Húúú, mit kaptam!!! :)

Kedves Rajongóim! :)

Ma van a Zanci nevének a napja, mert van ám hivatalos "Zanci" nap. ;)
A múltkor meséltem Nektek "Fabagoly Mesterről", aki csodálatos képeket alkot, mindenféle anyagokra. No, tessék elképzelni, hogy ma a Zanci ezt a fotót kapta a Fabagolytól:

Ez kérem szépen az én hivatalos, hercegnős fotóm! :) Mit szóltok a koronához a fejemen? :D Jaaaj, de szép vagyok! :) Köszönöm szépen kedves Mester! :) (akkor is, ha nem nekem van nevemnapja)

Nagy doromb és nózipuszi! :)

Galus 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 107 ~

2016. április

Szeretném előre leszögezni, hogy minden, ami velünk megesett tegnapelőtt, kizárólag a véletlen műve volt, és nekem semmi, de semmi szerepem nincs benne, hacsak az nem, hogy szenvedő áldozata voltam az eseményeknek! Az történt, hogy este a Zanci elment fürödni és hajat mosni, mert Ő már csak ilyen pacsálós nőszemély. Akkor ébredtem fel, mikor kimászott a kádból, úgyhogy ki is mentem utána megnézni, hogy mit csinál. Törölközött, az ajtó nyitva volt. Ilyenkor rendszerint pizsit húz és jön be aludni, de most nem így történt, hanem még behajolt a kádba, bevizezte a haját, aztán samponnal kezdte csuviszkolni a szőrt a fején. Mivel azonban az volt a terve, hogy kimossa a kertészkedős papucsát is, ezért bedugta a kádba a dugót, aztán amennyi víz a zuhanyrózsából a kádba eresztődött, az szépen benne is maradt, majd még samponos is lett. Én ezt persze nem láthattam bentről, de gondoltam meglepem a Zancit, mert amíg zubog a víz nem hallja, hogy szólongatom. Nosza, kipattantam az ágyból, aztán trappolva besüvítettem a fürdőbe, lendületből felugrottam a kád szélére, éppen a Zanci feje mellé, és belebámultam a képébe, hogy "sziamicsinálsz". 

A kataklizma ekkor vette kezdetét, mert egyrészről kicsit elvétettem az ugrást, másrészt meg a Zancit is hótt'ra ijesztettem, aki kicsit hideglelős hanghordozásban azt sikította, hogy "Mi a ló…", de ennél tovább nem jutott, mert ettől meg én ijedtem meg. Summa summarum, becsúsztam a kádba, konkrétan a samponos, nekem térdig érő vízbe, hasmánt. A Zanci meg nem tudta hirtelen, hogy hova kapjon, mert mindkét keze könyékig habos volt, csak azt érzékelte, hogy én légvétel nélkül azt szirénázom, hogy "Jáááj!". Mondjuk én remekül megoldottam a saját mentésemet, bár nincs vízi-jártasságim, de kikapaszkodtam a kádból oldalt, aztán valami számomra is rejtélyes okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy megcsimpaszkodom a fürdőszobapolcban, amin a Zanci a fürdősóját tartja. A polc nem bírta a zaklatást, megbillent, aztán a fürdősó leborult róla, egyenesen a kádba. 

Nem tudom tetszik-e tudni, de a fürdősókat gyártó szakmukik igen nagyon képzettek lehettek, amikor kitalálták, hogy hogyan záródjon a doboz teteje, ugyanis ennek a nyüves fürdősónak nem záródik rendesen a teteje, csak úgy rá van téve. Így aztán az egész hóbelekupleráj a Zanci fejére borult, no meg a kádba, és a nem túl nagy méretű fürdőszoba minden szegletébe. Itt még sajnos nem ért véget a gyötrelem, mert a vizes pracijaim lecsúsztak a polcról, én meg sikkesen beleestem a kis kukába, ami a kád mellett ácsorog. A kuka kicsi, én meg nem, úgyhogy kissé beleszorultam, de valamire a samponos víz is jó; szintidőn belül ki tudtam kecmeregni belőle, de nem voltam egyedül… Jött velem egy törlőkendő, amit a Zanci sminklemosáshoz használt, meg egy üres wc papír guriga, amibe nagyon ügyesen sikerült belecsúsztatnom a jobb lábamat, úgy combig. Na, ez volt az a történelmi pillanat, amikor már én is idegropit kezdtem kapni! Csurom vizesen, fejemen szemfestékes törlőkendővel, szügyig felhúzott wc papír gurigával kibotorkáltam a katasztrófa sújtotta területről, egyenesen a szobába. A Zanci utóbb azt mondta úgy néztem ki, mintha egy ázott apáca és Öreg Joe, a falábú kalóz menzalianszából születtem volna.

Azért a Nőmben volt annyi empátia, hogy bekorizott utánam a nyomdokvizeimen, leszedte rólam a törlőkendőt és a wc papír gurigát, előhalászta a fürdőlepedőmet, abba belecsavart, aztán letett az ágyra, mint egy csomagot. Nem ordított. Kicsit sem. Csak nagyon halkan megjegyezte, hogy ha el merek moccanni onnan, püffedt macskahullát csinál belőlem. Ezzel visszacsúszkált a fürdőbe, hogy kármentesítsen. Először is felmosott mindent, a fürdőtől a szobáig, hogy ne essen hasra. Ezután kihalászta a fürdősós dobozt, aztán a kis kukával együtt kivitte az egészet a nagyobbik szemetesbe, majd visszatért a kádhoz, hogy leengedje a habos, fürdősós vizet. Na, ez azért annyira nem volt egyszerű, mert mikor a víz lement, ki akarta zuhanyozni a kádból a maradékot, de a fürdősóról kiderült, hogy fékevesztett habzású, tehát a Zanci mentől jobban engedte rá a vizet, a só antól jobban habzott… Még szerencse, hogy a Zanci nem az a könnyen feladós típus, mert így azért kétszáz liter vízzel, csak sikerült megszabadulnia a plafont nyaldosó habtól. Felsöpörte a szétszóródott, kissé vizes fürdősó maradékokat, majd törölte volna kezeit, hogy akkor készen is van, de ekkor eszébe jutott, hogy még nem mosta meg a haját. 

Khömm… szóval a hajára addigra kissé rákövesedett a sampon és a fürdősó elegye, úgyhogy cifrán káromkodva elkezdte lemosni a haját. Újabb százötven liter vízzel sikerült is ez a hadmozdulat, merthogy a fürdősó a fején is habzott, mint a veszett kutya szája. Miután végzett, bejött a szobába és leült mellém az ágyra. Ő fürdőköpenyben, fején törölköző turbánnal, én meg mellette feküdtem, mint egy fürdőlepcsibe csavart macskamúmia. Mélyen a szemembe nézett és csak annyit mondott, hogy záros határidőn belül felad egy hirdetés, miszerint alig használt macskáját ubihámozóra, avagy tökgyalura cserélné, akár ráfizetéssel is…!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 106 ~

2016. április

Kaptunk sok fát a Zanci Unokabátyjától. Telepakolták az udvart kisebb-nagyobb rönkökkel, meg rövidebb-hosszabb ágakkal. Ez állati izgalmas volt! A kisebb fákat még csak el is tudta volna pakolni a Zanci, de a nagyobbakhoz megkérte a Tesóját Lacit, hogy segítsen. A Laci meg nagyon rendes, mert fel is hasogatta a nagy fákat, úgyhogy a Zancival kimentünk az udvarra, hogy pakoljunk. Mármint, hogy Ő pakoljon, mert én drukkolással vettem ki a részem a folyamatból. Szóval a Zanci elkezdte szétválogatni a fadarabokat, mert a nagyobbacskák és az "ehető falatok" mentek be a tárolóba, a kicsiket viszont hátra kellett szállítania dobozban, a kis házba. Ebből aztán az lett, hogy állt a farakás előtt és úgy zsűrizett, ahogy a pasikkal szokta: kicsi-kisebb-hátezmi... Napokig elvoltunk ezzel és csak keveset vitatkoztunk, bár egyszer el lettem küldve Teheránba fittyfenét gereblyézni, amikor a Zanci egy olyan dobozzal bandukolt a kis ház felé, ami csurig volt fával, aztán én meg elé léptem. Nem is hittem volna, hogy a Nőm ilyen akrobatikus mozdulatsorokat is össze tud hozni! Ahogy megbotlott bennem ugrott egyet, aztán húsz centivel arrébb földet ért, de még mindig talpon volt, csak kicsit megbicsaklott a bokája, amitől enyhén balra dőlt, – természetesen a húsz kilós dobozzal a kezei közt – de ezt is kikompenzálta, fél lábról visszaficcent egyenesbe, és csak ezután kezdett anyázni velem. Közölte, hogy szétrugdalja a zrityómat, ha nem mögötte haladok, hanem előtte, ráadásul olyan vonalban, amilyet az ökör is csak vágtában tud pisilni… A maradék farönkökkel jól elvagyok, mert remekül lehet rajtuk mászókázni. Ezért legalább nem kapok ki!

Most, hogy többet voltunk az udvaron, a Zanci kifigyelte hogyan vadászom. Már minden élőlényke előbújt, ami azért remek, mert így mindig van, aki mozog. A Zanci állítja, hogy én egy anti-macska, vagy anti-vadász vagyok, sőt azt is megemlítette, hogy ha nem lány lennék, átkeresztelne Antivá, mert az sokkal jobban passzol hozzám, mint a Galuska. Mindezt csakis azért, mert jött egy légy, aki elszállt az orrom előtt, én meg felpofoztam. (!) Ekkor a légy egy kicsit megroggyant és cikk-cakkban szállt tovább. Odafordultam a Zancihoz, aki csak állt és a fejét csóválta. Azt mondta, hogy egy belevaló macska nem tapizza a vadászzsákmányt, hanem "elejti", más szóval megfogja. Ha pedig én ennyire béna vagyok, – és ez gyanúsan nem fog változni, tekintettel arra, hogy pár hónap múlva már két éves leszek – akkor be fog íratni egy macskulási továbbképzésre! Ott aztán majd megtanulok egerészni, meg "legyerészni", meg a tetőről és a fákról nem leesni, a sonkát választani a kifli csücsök helyett, meg minden olyan dolgot, amit egy "normális" cicának tudnia kell. Szerinte. Mert szerinte Ő normális? Nem az. Na, akkor én mi a zivatarért lennék az? Tiszta hiszti ez a Némber! Esküszöm kamaszodik, vagy mi!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 105 ~

104. 2016. április

Lett egy új lakótársunk! Ő egy kobold, vagy még inkább Pixie, és foglalkozását tekintve "Gazdagságvarázsló". A Nagyigazdi lepte meg Vele a Zancit, mert a Nőmnek hamarosan nevenapja lesz, de a Nagyigazdi nem tudott várni. Mikor megtudta, hogy nem túl messze megnyílik az új "Koboldok és Tündérek" bolt, azonnal elment és megvette a Zancinak ezt a csodaszép Pixie-t. Nahát, volt nagy öröm! Aztán meg volt nagy variálás, hogy hol is lakjon majd a kobold. Ugyanis, mint az utóbb kiderült, a koboldok a növények mellett szeretnek élni, de nekünk, csak egy zamio pálmánk van, a Zanci szerint éppen miattam, mert Ő nagyon szeretne sok virágot, de én marharépa vagyok és mindent megeszek. (Ez nem is igaz! Nem szoktam megenni a virágokat, legfeljebb beléjük harapok itt-ott...)

Ő itt Aranyka, a Gazdagságvarázsló koboldunk.

Végül a Zanci megvilágosodott, aztán kirohant az előkertbe és onnan ibolyákat ültetett egy kerek tartóba. Na, most ebben lakik a koboldunk, aki a keresztségben az Aranyka nevet kapta, mert van Neki egy nagy zsák aranya. Ez még délután történt, a Zanci feltett engem az ablakhoz és bemutatott a Pixie-nek. Igazából nem az etikett miatt, hanem azért, hogy elmondja: a Pixie nem ehető, nem bántható, nem leverhető, nem játszásra való. Pff! Na, de akkor mi a fenének lakik velünk, ha nem lehet Vele csinálni semmi izgiset? Késő este aztán elmélyítettem ismeretségemet Aranykával, aki addigra már hótt'ra unta magát! Felugrottam hozzá és mondom Neki: "Szia, az én nevem Galuska. Csinos a sapid! Tetszik az üveggömböd is. Jóslásból szedtem meg így magad? Miért tartod az aranyadat zsákban? Nincs bankkártyád?"

Nagyjából itt tartottam az ösmerkedésben, amikor a Zanci közbelépett. Hiába mondtam, hogy én csak istenhozott-puszikat adtam az Aranykának, akkor is leparancsolt a koboldka mellől, hogy hagyjam békén. Azóta is, csak stikában dumálunk Aranykával, aki egyébként jó fej, egész nap mosolyog! :)

Itt már az ibolyás kecójában üldögél Őkoboldsága.

Egyébként a Zanci mondta, hogy vannak tündérek és sárkányok is abban a boltban, úgyhogy Őt oda nem szabad beengedni, mert még a végén megveszi az egész üzletet! (Nem tehet róla, szegény fantasy író… Papírja van róla! Pöcsétes!) Mondtam Neki, hogy menjen csak és vegyen még tündért is, meg sárkányt is, én nagyon élvezném, lenne társaságom, akikkel játszhatnék! Persze megkaptam, hogy egész nap kint esz a fene az udvaron, és reggeltől estig együtt vagyok a szomszéd cicákkal, úgyhogy sem a Pixie, sem a tündér, sem a sárkány nem játszótárs. Azért remélem, hogy mielőbb lesz még új barátunk!

Ja, ha Ti is szeretnétek koboldot, tündért, vagy sárkányt, akkor látogassatok el a Westend-be, az aluljáró szinten van a "Koboldok és Tündérek" üzlet, a Niagara tér 33. szám alatt. Ha meg majd jól bevásároltatok ott, nehogy eltiltsátok a cicáitokat az új jövevényektől, mert úgysem tudjátok. :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 104 ~

Be kell vallanom, a Zanci nem egy nagy műszaki májer! Valószínűleg ez az oka annak, hogy napok óta képtelen megtalálni azt a funkciót itt, ahol lehetne csinosan hirdetni más oldalakat, amiket szeretünk. 

Ottó nevű kollégám, kőlapon maradt meg az utókornak! :) Fantasztikus, igaz?

Most például azért írok, hogy bemutassam Nektek a Fabagoly Webáruházat, ahonnan mindenféle gyönyörűséges macskaságot lehet rendelni. Nem is akármilyeneket! Fabagoly Mester ugyanis nem csak simán pólóra tud például nyomtatni, de egy különleges technika segítségével fára, és még kőlapra is!
Na, most képzeljétek el szerénységemet, kőlapon megmintázva. :) A saját cicátokról, vagy bármilyen egyéb fotótokról is készülhet fára, kőre, pólóra, szatyorra nyomat, csak jó nagy felbontású kép kell hozzá. Fabagolynak nincs lehetetlen! :)

Nagy és igaz bölcsességeket is meg lehet örökíteni, bármilyen formában! :D

A webáruház címe: www.fabagoly.hu , de Facebook-on is fel tudjátok venni a kapcsolatot a Mesterrel. 
Hajrá Cicások, ha igazán különleges emléket, vagy ajándékot szeretnétek, irány Fabagoly oldala! :)

Addig is mutatok néhány csodát, hogy ne csak a fantáziátokra kelljen hagyatkoznotok.

Doromb és heftipuszi:

Galus

Falapra nyomtatott fotó.