2014.
december 6.
Attól függetlenül is tudom magam
hétrét unni, hogy most már szinte egész délelőtt az udvaron vagyok. Merthogy ma
az történt, hogy feljöttem, ettem, és mentem is aludni, ahogy szoktam, a Zanci
meg leült írni és örült, hogy végre béke van. Annyira bele tud merülni a
klaviatúra gyepálásába, hogy azt észre sem vette, amint én közben felébredtem
és azt sem, ahogy a könyvek közül kihúzok egyet. In flagranti lettem érve,
éppen azzal a könyvvel, amit Ő írt és amiből már csak az az egy van, mert az
„Szerzői példány”. Kicsit megrágtam na, van ez így! Épp csak a csücskét
lyuggattam ki egy csöppet, de a Zanci így is nagyon szedte rólam a
keresztvizet. Alaposan ledorombolt, hogy én nem becsülöm a munkáját és nézzem
meg szegény könyvet. (megnéztem jó közelről, mert a fejembe nyomta és mondtam
Neki bazsalyogva, hogy „Szép!”, de nem érdekeltem) Már így is nagyon gatyán
nézett ki, amiért sokan kölcsönkérték, most meg már rágott is. Azt is mondta,
hogy ha még egyszer megrágok egy könyvet, elad a MÁV-nak, aztán lehetek
jegyellenőr, ezzel a lyukasztási készséggel! Már a könyvek is tabunak
számítanak. Francba!
Na egyébként a Nagyigazditól is
mindig kikapok, mert Nála meg a szobanövényeket izélgetem. Tulajdonképpen,
engem nem a zöldségei érdekelnek, hanem az ablak, ami előtt ott áll a
virágállvány és azért nem mehetek a kisebbik ablakba, mert még leverek mindent
az állványról. A Nagyigazdinál, minden virágnak „Nemszabad” a neve. Elég uncsi
választék!
A Zanci azt is mondta, hogy ha ilyen rossz vagyok, semmit
nem kapok a Mikulástól. Állítólag nemsokára jön és csak virgácsot fog hozni
nekem, amivel meg lesz csapkodva az a tüneményesen édes hátsó fertályom. Jött
is egyébként utána ez a Mikulás nevű hapsi, de rendes tag lehet, mert kaptam
olyan jutalomfalatot, ami oldja a szőrt a hasamban. Na, ugye, hogy mégis álomian jó kiscica vagyok? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése