2014.
október
Túl vagyunk a megrázkódtatáson, amit a szomszédolásom
okozott. A Zanci is szeret ez már biztos, mert már aznap éjjel is ugyanúgy
együtt aludtunk, mint eddig és simizett is elalvás előtt. Egyébként mindig van
valami baja velem, most például az, hogy az összes dobozomat rágom. Már
leszedtem a kastély tetejét és ott alszom. Amikor ébren vagyok azzal
szórakoztatom magam, hogy beülök és minden ablakot, ami a kastélyon van, szépen
körberágok, aztán a csócsált kartont messzire sercintem. A Zanci azt mondta,
sokkal kulturáltabban élhetne együtt egy sertéssel, az maximum dagonyázik. Azt
mondjuk én is szoktam, szóval nem értem megint mit hisztizik, mert be szoktam
feküdni a kádba miután fürdött és jól összevizezem magam. Na ezzel meg az
volt a baja a Zancinak, hogy lehetnék egy fokkal macskább is, mert képzeljem, a
macskák nem szeretik a vizet. Felvilágosítottam, hogy én nem vagyok
macska, hanem Királykisasszony. Azt sem értem, azt miért nem szereti, amikor
fogmosás közben felugrom a kád szélére és belenézek a szájába. A múltkor is fogkefével a szájában kezdett kárálni velem, de csak annyit értettem: „Okeli! Mej
a pihába!” Öööö…. Tessék??? :D Na erre már csak annyit morgott, hogy „ARRGHH!”,
úgyhogy jobbnak láttam bemenni a szobába.
A Nagyigazdinál van egy tök jópofa doboz, amiben emberek
jönnek-mennek, és színes. Mondjuk a Nagyigazdi nem nézi, csak úgy szól Neki,
hogy amíg csinál valamit ne legyen akkora csend. Lementünk a Zancival és akkor
megláttam ezt a dobozt és teljesen lenyűgözött. Nagyon tetszik, amikor nénik és
bácsik beszélgetnek benne. Azt már kevésbé értékelem, ha lőnek meg
robbantanak, de az ilyen beszélgetések nagyon tetszenek. A Zanci azt mondta,
hogy azt televíziónak hívják és Ő a maga részéről agymosógépnek tartja, nem is
nézi. Merthogy nekünk is van ám olyan, csak nálunk még a falból is ki van
húzva a vezetéke. A Nagyigazdi azon röhögött, hogy én nem is a Zanci macskája
vagyok, mert Ő nagyon tévé-ellenes, én meg tátott szájjal tudom nézni. Erre a Zanci
azt mondta, hogy ha ilyen szépen csöndben vagyok, amíg tévézek, akkor fent is
bekapcsolja nekem. Be is kapcsolta és tényleg, fent is lenyűgöződtem! Nem értem,
hogy most mi baja a Zancinak, de mikor már három órája csendben voltam és
néztem a műsort, elkezdett azon filozofálni, hogy lám, Ő pontosan olyan
„szülő”, akiket lenézni szokott, mert azok is odaültetik a gyerekeket a tévé
elé, hogy csöndben legyenek és most Ő is ezt csinálja velem. Azt mondta, hogy
csak addig nézhetem, amíg fel nem fedezi rajtam, az agykárosodás tüneteit.
Mostanában nagyon nem hagyom aludni a Zancit, mert egész
éjjel nyávogok, mint akit ölnek. Ezt olyan este nyolctól kezdem, és hajnali
kettőig-háromig vernyogok, hogy le akarok menni az udvarra. A Zanci már
teljesen ki van borulva, mert semmivel sem lehet csendben tartani. Egyre többet
vagyok bezárva a dobozomba és berakva a fürdőbe, de a Zanci majdnem megtépett,
mert mindig mikor látom, hogy hozza a dobozt és kinyitja, boldogan beülök, hogy
„Jujj, bünti! Az jó!”, a Zanci meg ilyenkor megomlik, hogy büntethetetlen
vagyok. Már ott tartottunk, hogy a Zanci felhívta a Katát, aki az igazi Anyukám "Zancija" és megkérdezte, hogy Puszedli mikor lett először vemhes. A Kata mondta,
hogy olyan nyolc hónapos kora körül szült először, úgyhogy hat hónapos
lehetett, amikor tüzelni kezdett. Mivel én is hamarosan hat hónapos leszek, a Zanci
megállapította, hogy ez itt már a premenstruációs hiszti és megguglizta, hogy
hány hónapos kortól lehet ivartalanítani. Kiderült, hogy lány cicáknál három
hónapos kortól már lehet, úgyhogy a Zanci felhívta a Dokibácsit és kért
időpontot nekem. Nem tudom, hogy mi a bánat az ivartalanítás, de engedjen ki az
udvarra! Most! MOST! Mohohohost! Légysziiiiihhhiiiiiihiiii!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése