Galuska verse (saját tollából... ;) )

Ezazénversem

Bundám fehér-cirmos és csodaszép a szemem,

Galuska Hercegnő a becsületes nevem.

Van kastélyom, párnám, és egy rakat egerem,

Plusz két rabszolgával is büszkélkedhetem.

Egynek ott a Zanci, aki végtelenül szeret,

Kapok tőle puszit és simis tenyeret.

A Nagyigazdi a másik, akit e célra tartok,

Olyanok ők nekem, mint folyónak a partok.

Viselkedésem nemes, jellemes, és roppant előkelő,

(Amikor nem épp retkesen kerülök valahonnan elő…)

A gravitációnak abszolút nincs felettem hatalma,

Bár úgy potyogok a fáról, mint az érett-piros alma.

A Zancival alszunk, mert enyém az ágya,

Kényelmes fekvés az elvetélt vágya.

Tessék csendben tűrni az elnyomatást,

Elvégre neki tartogatok minden dorombolást!

Szóval igazi Hercegnőhöz méltó az életem,

A képlete: játék + simi + doromb a négyzeten.

Nem vagyok a szavak cicája, de egyet ígérek;

Ilyen bohóc maradok, ameddig csak élek!

©Ariana T. Dianis 2015

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 77 ~

2015. október

Kicsit összevesztünk a Zancival. Az történt, hogy már kislánykoromban is nagyon vonzódtam a fogkeféjéhez, de mindig kikaptam, ha közelebbről meg akartam nézegetni. Szerintem egyébként evidens, hogy érdekelt a dolog, mert a Zanci minden reggel és este beteszi a szájába és megsikálja vele a fogait, amit én a kád széléről szoktam figyelni. Azt sem szokta engedni, hogy a szájából kivegyem, pedig már többször is tettem erre kísérletet. Na, szóval most az történt, hogy a Zanci nyitva hagyta véletlenül a fürdőszoba ajtaját, aztán kiment főzni a konyhába. Egy ilyen ziccert nem lehet kihagyni! A háta mögött csendben besurrantam a fürdőbe, aztán kivadásztam a fogkefét a pohárból, és becipeltem a szobába. Mire a Zanci megfőzte a vacsoráját és bejött, már az ágyban feküdtünk én meg a fogkefe, akinek kéjesen rágcsáltam a szőrzetét. A Zanci a perc töredéke alatt vetkőzte le magáról a jól nevelt úrinőt és olyat mondott, amit nem szabad idéznem… Mondtam Neki, hogy ne haragudjon, tessék visszaadom, de azt mondta nyugodtan tartsam meg, ha már megrágtam. A Zanci hangosan, érthetően, és tagoltan áldotta az eszét, amiért mindig tart itthon vagy három tartalék fogkefét, így aztán sitty-sutty kibontott magának egy újat, rólam pedig olyanokat mondott, amik nem tűrik a nyomdafestéket, sőt szerintem az állatvédők is felhorkantak volna, ha hallják! Nem baj, már van új fogkeféje. Nekem meg haditervem arra nézvést, hogyan fogom ellopni ezt az újat… 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 76 ~

2015. október

Ingatlantulajdonos lettem. Az úgy kezdődött, hogy már nyáron is volt egy bélelt dobozom a teraszon, hogyha esetleg kint felejtődöm, akkor legyen hol szenderegnem, amíg valaki be nem enged. Most ezt a dobozomat téliesítette a Zanci. Belehúzta az egész dobozt egy régi pulóverébe, aztán tett bele puhákat, a pulcsi nyaka lett a bejárat. Mikor készen lett, megtekinthettem belülről is. Igazán kényelmes, tágas, és meleg. A Zanci azt várta, hogy majd hanyatt vágom magam a boldogságtól, de a kis csacsi kihagyta a számításból, hogy én Hercegnőnek születtem, nekem alanyi jogon jár minden luxus. Hát mire tart a macska rabszolgát, ha nem arra, hogy mondjuk csináljon neki finom, meleg kuckót?

Volt ám pánik az este, mert berepült egy bogár. Nem is akármilyen bogár! Már délelőtt is bent volt, de akkor a Zanci még nem vette észre, csak én. Meg is fogtam, de amint nyomigatni kezdtem, a hülyéje kiengedett magából valami penetrátumot, ami ritka büdös volt, úgyhogy inkább elengedtem. Na, éjfél körül a Zanci lefeküdt, én meg aludtam már akkor az ágyamban. Egyszer csak a bogár újra aktiválta magát, mint a Terminátor 2, aztán elkezdett berregni a szobában. Olyan hangja volt repülés közben, mint egy mini helikopternek. A Zanci persze azonnal felült az ágyban, hogy ez mi a nyavalya? Felkapcsolta a villanyt, mert az emberek annyira korlátoltak, hogy még a sötétben sem látnak. Végre észrevette a felé röpülő bogarat és elkezdett nekem pánikolni, hogy azonnal fogjam meg! Fogja meg a halál! Olyan büdös, mint a kolera! Nyürrentettem Neki, hogy fogja meg Ő, én majd innen az ágyamból drukkolok Neki. Erre elkezdett morogni, minden antimacskának lehordott, aztán pizsiben, mezítláb, papucsaival a kezében üldözőbe vette a büdös bogarat. Röpke negyven percig üldözte a mezei poloskát lakás-szerte, mire le tudta csapni. Gyorsan papírtörlőbe csomagolta és lehúzta a wc-n, aztán vagy négyszer kezet mosott és ki is szellőztetett, mert az a szemét poloska tényleg nagyon büdös bogár. Mikor végre megnyugodott minden, rábazsalyogtam a Zancira, átöleltem a plüsscicámat és visszaaludtam szépen. Félálomban még hallottam, ahogy a Zanci Istennel beszélget rólam, meg a képességeimről… Végül is nem baj. Mindenkivel rólam beszélget, akkor Isten miért lenne kivétel, nem?