2014.
augusztus
Kaptam nyakörvet. Először utáltam, de aztán a Zanci azt
mondta, most aztán tényleg meseszépséges vagyok, meg a nagy cicák is ilyet
hordanak, szóval megbékéltem azzal, hogy gyönyörű vagyok így is. Különben, ez
ilyen biztonsági nyakörv, hogyha beakadok valahova, akkor leoldódik a
nyakamról, hogy ne fúljak meg. Az Zanci szerint ez nekem különösen praktikus,
mert úgy közlekedem, mint egy kicsi, szőrös forgószél.
Nagy izgalom volt ma: kimentünk az udvarra! Az Zanci nem
bízik bennem, úgyhogy csinált nekem pórázt és rákapcsolta a nyakörvemre, így
sétálhattam kint, hogy közben azért fogott, nehogy elszaladjak Kambodzsa
irányába. Hű, a kert tök izgi! Vannak bokrok, meg virágok, meg fű, meg
borostyán. Persze, engem a borostyán érdekelt a legjobban, mert az mérgező,
úgyhogy a Zanci mindig fejbe vert, mikor megint meg akartam szaglászni. Van
„eperföld” is, ami annyira nem nagy, csak a Zanci, meg a Nagyigazdi így nevezi,
és kicsi kerítés van körülötte, amin simán át tudok mászni, úgyhogy gyorsan le
is tapostam az egészet. Nem sokáig maradtunk kint, mert elkezdett pötyörögni az
eső, én meg felcsimpaszkodtam a Zancira, hogy vegyen fel.
Képzeljétek, van farkam! Erre akkor jöttem rá, amikor
megláttam, hogy követ valami csíkos és hosszú. Addig harcoltam, amíg meg nem
tudtam fogni. Na, azóta kifigyeltem, hogyha nem nézek oda, mindig jön utánam a
rohadék, szóval le szoktam vadászni. A múltkor úgy beleharaptam, hogy fel is
nyávogtam, mert fájt és akkor a Zanci azt mondta, fogadjam el a tényt, hogy az
oda van csinálva a fenekemhez. Igaza lehet, mert most meg úgy megrántottam,
hogy hanyatt estem. Ilyenkor a Zanci, meg a Nagyigazdi nagyon röhögnek rajtam,
pedig szerintem segíteniük kéne elkapni!
Ja, a Zanci kiderítette, hogy szénhidrát-függő vagyok, mert
egyik este sonkás kiflit evett, én meg picsogtam mellette, hogy én is kérek. A Zanci
lecsippentett nekem a sonkából, de nem azt kértem, hanem kiflit. (a Kata azt
mondta, hogy ezt biztosan az Anyukámtól, Puszedlitól örököltem, mert Ő is
nagyon szeret mindent, ami péksüti) Aztán a tésztát is szeretem, sőt az üres
tésztát kifejezetten. A Zanci nagyon mérges volt egyik nap, mert főzött tésztát
az ebédhez és a mosogatóban hagyta a szűrőben, hogy lecsöpögjön. Arra jött ki a
konyhába, hogy ülök a mosogatóban és a szűrőből zabálom ki, a tésztát. Jól el
lettem nadrágolva, bár ez különösebben nem szokott érdekelni. Elvégre, itt én
vagyok a Királylány, úgyis az lesz, amit én akarok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése