2014. július 20.
Ma nem jól indult a napom. Egyrészt, elvitték az utolsó
testvéremet is, már csak ketten voltunk. Éppen kezdtem volna magam beleélni a
drámába, de erre nem volt időm, mert a Kata férje berakott egy szállítóba és
azt mondta utazni fogunk. Elköszöntem az Anyukámtól, meg a Katától és a
kisfiuktól, Zolcsitól, aki két éves, de nagyon bírom és elindultunk. Kicsivel
később, már egy háznál voltunk, egy tök idegen környéken. Mielőtt megijedhettem
volna, bevittek és kinyitották a szállító kosarat. Benyúlt értem egy kéz és
akkor megéreztem az illatát. A Zanci! :)
Magához ölelt, én meg gyorsan hozzábújtam
és onnantól semmi panaszom nem volt már. Kiderült, hogy ez egy állati jó kis
kecó, mert egy nagy ház kerttel, aminek az alsó lakásában a Nagyigazdi lakik, a
fenti lakásban meg a Zanci, de én mindkét helyen otthon vagyok.
Szóval, felmentünk a „miénkbe” és a Zanci lerakott az ágyra.
Vááá bakker, tök jó az egész! :) Vannak szekrények, meg ablakok, meg konyha, meg
fürdő, meg minden. Mondtam a Zancinak, hogy én nem akarok ott ülni, megyek
körülnézni, mert Ő még mindig azon aggódott, hogy most mindjárt sírni kezdek,
mert idegen a hely, meg az Anyukám is hiányzik… dehogy hiányzik, tök jó itt!
Na, szóval letett az ágyról, hogy megmutasson mindent. Az előszobában van az
alomládám, onnan nyílik a konyha, ott meg már várt a tányérom, meg a vizem. A Zanci
kibontott nekem, egy junior alutasakos kaját, de csak a felét adta oda, hátha
nem tudok enni. Hahh, minő feltételezés! Beburkoltam mindent, aztán néztem rá,
hogy hol a többi, erre persze megdicsért, hogy szépen eszem és megkaptam a
másik felét is. Elém rakott egy másik tálba szárazkaját is, de azt nem kértem.
Körbesétáltam mindent, aztán bementem a fürdőbe, hogy ott is mindent jól
megszaglásszak. Bekukkoltam a mosógépbe és megszagoltam a kádat kívülről, aztán
sarkon fordultam és becsüccsentem csurizni, a bilimbe. A Zanci hülyére dicsért,
hogy milyen okos és gyönyörű cica vagyok. Persze, hogy az vagyok! Értem amúgy,
hogy Neki ez még új, de majd megszokja. Tettem még egy sportkört a lakásban,
ami nem volt hosszú, tekintve, hogy csak egy szobánk van és az sem nagy, de a
melegtől, meg az utazástól és a sok új dologtól, nagyon elálmosodtam és
visszamentem az ágyra. A Zanci készített nekem a saját párnája mellé egy
kisebbet, azt mondta, ott alszom majd, úgyhogy gyorsan oda is feküdtem, meg
kaptam egy plüsscicát is, azt magamhoz öleltem és hagytam, hogy a Zanci álomba
simogasson. Csak azoknak mondom, akik rabszolgát akarnak tartani: nekem a perc
tört része alatt sikerült betörnöm az enyémet! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése