Galuska Hercegnő uralkodása ~ 33 ~

2015. február

Vannak bajok. A Zanci megbetegedett. Valami influenza nevű nyavalyája van, jó vacakul néz ki. Nem tud szegény felkelni az ágyból, annyira lázas. Egész nap az orrát fújja, köhög, és nyög, úgyhogy most nem mozdulok mellőle, csak reggel lerohanok az udvarra, körülnézek, aztán már jövök is vissza. Ettől persze Ő nagyon meghatódott, hogy nem hagyom magára, meg persze aggódik is, - mert ez Nála nem extra, hanem széria - hogy el fogom kapni a baját. Dehogy fogom elkapni! Fekszem rajta és persze dorombolok is, mert az gyógyít. Szegény, tényleg nagyon lázas, de már reggeltől kezdi, aztán a Nagyigazdi hoz Neki hideg vizes törölközőket és a homlokára, meg a csuklóira teszi. Mikor ezt először csinálta, éppen a Zanci mellett feküdtem és felháborodva ültem a hasára, aztán közöltem a Nagyigazdival, hogy na azt én előbb megnézem, mit akar csinálni a Zancival, mert most nem lehet bántani, amíg beteg! Jól megszagoltam a vizes törölközőket, aztán asszisztáltam ahhoz is, hogy a Zancira legyenek pakolászva. A Nagyigazdi megnyugtatott, hogy nem bántja a Zancit, csak le kell valahogyan húzni a lázát. Különben az orra is nagyon odavan, tök piros és tüsszög nagyokat. Szerelmesen orron doromboltam, hogy jobban gyógyuljon, erre elkezdett hisztizni, hogy így tutira elkapom az influenzát, ha a duda orrába dugom az orromat és már az is éppen elég volt Neki, hogy saját magát el kellett vinnie orvoshoz, velem már nem akarna menni. Nem is kellett, mert mondtam én, hogy nem fogom elkapni, csak Ő mindig aggódik.

Pár nap múlva, mikor jobban lett, már annyira fel tudott kelni, hogy legalább kimosson egy adag ruhát, meg ágyneműt cseréljen. Na mikor kiteregetett, hirtelen késztetést éreztem, hogy a szárítóról dobbantsak megint a szekrény tetejére. :) Ez általában simán szokott menni, de most kicsit elvétettem az ugrást és felborítottam a szárítót, ami úgy csuklott össze, mint egy kártyavár. A Zanci meglehetősen rondán káromkodni kezdett, felkelt a betegágyból, engem kihalászott a ruhák alól és megtapogatott mindenhol, hogy megnézze, mennyire törtem össze magam. Semennyire, csak megijedtem. Erre a Zanci megpróbálta felállítani ruhástól a szárítót, ami nem volt egyszerű meccs, mert két adagot mosott az ágyneművel együtt, így meg baromi nehéz lett a cucc. Cifrán tud ám káromkodni a Zanci, szidta az őseit, meg az egyiptomiakat, hogy mi a reteknek kellett nekik háziasítaniuk a macskákat, de végül nagy harcok árán, csak sikerült felállítania a szárítót. A nap további részében nagyon jó voltam, mert láttam rajta, hogy falfehér és vacakul van, úgyhogy megint doromboltam Neki bűnbánatosan. Azért jó hír, hogy kettesben végül kifeküdtük az influenzát, bár én csak Gyógygaluska üzemmódban. :)