
Zanci az Ő segítségével szerezte be az ajtóimat! (Egyedül tök béna…) Meg
tulajdonképpen mindenemet, mert a Zanci mindent onnan vesz nekem. Virág pedig
mindig nagyon aranyosan és türelmesen segít, nagyokat beszélgetnek, meg
nevetgélnek a Zancival. Úgyhogy, ha igazán minőségi üzletet kerestek, ahol minden
létezőt be tudtok szerezni a Kedvenceteknek, akkor keressétek fel a PiacoZoo-t
és Virágot, aki imádja az állatokat, sőt néha az embereket is! :D ;)
Köszi mindent drága Virág, nagy doromb Neked! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése