2014.
augusztus
Hű, tök sokat nőttem, már 1,1 kg vagyok és két hónapos. A Zanci
minden héten megmér és mindig 10 dekával több vagyok. Egyébként, azt mondta,
hogy olyan óriási praclijaim vannak, hogy szerinte németjuhász leszek, meg
amúgy is kevés macskás tulajdonságom van. Pölö, az volt, hogy jött a vihar. Azt
tudni kell a Zanciról, hogy nagyon remajozik a villámoktól és a dörgéstől.
Amikor először jött vihar egyik éjjel, felkapott engem, meg a kispárnáját és
levonultunk a Nagyigazdihoz. Na, nem azért, mert ott nem fél a Zanci, hanem
azért, mert bevette magát az a gondolat, abba az okos fejibe, hogy a tetőtérbe
csap a villám, nem a lenti lakásba. Plusz, ilyenkor grátiszban, még rosszul is
szokott lenni a szíve, szóval zöldül és fél egyszerre. Na, lementünk, a Nagyigazdi
harmincöt éve ismeri az Zancit, ezért már várt minket. Az Zanci fogott engem és
magához húzott, hogy ne féljek. Én? Gyorsan kitéptem magam a kezéből, hogy
ugyan hagyjon már élni és szaladtam az ablakhoz, hogy onnan nézzem a vihart. A
két Nőm, meg csak bámult rám tátott szájjal, a Zanci még rettegni is
elfelejtett egy percig, pedig baromi nagy bumm jött éppen. Nagy nehezen
felfogták, hogy én abszolút nem félek sem a villámtól, sem a dörgéstől.
(mondjuk, azt hozzátenném, hogy a fenti lakásban azért nem voltam nyugodt, mert
a zivatar verte a bádogot és attól megijedtem, de csak az esőtől félek, nem a
többitől) Amíg tartott a vihar, én a két ablak között rohangáltam és hol innen,
hol onnan néztem, hogy jön a vill, aztán meg a dörr. A Zanci azt mondta, hogy
már biztosan nem vagyok tiszta fialás, az tuti. Szeretem a Csajt, de azért
szerintem benne jobban félrecsúszott a genetikai kód, mint bennem, elvégre nem
én nyöszörgöm a miatyánkot, egy kispárnába fúrt fejjel…!
Ja, megint voltunk Dokibácsinál és a Zanci azt mondta, hogy
képzeljem el, híres ám a Dokibá, mert Ő a Dr. Vau. (Dr. Vainer Attila) Milyen Vau? Esküszöm, még sosem
volt kutya szaga! Ha az lenne, nem engedném, hogy taperoljon! Na, a lényeg,
hogy megint kaptam szurit és megint nem érdekelt, úgyhogy azért, mert ilyen
hősies Tündérkirálylány voltam, kaptam a Dr. Vautól egy szép, kék egeret, ami
sípol. A Zanci erre azt mondta a Dokibának, hogyha hajnali kettőkor arra fog
ébredni, hogy „síííp-síííp”, akkor hálából felhívja és megköszöni… :D Szerintem a
Dokibá kedveli a Zancit, mert erre nagyon röhögött és azt mondta: „Bocsi, ha
kiszúrtam Veled!” A végén persze kiderült, hogy félek a sípolástól, ezért az új
mauzinak, csak a farkát rágcsálom, mert az gumiból van és viccesen
visszapattan, ha bekapom. A mostani injekció után is bealudtam, méghozzá a Zancin,
mert Ő nagyon kényelmes és a klímát is bekapcsolta, mert mindketten szenvedtünk
a kánikulától. A klíma, az egy doboz a falon és mókásan csippan egyet, ha a Zanci
bekapcsolja és utána fújja a jó időt. Szeretem a klímát!
Ó, azt meg el is felejtem majdnem, hogy most már úgy iszom,
mint a csuda. Ez úgy történt, hogy sokáig nem ittam, ebben a rekkenő melegben
és a Zanci fecskendőből erőltette belém a vizet. Azt mondta, biztosan nem is
tudok tálból inni, de nem ábrándítottam ki, hogy most nagyon hülye. Egyik nap,
főzött frankfurti levest és bár akkor nyeltem le a falatot, nagyon úgy néztem
rá, mint a Twist Oliver, ezért megkínált belőle. Ő szentül meg volt győződve,
hogy majd beleszagolok, és úgy otthagyom, mint Szent Pál az oláhokat, ehhez
képest, vadul lefetyelni kezdtem. Utána meg odamentem a vizemhez és abból is
ittam, mert kicsit sós volt a frankfurti. Nem tudom leírni a Zanci
arckifejezését, de kábé az látszott rajta, hogy kételkedik az épeszűségemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése