Galuska Hercegnő uralkodása ~ 26 ~

2014. december 24.

A Zanci reggel azzal ébresztett, hogy ma Kalácsom van. Aztán kijavított, mert azt mondta, ne is reménykedjek, hogy kapok egy egész kalácsot, ugyanis KaRácsoNY van! Aha. És az mi? Na mindegy, ezt így nem tudtam meg, de az egész házban, még a szokásosnál is finomabb illatok szálltak. Aztán meg behoztak egy fenyőt a Nagyigazdihoz, meg sok dobozt, amikben mindenféle színű, csillogó gömböcök voltak. Én igazán nem akarok beleavatkozni a Nagyigazdi privát életébe, de ha beköltözteti magához az udvarról a bokrokat is, akkor hol fog aludni? A Zanci azt mondta erre, hogy csak ez az egy fenyő jön be és ez is csak január 6.-ig marad itt, mert akkor lesz Vízkereszt, vagy amit akarok. Jó, akkor én vajas pirítóst akarok…! Kérdeztem, hogy nálunk is lesz-e fenyő, de a Zanci azt mondta, ki van zárva, mert amilyen dilibogyó vagyok, az egészet magamra rántanám, meg csak műfenyője van, ha azt megeszem, beteg leszek, szóval a Nagyigazdiét lehet majd nézni. Azért a Zanci tett annyi engedményt, hogy egy ilyen színes fényfüzért feltett nálunk a falra, azzal a kikötéssel, hogy azonnal leszedi, ha izélgetem, mert az elektromos és nem játsszunk vele, mert veszélyes. Felügyeskedte a számítógép mögötti falra, bekapcsolta, én meg aláfeküdtem és csak néztem, mert szép, de nem bántottam.

Szóval felhórukkolták a fenyőt, a Nagyigazdi ágyneműtartójára és rápakolászták a színes gömböcöket, meg ilyen világítós izéket, meg hosszú, arany kukacokat. Magam részéről felfeküdtem a fotel háttámlájára és onnan néztem a tévét, amiben egyébként mostanság tonnaszámra repkednek az angyalkák és húú, de akciós a teszkós szaloncukor. Egyszer csak készen lettek a fa díszítésével és felkapcsolták rajta a lámpákat. Engem meg felvett a Zanci a karjába és odavitt, hogy megmutassa; ez a karácsonyfa. Ja, értem. Szóval a karácsonyfa az egy divatosan öltözködő fenyő. Mondjuk engem nem nyűgözött le, megszagoltam az egyik gömböcöt, de egyébként nem érdekelt. A Zanci mondta is, hogy egy antimacska vagyok, mert azt hitte, majd kétpercenként le kell szednie a fáról.

Este aztán a Nagyigazdi ünnepire terítette az asztalt és leültünk vacsizni. Még én is, merthogy az ünnepi lakoma nekem is az. Volt leves, meg rántott hal. Kaptam levest, abból ettem egy kicsit, meg kaptam halat is, pedig tudja a Zanci, hogy utálom. Azt mondta, hogy Ő sem szereti, de ez a hagyomány. Aha! Szóval karácsonyfának nevezik az olyan fenyőt, aki pávának hiszi magát és hagyománynak a rántott halat? Az emberek nem normálisak! Na mindegy, hát ettem két falat halat, aztán inkább a bejgliből kértem, az legalább finom volt.

A Zanci meg a Nagyigazdi ajándékot is adott egymásnak, sőt én is kaptam egy új egeret, ami macskamentával van töltve, meg egy gumicsirkét! Ezek ketten azon röhögtek, hogy milyen vadul smárolok az új mauzival, de hát hogyan is érthetnék, hogy milyen isteni illata van a macskamentának! A gumicsirke is szuper, azt meg rögtön levadásztam és a nyakánál fogva fojtogattam. Egyszer csak mindkét Nőm felpattant, engem felvitt a Zanci a mi lakásunkba, Ők meg átmentek a Keresztanyuékhoz, hogy ott is ünnepeljenek. Hiába ordítottam, hogy „Ne hagyjatok iiiiitt!”, már nem is hallották. Ilyet tenni velem! Magamra hagytak Karácsony Szent Estéjén, egy tévével, amiből ömlenek a "reszkető betörők", meg egy talicskányi kisangyal. Bahh!

Hazajöttek végre és nagyon meglepődtek, mert elvileg én ugye fel voltam zárva, ehhez képest nyitva volt a Nagyigazdi ajtaja, az előszobában meg ott vigyorgott rájuk az új egerem… Bejöttek a Nagyigazdihoz és ott találtak engem, békésen aludtam a fotelban. Ebből aztán rögtön ki is találták, hogy megtanultam kinyitni az ajtókat. Egyébként meg lettem dicsérve, hogy a távollétükben nem szereltem szét a karácsonyfát. Ki a fenét érdekel a fa? Az érdekelt, hogy egyedül hagytak! Na mondjuk aztán ezt hamar elfelejtettem, mert mindketten kaptak egy csomó mindent és letették a fotelba. Ilyen zizegős, meg színes kis szatyrok voltak, mindenféle érdekessel töltve. Gyorsan bele is kukkoltam az összesbe, de a Zanci azt mondta, azokból, csak egy zacskónyi pörci az enyém, azt a Keresztanyutól kaptam.

(Pörci: ez olyan szalonnapörc, amit úgy sütnek meg, mint a chipset, és olyan zacskózottan lehet venni. Egyszer kaptam már ilyet és nagyon szeretem, mert órákig tudom kergetni a szobában, meg viszem mindenhova magammal. Na szóval ez a pörci és a Keresztanyu tudja, hogy szeretem.)

Végül felmentünk, a Zanci megágyazott, én meg bevittem az ágyba a gumipipit és azzal is aludtam el. Azért mindent összeadva, jó dolog ez a Karácsony! :)