Galuska Hercegnő uralkodása ~ 117 ~

2016. július

Kaptam két cicaajtót.  Isteniek! :) Képzeljétek, csak úgy ki-be lehet mászkálnom, senki sem morog velem, hogy hajnali kettőkor hova lesz a séta, és mióta megvannak az ajtóim a Zanci, meg a Nagyigazdi is el vannak simulva. Tiszta haszon! Valamiért nem vették sportosan, hogy mindkettőjüket ébresztgettem a legkülönbözőbb hajnali időpontokban, ezért kaptam ajtókat. A Laci meg volt olyan rendes – mint mindig! –, hogy beszerelte őket az előszoba- és veranda ajtókba. Mondjuk ettől tiszta hiszti lettem, mert levették (mondom: LEVETTÉK!) mindkét ajtót, aztán nagy zajt csaptak és bebiggyesztették a cicaajtókat. Ezen a drámán azért hamar túlestem, onnantól azzal volt bajom, hogy jaj, hát az ajtókáim billegnek. A Zanci konkrétan "kidugott" az egyiken, ebből már azért sejtettem, hogy hogyan kéne használnom őket, de akkor is ijesztő volt. Ekkor óriási sóhajjal fogott egy nagy adag ragasztószalagot, aztán felragasztotta a billencseket. Ez szuper ötlet volt egyébként, mert így már át mertem sétálni a nyitott ajtókon. Jelentem már három napja le vannak hajtva a billenők, és már így is úgy közlekedem, mint a sutty! :) Olyannyira, hogy éppen három napja nem járok haza éjszakánként. Ebből első nap volt balhé, mert a Zanci reggel azt hitte, hogy mellette fekszem, de persze én kint kolbászoltam. Le is lettem érte toszva, hogy hol a retekben voltam, sőt családi kupaktanács is volt miattam. Az úgy nézett ki, hogy a Zanci és a Nagyigazdi körbeülték a nagy asztalt. Rossz volt nézni, ahogy ültek ketten. Körben! Na szóval ott ültem alattuk és hallgattam a kvaterkát, hogy akkor mi legyen; zárjanak be éjszakára, vagy ne zárjanak be? Végül a Nagyigazdi meggyőzte a Zancit, hogy mivel fényes délben is bárhonnan képes vagyok lehátazni, pofára esni, verekedni, ezért szerinte teljesen mindegy, hogy éjjel vagyok kint egy fél napot, vagy nappal. A Zanci meg lett győzve, úgyhogy most már valóban szabadon mászkálhatok! Így aztán most minden este mielőtt kimegyek az udvarra, végig kell hallgatnom az anyai intelmeket, miszerint vigyázzak magamra, ne menjek az utcára, ha bajba kerülök keressek egy megbízhatónak tűnő felnőttet, vagy rendőr bácsit. Plusz meg van kérdezgetve, hogy van-e nálam személyi, lakáskulcs, papírzsepi…? Ezeket unott pofával végighallgatom, aztán odadugom az orrom, hogy össze legyek puszilva és már huss, megyek is! Summa summarum: királynői életem van, oda megyek, ahova csak akarok, akkor jövök, amikor akarok, este kint vagyok az istenien hűvös udvaron, reggel meg hazajövök, aztán végigheverek az ágyon és alszom délig. Ez az élet! :) 

Íme, az ajtóm! :)

Itt is szeretném megköszönni a PiacoZoo állatfelszerelés üzlet legkedvesebb vezetőjének, Virágnak a segítségét, mert a Zanci az Ő segítségével szerezte be az ajtóimat! (Egyedül tök béna…) Meg tulajdonképpen mindenemet, mert a Zanci mindent onnan vesz nekem. Virág pedig mindig nagyon aranyosan és türelmesen segít, nagyokat beszélgetnek, meg nevetgélnek a Zancival. Úgyhogy, ha igazán minőségi üzletet kerestek, ahol minden létezőt be tudtok szerezni a Kedvenceteknek, akkor keressétek fel a PiacoZoo-t és Virágot, aki imádja az állatokat, sőt néha az embereket is! :D ;)

Köszi mindent drága Virág, nagy doromb Neked! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 116 ~

2016. július

Mostanában Houdini reinkarnációjának adom ki magam. Gyakorlatilag bárhonnan meg tudok pattanni! Az úgy kezdődött, hogy éjszakánként nálunk fent nagyon meleg van, aztán mikor már nagyon nem bírtam, lementem a Nagyigazdihoz, mert Nála lényegesen hűvösebb a szoba. Mivel azonban Neki is melege van, ezért résnyire nyitva szokta hagyni a szobaablakot is, meg a konyhaablakot is, csak trükkösen oldja meg, hogy ne tudjanak kívülről bejönni. Arra viszont nem gondolt, hogy én ki tudom cselezni, meg ugye mikor nagyon akarom, akkor bármilyen kicsi résen kiférek. Így történt, hogy egyik éjszaka kislisszoltam a szobaablakon a finom, hűvös udvarra. A Zanci fent aludt, a Nagyigazdi lent, aztán mikor reggel felkelt kiment, hogy kinyissa a veranda– és előszoba ajtókat. Én ekkor kocogtam befelé, a Nagyigazdi meg úgy nézett rám, mint egy kísértetre, mert nem tudta elképzelni, hogy mégis hogyan jutottam ki. Mikor a Zanci is felébredt megkérdezte Őt is, hogy mikor mentem ki, amire a Zanci csak pillogott, hogy Ő aztán nem engedett ki, biztosan szublimáltam. Végül kisütötték, hogy a szobaablakon lógtam ki. Másnap a Nagyigazdi nagy odafigyeléssel bezárta az ablakot, és csak a konyhaablakot hagyta nyitva, de rosszul fordította rá a zárat, úgyhogy akkor meg ott ugrottam ki. Egyébként rájöttek már a Nőim arra is, hogy jobban járnak, ha azonnal kiengednek, amikor éppen mennék – teszem azt hajnali háromkor, mert rendszerint akkor jön rám a hirtelen mehetnék –, mert ha azonnal nem pattannak ki az ágyból, hogy kikísérjenek és nyitott ablakot sem találok, akkor a Zanci hasát trambulinnak használva pattogok rajta, amit Ő nem annyira szeret. Az utolsó csepp a biliben az volt, amikor egyik hajnalban már a pattogásra sem reagált, csak mormicált és aludt tovább, úgyhogy felültem a mellkasára és gyengéden orron haraptam. Nem tehetek róla kérem szépen, kénytelen voltam offenzívát indítani a kiengedésem végett! A Zancit persze ezzel nem győztem meg, hosszan emlegette szülőanyám ülőgumóját, miközben az orrát tutujkálta. Végül döntés született: kapok két macskaajtót, az egyiket az előszobába, a másikat a verandára, hogy akkor mehessek ki-be, amikor akarok. Ezen a héten hozza majd őket haza a Zanci, aztán remélhetőleg a Laci ráér majd és hamar beszereli a két ajtómat. Jaj már nagyon várom! Nálam jobban, csak a Zanci várja! :)

Idén nyáron már volt egy fürdésem, bár az inkább csak arról szólt, hogy nagyon meleg volt és a Zanci bepacsált kicsit, de tegnap komolyan meg lettem fürdetve. Jöttem haza kora délután, és azonnal megkerestem a Zancit, hogy nézze már meg mi van a hátamon?! Kiderült, hogy belefetrengtem valami olajos cuccba. A Zanci megszagolgatott, de semmilyen szagom nem volt, ettől függetlenül megvártuk, míg a Nagyigazdi hazaért, aztán a Zanci csinált nekem egy nagyon enyhén samponos vizet, abba közös erővel beleáztattak, sőt meg is dörgöltek, végül  a zuhanyrózsával öblítettek le, pedig tudja a Zanci, hogy rettegek a zuhanyrózsától! Persze én ordítottam, hogy valaki azonnal hívja a slambucmant, mert itten kérem sáros bakancsokkal tiporják a jogaimat, meg aztán mindenem vizes is, de ezek ketten meg a fülük botját sem mozgatták a panaszomra, csak azon sápítoztak, hogy milyen szutykos a víz, amit kiöblített belőlem a Zanci. Naná, hogy szutykos! Tudják ezek egyáltalán, hogy nekem mi munkámba kerül ennyi retket magamra kenni? Egész nap ezért porfürdőzőm! Erre lemossák! Úgyhogy kérem szépen, én most tiszta vagyok és illatos, meg nagyon el is fáradtam, mert négy órán keresztül nyalakodtam, mire végre száraz lettem. Az igaz, hogy napok óta először nem volt olyan rohadalom melegem, mint eddig, de azért EZT tenni velem…! 

Száradok!