2014.
október
Ma megint volt vendégünk, a Zanci másik barátnője, a Csipi. Jól
összebratyiztam Vele, még az egeremet is megmutattam Neki. Nagyon aranyos a
Csipi, sokat simogatott, meg hülyére dicsért, hogy milyen tündérbogárka vagyok!
A Zanci erre azt mondta Neki, hogy „Jah, mert nem élsz vele!”. Na, ezt kikérem
magamnak, én tök jó vagyok, csak néha megmarhulok. Mint például akkor, amikor
először beültem a Csipike ölébe és doromboltam Neki, aztán egy óra múlva bent
aludtam az ágyon, Ő meg odajött és megsimogatott, erre randán ráfújtam. A Zanci
erre azt mondta, hogy az agyamra ment a kamaszodás, pedig csak arról volt szó,
hogy felébresztett és különben sem adtam engedélyt, hogy kinyalják a kicsi
seggemet! Mert ugye az úgy van, hogy a hercegkisasszony én vagyok, ergo ha én
mászom az ölébe, akkor megengedem, hogy szeressen, de ha én nem akarom, akkor
hessafenébe van! A Csipitől kaptam egy Royal alus kaját ajándékba és rögtön meg
is ettem. Azért mégiscsak szeretem ezt a csajt! :)
Ja, mostanában már napközben sokat vagyok az udvaron,
úgyhogy össze is vesztem a Nagyigazdi egyik bokrával. Japán mahónia a neve és
szúr a szemétje. Persze, amikor hozzányúltam a praclimat is megszúrta, úgyhogy
jól elvertem, két kézzel! Velem ne szenyózzon! A Zanci azt mondta, hogy ne
legyek már ilyen spenótagyú, hát az egy bokor és hiába verem, szúrni fog. Nem baj.
Azért én megmutattam neki, ki az úrhölgy ebben a házban! Na erről jut eszembe:
találkoztam egy másik cicával. A szomszédból nézegetett engem, amíg kint
szaglásztam. A Zanci is kint volt éppen, Ő vette észre először, hogy nem
vagyunk kettesben. Szóval a szomszéd cica, egy nagy, tehén-tarka, fekete-fehér
nőstény, akinek olyan nagy és sárga szemei vannak, mint egy szőlőmakinak. Csak
nézett-nézett, azokkal a gülü szemeivel, de én még mindig nem vettem észre őt.
Erre a Zanci odafordított és akkor megláttam végre. Aztarohadtmagyareget! Fölpuffasztottam magam és oldalazva odamentem a kerítéshez, aztán jól szemen
köptem a szemetet és megmondtam neki, hogy ne itt gúvasszál bakker, mer’
szétkaplak levestésztának! Na az gyorsan el is pucolt, pedig a Zanci direkt
hátrébb ment, hogy ne zavarjon engem a területvédésben. Hát ilyet! Be akart
jönni a kertembe! A Zanci nagyon megdicsért utána, hogy szépen csináltam, főleg
mert a másik cica háromszor akkora volt, mint én. Hahh, még jó! Ez az én
kertem!
Apropó, leves. Imádom a Zanci főztjét! Eddig még bármit
főzött, azt mindig megettem. A leveseit szeretem a legjobban, mert mindig
zöldséglevest csinál, hogy fogyjon, vagy már ne hízzon tovább. (nem tudom mit
aggódik, én nem akarom, hogy lefogyjon, akkor sokkal kevésbé lenne puha, mint
most) Na szóval a Zanci leginkább vegyes zöldségből, meg karalábéból, meg
karfiolból szokott levest főzni. Olyankor mindig kérek én is, azzal kísérem le
az alust, amit ebédelek. Arról már nem én tehetek, hogy a K betűs zöldségektől
pukiznom kell! Egyik este, miután jól belaktam karfiol levesből, lefeküdtem a Zanci
ölébe, aki írt a gépnél. Nyújtózkodtam egyet és akkorát dörrentem, hogy a Zanci
azt hitte, minimum egy marék csíkot lerobbantottam az okosabbik felemről, aztán fennhangon közölte, hogy „Jaj, Galuska ez borzalmas!”. A végén lerakott az
ágyra és kinyitotta az ablakokat, hogy némi oxigén is legyen a lakásban. A Zanci
azt is mondta, hogy nagyon örül, amiért kimeríthetetlen tárháza vagyok a nemes
gázoknak, de legyek szíves és ne fingjam keresztbe a lakást, mert csípi a
szemét, én meg erre azzal kontráztam Neki, hogy Ő meg főzzön akkor gyenge
pipilevest, attól nem durrogok.
Ja, csak mondom, hogy november 17.-re kaptunk időpontot a
Dokibácsihoz, akkor lesz a műtétem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése