Galuska Hercegnő uralkodása ~ 75 ~

2015. szeptember

Tegnap a Zanci karalábét pucolt, ezért kivette a szemétvödröt a mosogató alól, aztán nyitva hagyta az ajtót. Rögtön bekvártélyoztam magam és alaposan körülnéztem a mosogató alatt, mert ott tartja a Zanci a kincseket, amikhez nem szabad nyúlnom. (fémsúroló, sikapor, üres dobozok, meg egyéb ilyen érdekességek) Mondta a Zanci, hogy húzzak kifele onnan, mert főz és nem szereti, ha ilyenkor a konyhában vagyok, de én meg mondtam Neki, hogy én nem a konyhában vagyok, hanem a mosogató alatt… A Zanci erre közölte velem, hogy tájékoztatásomul közli; a mosogató is a konyha része, úgyhogy mégiscsak legyek szíves kifarolni onnan, aztán keressek játékot a szobában. Mivel azonban éppen át volt hatva művészileg, ahogy hámozta a karalábét, nem tudott rám koncentrálni rendesen, úgyhogy tovább búvárkodtam odalent. Egyszer csak megláttam egy csillogós befőttesüveget, ami tele volt valami rántott hús illatú löttyel. Kiordítottam a Zancinak, hogy "Nyááá!", jöjjön és nézze már, hogy milyen finom jött velem szembe! Jött is, de nem örült mikor észrevette, hogy éppen a praclimat igyekszem belemártani a cuccba. Kiderült, hogy olajat találtam! Méghozzá fáradt sütőolajat, de ez a lényegen nem változtat. A Zanci erre kivett engem a mosogató alól és orvul bezárta az ajtaját, aztán megtörölte a kezemet, és beparancsolt a szobába. Ez gonosz húzás volt! Mégiscsak olajat találtam! A Zanci erre azt mondta, hogy roppant ügyes vagyok, a nevem legyen ezentúl "Noki Ewing", de lehetőleg majd akkor ordítsak, ha nagyobb mennyiségű kőolajat is sikerül kiszagolnom, mert akkor még az alomtálcám is aranyból lesz…

Hálátlan! Egy ideig még néztem a szoba küszöbéről hogyan főz, aztán bevonultam aludni. Én ennek a Nőnek nem keresek többet kincset!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 74 ~

2015. szeptember

Sokáig tartott, de megbocsájtottam a Zancinak a kutyázását, pláne mert azóta nem éreztem rajta kutyaszagot. Mostanra visszatért a kapcsolatunkba a megszokott harmónia. 

Olyannyira, hogy megint hoztam Neki ajándékot, egy nagy és dundi sáskát! A Zanci épp bent ült a Nagyigazdinál és beszélgettek, amikor letettem az előszobában a meglepimet. Nyávogtam is Nekik, hogy tessék azonnal kijönni és megnézni mit hoztam! Jött is a Zanci érdeklődve, aztán mikor meglátta a sáskát, akkorát ugrott, amekkorát ki sem néztem belőle. Tény, hogy mozgott még az ajándékom, úgyhogy kicsit beleharaptam, hogy relaxáltabb legyen. Ez sem győzte meg a Zancit, a Nagyigazdiért kiáltott, mert kettőjük közül Ő a bátrabb. Nem igazán értettem, hogy mire a nagy hiszti, hát a sáska egészséges, mert minden egészséges, ami zöld, ráadásul ez egy meglehetősen termetes és dagi példány volt. Felbazsalyogtam a Zancira, hogy ez csak az ÖVÉ! Az válaszolta kissé sápadtan, hogy köszi, de Ő most szigorú testkontroll diétán van, nem ehet sáskát… Francba! A végén persze jött a Nagyigazdi, nagyon megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, aztán szemétlapátra söpörte, a még mindig kábán sétikáló sáskát és kihajította az udvarra. A Zanci ekkor kezdett egyenletesebben lélegezni. Ő is megdicsért, aztán hozzátette, hogy a strassz öli meg az embert…! Aha! Akkor ezért nem hord olyan csillogósokkal kirakott cuccokat! De mi köze ennek a sáskámhoz? 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 73 ~

2015. szeptember

Beadom a válókeresetet! Ez a Nő (a Zanci) a hétvégén meglátogatta Kata barátnőjét. Ez még oké. Az is oké, hogy a Kata és a kislánya Katica eljöttek a Zanciért, aztán elvitték egész napra. Nem zuhantam búskomorságba, mert azért a Nagyigazdi itthon volt, még lepkét is fogtam Neki, hogy érezze a törődést. Délután felmentem durmolni kicsit, jól el is aludtam, arra ébredtem, hogy a Zanci végre hazaért. Letrappoltam a Nagyigazdihoz, ott ültek és beszélgettek. Mentem is gyorsan a Zancihoz, hogy adok Neki puszit, meg dorombolok is, mert egész nap nem láttam, erre lenyújtotta a kezét, aminek gyanús szaga volt. Befékeztem naná, előbb megvizsgáltam alaposan, gondoltam majd utána adok puszit. Ad a fene! Megszagoltam a Zancit és tömény kutyaszag áradt mindenéből. Kutyás volt a keze, a kardigánja, és szőke szőrszálakat találtam a nadrágján! Sőt! Két kutya szagát éreztem! Ugyanis kiderült, hogy a Katáéknak két kutyájuk van; az Arcsi, aki óriásuszkár és a Józsi, aki yorkshire terrier. A Zanci elmesélte nekem, hogy a Józsi nem akármilyen kutyus ám, hanem Maszlay József "úr", aki igazi rendőrkutya, sőt drogkereső és nagyon híres is. (merthogy a Kata, a Zanci barátnője mesekönyveket ír, és Nózit a rendőrkutyát a Józsiról mintázta)

Ő a Józsi! (Maszlay József)

Na most engem ez döbbenet, hogy mennyire nem érdekel, amikor akárhova szagolok, mindenhonnan kutya bűzlik a saját Zancimból! Ezek ketten összenyalták - mondom NYALTÁK! - az Anyukámat, pedig Nekik van sajátjuk! Puszit persze nem adtam, sértődötten felvonultam a mi lakásunkba, a Zanci meg jött utánam. Még fel is vett a karjába, hogy ne hisztizzek már, hát csak kicsit kutyázott. Kicsit nem lehet kutyázni! Az olyan, mint a "kicsit terhes"! Akkor akadtam ki teljesen, amikor megszagoltam a nyakát, az is kutyanyálasnak találtatott.

A Zanci a Józsival és az Arcsival

Dögönyözi...! Pedig CSAK egy kutya!

Tovább szimatoltam, HÁT MÉG A FÜLE IS NYÁLAS VOLT! Kitéptem magam ennek a hűtlen perszónának a kezéből, aztán úgy néztem rá, mint egy súlyosan fogyatékosra, akit már egy (két) kutya is levesz a lábáról, és rútul elárulja miattuk a kettőnk érzelmeit. Pff!

Íme, a képi bizonyíték, hogy hűtlen volt hozzám a Zanci! 

A Zanci persze vette az adást, hogy gyötör a féltékenység, ezért ledobálta a ruháit, aztán befeküdt egy kád habos vízbe, minden négyzetmilliméternyi területet megmosott magán, átöltözött, és csak utána próbált megint szóba elegyedni velem. Cccö! Azt hiszi, hogy ennyi elég? Hát nem! A tányéromnál ülő-sztrájkolva követeltem vacsorát, aztán levegőnek nézve a Zancit bevonultam a rágott dobozomba aludni. Persze ez a Céda próbálta magát vissza puncsolni a szívembe, hozott nekem jutalomfalatot, meg próbált simogatni is, de elfordítottam a fejem. Menj vissza a kutyáidhoz, aztán nyaljanak össze azok! Kicsivel később a Zanci megágyazott és lefeküdt. Na, akkor azért kimásztam a dobozból, mert éjszaka aludni az ágyban szeretek, szóval felmásztam a Nő mellé, de egyet sem doromboltam, kicsi puszit sem kapott, csak lecsaptam magam az ágy végébe és dafke háttal feküdtem Neki! Erre képes volt azt mondani, hogy úgy pufogok, mint egy kicsi, szőrös törpevipera! Most mélyen meg vagyok bántva. Nem elég, hogy kutyákkal érintkezett, ráadásul engedte nekik, hogy megnyalogassák még a fülét is! Hallatlan! Felveszem a kapcsolatot az ügyvédemmel. Holnap. Vagy mittomén' mikor.

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 72 ~

2015. szeptember

Kicsit megijedtem. Na jó. Nagyon megijedtem. Az történt, hogy a Zanci, meg a Nagyigazdi a lenti lakásban kávéztak, én meg szokásomhoz híven mászkáltam körülöttük és kerestem valamit, amivel rosszalkodni lehet. Semmi érdekeset nem találtam egyébként, ha csak azt nem számítjuk, hogy megint kipakoltam a helyükről a Nagyigazdi könyveit. Szóval miután végeztem a rámolással, felugrottam a szekrény tetejére. Szoktam ott mászkálni, mert nagyon könnyű felugrani a kisebbik szekrényről. A Nagyigazdi szekrénye olyan, hogy jó hosszú és van egy olyan eleme, ami a csücsökben van, az tükrös. Na, ez a csücskös szekrény meg nem ér a falig, volt ott egy lyuk, ahova beeshettem volna, de mivel a Zanci Évi barátnője elmesélte, hogy Nekik is ilyen a szekrényük és az Ő cicájuk Luca is mindig beesik oda, ezért óvatosságból ez a rész le lett fedve. Mikor még kicsi voltam, a Laci hozott egy falemezt és odacsavarozta a szekrény tetejéhez, hogy ne tudjak beesni. Akkor még olyan 80 deka lehettem, mostanra meg 4,5 kiló vagyok. A lényeg, hogy sétáltam, sétáltam a szekrény tetején, a Zanciék meg beszélgettek, amikor hirtelen megnyílt a lábam alatt az alattomos falemez, én meg úgy eltűntem a beépített szekrény mögött, mint Agatha Christie krimiben a bűnjel…

A biztonságos, fenti szekrény tetején.

Egy percre néma csend lett. A Zanci és a Nagyigazdi azt tippelték mi lehetett ez a hang, én meg kussoltam, mert telement a bugyi-pelenkám. A Zanci jött rá, hogy Úristen beestem, mert mintha fent mászkáltam volna addig. Azonnal hozta a létrát, a Nagyigazdi meg egy csavarhúzót és leszedték a lemezt fentről. A Zanci nagyon megijedt, mert nem válaszoltam hiába szólongatott és azt hitte, hogy most aztán kitört a nyakam és ott fekszem a szekrény mögött meghalva, én meg kussoltam, mert tök sötétben üldögéltem és még azt sem értettem, hogy hogyan kerültem oda! Miután leszedték a falemezt, a Zanci felmászott a létrára és bekukkolt, hogy mi van velem. Na, akkor megnyugodtam, hogy már látom Őt és elkezdtem sírni, meg ágaskodni felfele, hogy azonnal vegyen ki onnan! A Nőim egy-tüdőből fellélegeztek, hogy élek és nincs bajom, leszámítva, hogy egyenletesen be voltam borítva pókhálóval, amit utálok. Felhívták a Lacit, hogy fülig ér a kovász, mert becsúsztam a szekrény mögé és Ők nem tudnak engem kivenni onnan, szóval hol van Ő most? A Laci mondta, hogy Budán, de kb. fél óra és hazaér, akkor majd kiszabadít. Jött is, hála a macskák minden Védőszentjének! 

Nagy nehezen szétszerelték a szekrényeket, én meg kiugrottam gyorsan, mikor már volt akkora rés, amin kifértem. Az egész családom lehordott minden idióta, félhülye, agyatlan némbernek, de azért láttam rajtuk, hogy megkönnyebbültek. A Zanci pókhálótlanított engem, a Laci meg hozott egy olyan darab bútorlapot, ami pont eltakarja a lyukat a szekrény tetején, és olyan vastag, hogy egy bernáthegyit is elbír, azt felfúrta, majd törölte kezeit és közölte, hogy most már biztosan nem esem be még egyszer! Jó'vanna!

Innen üzenem Évinek és Endrének, hogy Luca gyenge kezdő hozzám képest, mert Ő egy fedetlen szekrény mögé szokott beesni, nekem meg lám, még úgy is sikerült, hogy letakarták…! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 71 ~

2015. szeptember

Okos vagyok! Ezt a Zanci mondta, aki ugyan gyakran lehülyéz, de már kihallgattam, hogy amikor beszélget valakivel, mindig azt meséli rólam, hogy azon sem csodálkozna, ha egyik nap megszólalnék. Most viszont a szemembe is mondta, hogy nagyon okos vagyok, mert kiscica korom óta úgy iszom, hogy nem elmerítem az orromat a vízbe, hanem előbb beledugom a praclimat, mert nem látom a tálban a vízszintet. A Zanci azt mondta, hogy a macskák általában először bedugják az orrukat, aztán kicsit megfúlnak, és csak aztán kezdenek el óvatosan inni. Ehhez képest én először megnézem, hogy meddig ér a víz és nagy odafigyeléssel iszom. Nem tudom miért kell ezen ennyire meglepődni. Zsenimica vagyok, semmi kétség!

Hú, kaptam egy naaagy ágyat! Az úgy volt, hogy mindig a szállító kosaramban aludtam, mert az jó kényelmes volt, de a Zanci már régebben is tervezte, hogy vesz nekem egy ágyat, mert azt mondta, hogy ciki a kosaramban aludni. Egyik nap pakolászott és az ágyneműtartóban talált egy régi nagy párnát. Megkérdezte a Nagyigazditól, hogy kell-e Neki, de nem kellett, úgyhogy a Zanci megkérte, hogy akkor viszont varrjon már legyen kedves egy huzatot rá. A kedvenc tigris-mintás plüsstakarómat odaadta a Nagyigazdinak, aki varrt is a párnára huzatot. Mikor kész lett megkaptam. Vááá! Isteni! Puha, és finom, és lehet dagasztani, és minden irányból elférek rajta, akármennyire nyújtózkodom! Szóval lett egy hatalmas párna-ágyam, ami sokkal királylányosabb szerintem, mintha a Zanci vett volna valami drágát, aminek valószínűleg a kartondobozában aludtam volna…

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 70 ~

2015. szeptember

A Zanci Keresztapja minden reggel és este locsol, ami egyébként nem baj, csak a múltkor éppen kint játszottam dzsungelharcosat, - bujkáltam a tujában és káposztalepkére vadásztam - Ő meg nem vett észre és alaposan beáztatta a fedezékemet. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a bugyimig vizes lettem. Fel is rohantam rögtön a Zancihoz, aztán megálltam az előszoba közepén, szétvetett lábakkal és ordítva csöpögtem, hogy tessék engem azonnal megtörölni. Persze a Zanci azonnal hozta is a törölközőmet és nem átallott kiröhögni, mert sejtette, hogy mi történt. Azt mondta, nyilván azért lettem alaposan meglocsolva, hogy jobban nőjek. Nekem már nem kell nőni! Locsolni meg depláne nem kell!

Az "eperföld" közepén

A szomszéd bácsi nagyon kedves ember. Múltkor éppen náluk sétáltam, amikor észrevett és odahívott magához. Vajas kenyeret evett, úgyhogy gyorsan bedobtam a "szörnyen éhes és elhanyagolt kóbor cica vagyok"- magánszámomat. Vigyorgott rajtam és azt mondta tudja, hogy a Zanci, meg a Nagyigazdi hülyére kényeztetnek és ezt nem veszi be, de azért adott a vajas kenyérből. In flagranti lettünk érve, mert a Zanci éppen akkor jött ki értem, hogy behívjon vacsorázni. Mondta Neki a Lajos bácsi, hogy ne keressen, ott vagyok Náluk és éppen most tűrtem be egy fél vajas kenyeret. Erre a Zanci odajött a kerítéshez és leteremtett engem, hogy miért kunyerálok. Micsoda hülye kérdés! Mert a szomszéd vajas kenyere sokkal zöldebb! Mondjuk nagyon vitatkozni akkor már nem mertem a Zancival, látszott rajta, hogy pipás rám, szóval átszaladtam hozzánk, a Zanci megköszönte a Lajos bácsinak a kedvességét, engem meg felinternált. Kaptam vacsorára a kedvenc alusomat, a menü neve "marhahús, sajtos-tojásos bundában" volt, de csak beleszagoltam és nem kértem. Hja kérem, a koldult vajas kenyér kategóriákkal finomabb volt!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 69 ~

2015. szeptember

A szomszédék megint megtalálták a fehér nyakörvemet. Persze nekem már volt addigra másik; egy ritka-rút fekete, fehér cicatappancs mintával, de a Zanci így is nagyon örült neki, mikor átszóltak, hogy meglett a régi. Eltette tartalékosnak, amit nem értettem, de most nagyon jól jött, mert hogy ne legyen unalmas az élet, most meg a feketét hagytam el. Feljöttem az udvarról, becsüccsentem a Zanci ölébe és megmutattam, hogy íme, ismét pucér vagyok, sejj. Erre a Zanci már nem szólt semmit, csak Buddhát megszégyenítően bölcs mosollyal benyúlt a fiókba és elővette a fehéret, aztán a nyakamba tette. Most azt mondta, hogy ha legközelebb megy vásárolni majd vesz nekem megint egyet és azt teszi el tartalékba, amúgy meg úgyis megtalálják majd a szomszédék az elveszett feketét is. Azt is mondta, hogy ha lesz pénze, vesz vagy húsz nyakörvet, kér rá diszkont kedvezményt, aztán nyugodtan elhagyhatom az éppen rajtam lévőt, kétnaponta! 

A másik szomszédban meg összefutottam egy érdekes lakóval. Dagadt és szúr, de azért én nagyon szívesen megnézegetem közelről. A Zanci a szívéhez kapott mikor meglátta, hogy kivel is kvaterkázom, azt mondta az egy süni és azonnal hagyjam abba az ismerkedést, mert telemegy az orrom tüskékkel. Na most ezt a mi oldalunkon mondta, én meg a süni nevű, slattyogó sikakefével a szomszédban voltam, úgyhogy visszanyávogtam a Zancinak, hogy értem én, de még kicsit maradok. Túl érdekes ahhoz a sün, hogy ne próbáljak vele közelebbi viszonyt kialakítani. Érdekes kis figura az biztos. Sétál-sétál, aztán mikor észreveszi, hogy ott vagyok a közelében, hirtelen gombócot csinál magából. Akárhonnan próbáltam vele beszélgetni, mindenhol csak tüske volt, szóval eléggé antiszociális a lelkem. Másnap egyébként már a Zanci is mondta, hogy nem egészen ép agyilag a süni, mert akkor meg a mi kertünkben volt már, valahogy átjött. Persze engem megint nem lehetett elrángatni tőle. Már nem mentem egészen közel, csak nyávogtam neki, de mikor látta, hogy nem bántom, sétált tovább, egészen a fenyőig. Szerintem a süni a fenyő gyereke, mert az is szúr. A Zanci szerint meg nem vagyok sem zoológus, sem botanikus, mert akkor nem gondolnék ekkora marhaságot. Mondhat amit akar, szerintem ez akkor is logikus!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 68 ~

2015. szeptember

A Zanci mesélte, hogy azok a cicák, akik szeretik a Gazdijukat, visznek nekik 

vadászzsákmányt ajándékba. Ezen komolyan elgondolkodtam nemrég, mert nem szoktam Neki vinni semmit, pedig hát szeretem. Dagasztom a hasát, hatalmas cuppanós puszikat adok, és a múltkor orrlyukon doromboltam, mert az aztán nagyon romantikus, de finom bogarakat, meg egyebeket nem szoktam hazahozni! Szóval elméláztam ezen a vadászzsákmány-problémán. Végül úgy döntöttem, hogy akkor én is viszek Neki ajándékot, ahogy azt a többi cica szokta. Mondjuk nálunk az udvarban nem élnek egerek, a madarak miatt meg mindig kikapok, úgyhogy végül a lepkevadászatnál maradtam. 

Már a negyedik lepkét hozom be a Zancinak, aki elsőre nem is értette, hogy miért nem ettem meg. Különben gyönyörű lepke volt, szép piros volt a szárnya. Még vergődött, amikor a Zanci elé járultam vele, aztán átszellemült képpel letettem elé és megmondtam, hogy Neki, egyedül Neki fogtam! Erre a Zanci teljesen fapofával, sőt kicsit undorkodva azt kérdezte: "Kiscsibém, miért nem eszed meg, ha már megfogtad?" Micsoda kérdés! Ő sem ette meg azt a csokit, amit a Nagyigazdi szülinapjára vett, hanem betette a hűtőbe és megvárta az ajándékozással a jeles napot. Aztán meg azon jajongott, hogy a lepke még élt, úgyhogy kicsit még laposítottam Neki. Azt úgy kell, hogy megfogom a lepkét, aztán szétterpesztett ujjakkal rálépek és körkörös mozdulatokkal nyomogatom kicsit. Nem mindig sikerül elsőre letaperolnom teljesen, ez tény. A Zanci mikor ezt meglátta azt mondta, hogy ez nem vadászás, hanem laposra tapicskolás, de végül rájött a másodiknál, hogy ez Neki ajándék és akkor mélyen meghatódott! Behozom most már Neki az előszobáig és felordítok a fenti lakásba, hogy jöjjön le és azonnal vegye át a küldeményt. Ilyenkor mindig azt hiszi, hogy azért nyávogok fel, mert valami bajom van, úgyhogy rohan le, aztán leül a lépcső aljára, megkönnyebbülten sóhajtozik és nagyon megköszöni az új lepkét. Meg is szokott dicsérni, hogy jaj milyen ügyes vagyok, bár ezt azért maradéktalanul nem veszem be, mert kuncogva szokta mondani. Egyébként fogtam eddig piros lepkét, meg barnát, fehéret és lilát is. Szerintem joggal kiérdemeltem a Legfőbb Lepkevadász címet!