2014.
november
A Zanci szerint hiperaktív vagyok. Na nem csak azért, mert
a másodperc tört része alatt rohanok be két lakást, hanem azért is, mert nekem
mindig csinálnom kell valamit. Állítólag más cicák lusták, meg sokat alszanak,
de én meg pont nem. Azt szoktuk csinálni, hogy a Zanci reggelente lemegy a
Nagyigazdihoz kávézni és akkor megyek Vele. Mikor már nem tudok magammal mit
kezdeni, akkor meg felmegyek és lehozom az egeremet. A Zanci már vett ilyen
négyes csomagban „diszkont-egeret”, ahogy Ő hívja, hogy lent is legyen, de
nyilván nem az kell, hanem amit fentről hozok le. Mostanában reggelente már
nem csak a mauzit hozom, de utána az alufólia labdámat is, sőt már Sápit is
lerángatom. A Zanci azt mondta, hogy kíváncsi, mikor indulok le a lépcsőn, a
bárszekrénnyel a számban…
Még kimehetek az udvarra, de csak nagyon ellenőrzötten,
nehogy tüzelni kezdjek közben. Már fűtünk, mi fent a klímával, amiről kiderült,
hogy meleget is tud fújni, a Nagyigazdi meg fával, úgyhogy nagyon élvezem,
amikor be van gyújtva a kályhába Nála, meg azt is, hogy lehet mászkálni a fás
dobozban, a rönkökön. :)
Sajnos nem tudom kinyitni az ajtókat. Még a behajtott
ajtókat sem, mert egyszer a Zanci elment pisilni és behajtotta a fürdő ajtaját,
én meg nyafogtam, hogy engedjen be. Persze azt mondta, kell Neki is privát
szféra, de engem nem a szférája érdekelt, csak be akartam ülni az ölébe, amíg
csurizik… Na szóval már ott tartottam, hogy lefeküdtem az ajtó elé és hangosan
szenvedtem, amikor beleakadt a praclim az ajtóba és valahogy az kinyílt! Azóta nem
sikerült ez még egyszer, mert tolom az ajtót húzás helyett, de mindig, mikor
zárt ajtót látok és be akarok menni rajta lefekszem elé, hátha kinyílik, ahogy
a múltkor. A Zanci meg a Nagyigazdi ilyenkor nagyon röhögnek rajtam, hogy
fekve imádkozom a Nagy Fehér Ajtóhoz, hogy nyíljon ki!
Hű, az este nagy botrány volt! Úgy kezdődött, hogy megint
hisztiztem késő este, de annyira, hogy a Zancinak megtelt a mamusza, fogott egy
kisebb dobozt, rakott bele puhát, aztán fogott engem és levitt a verandára,
hagyott ott nekem vizet, meg száraz kaját, aztán lehozta az almos dobozt is, és
ott kellett aludnom egyedül, egész éjszaka! Reggel jött csak le értem és
felvitt. Nagyon bújtam Hozzá és doromboltam Neki, meg marha nagy puszikat
adtam, hogy nem leszek rossz, csak többé ne kelljen nélküle aludnom! Erre
megint beszédet tartott, hogy na akkor most már reméli, hogy értékelem, hogy
az ágyában alhatok, meg van egérkém, meg kastélyom, meg labdám, meg mindenem, és
finom meleg is van, és leszek szíves nem hisztizni többet. Most abban
reménykedik, hogy talán az ivartalanítás után jó kiscica leszek. Egyelőre nem
ábrándítom ki. Olyan helyes, amikor ezen álmodozik. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése