2014.
október
Marhára megnőttek a füleim, ami amúgy nekem nem fáj, csak a Zanci
azt mondta, hogyha sürgősen nem nő hozzájuk a fejem, kilógat majd az ablakon, mert
ha jó irányba forgat, biztosan tudja velem venni a HBO-t, ingyen!
Ja, apropó ablak. Szokott nyitva lenni az ablak és nagyon
szeretek ott üldögélni és nézelődni, de van rajta valami háló, amitől nem tudok
kiugrani. Észrevettem, hogy ez a háló felhúzható lenne, de sajnos a Zanci okos
és már azelőtt tett rá egy lakatot, hogy megérkeztem volna. (ugyanígy előre
látta, hogy majd érdekelnek a konnektorok is, azért van mindegyikben olyan
gyengén látó dugó!) Szóval akárhogy próbálom, nem tudok kiugrani. Amúgy a
lábaim is megnyúltak és sokat híztam is, de a Dokibácsi azt mondta, hogy
egészséges vagyok, csak nagyobb, mint a korosztályom általában. Azt is mondta,
hogy ha az Anyukám normál méretű, akkor biztosan az Apukám lehetett valami
Maine-coon, vagy hasonló erdei cica, attól vagyok ilyen nagy.
Amúgy a Zanci oltári botrányt rendezett, mert valamelyik
nap kint voltam az udvaron és szólt a Nagyigazdinak, hogy legyen szíves hívjon
be engem. Persze én meg nem jöttem, mert akkor már a szomszédnál voltam,
méghozzá annál a csücsökszomszédnál, akivel csak egy kicsi darabon határos a
kertünk. Szóval én szépen átugrottam a fájukra, onnan meg a kertjükbe, amikor
is jött egy szürke kutya és ugatva felkergetett a fára. Sajnos nem arra,
amiről haza tudtam volna ugrani. A Nagyigazdi vett észre végül és szólt a Zancinak,
hogy na most ér szájig a kovász, mert ott csimpaszkodom a fán, úgy ordítok,
mint egy légvédelmi sziréna, alattam meg habzó szájjal ugat egy kutya. A Zancinak
majdnem kihullott az összes haja, aztán káromkodva elindultak értem, (persze körbe az utcán, mert máshogy nem tudtak jönni) azért ketten, mert a Nagyigazdi
ismeri a csücsökszomszédékat, de a Zanci nem. Becsöngettek és marha mákom volt,
mert otthon volt a szomszéd néni. A Nagyigazdi bemutatta a Zancit, Ő meg
közölte, hogy van egy hiperhülye macskája, aki sikeresen átugrott és most a
kutyus (az a rohadt dög! – a szerk.) ugat a fa alatt. A szomszéd néni nagyon
aranyos volt, mert beinvitálta a Zanciékat és gyorsan elzárta azt az istenátka
kutyafattyát, aki még akkor is morgott, meg vicsorgott alattam. A Zanci végül
odajött a fa alá, és amíg a Nagyigazdi, meg a szomszéd néni beszélgettek, addig
Ő felnyújtotta értem a kezét, de én megint nagyon magasra másztam és sípoltam
lefelé. A Zanci szólongatott, hogy „Gyere le Szívecském, ne félj, már nincs itt
a kutya”, amivel végül meggyőzött és akkor lassan elkezdtem lefele mászni.
Végül a Zanci már elért és akkor a kezébe ugrottam egy seggest. Olyan jó volt
hozzábújni! Belesuttogtam a nyakába, hogy „Nyűűű” és reméltem, hogy megérti
belőle mennyire bűnbánatos vagyok. Azt mondta erre a Zanci, hogy majd lesz ám
„Nyűűű”, csak érjünk haza…! A szomszéd néni különben aranyos volt tényleg, mert
megsimogatott és megígérte a Zancinak, hogy szól, ha esetleg megint náluk lennék.
Na arra nem lesz példa, azt garantálom, mert nem megyek többet oda, ahol az a
kutya van! Végül hazajöttünk, a Zanci meg nem szólt hozzám hiába bújtam. Azt
mondta, elege van belőlem, mert már olyan tőlem az idegrendszere, mint egy
szétcincált vattacsomó és hagyjam békén, mert fasírtot csinál belőlem.
Bánatomban teleettem magam és befeküdtem a kastély második emeletére, aztán
estig ott aludtam, hogy sokktalanítsak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése