Galuska Hercegnő uralkodása ~ 34 ~

2015. február

Ma nagyon kiröhögött a Zanci. Az úgy kezdődött, hogy én már marhára otthon vagyok mindenhol, szóval belaktam rendesen a szomszéd kertjét is. Éppen ott játszottam a barackfa alatt, amikor a Zanci hívott, hogy jöjjek haza. Na ez azért nem olyan egyszerű, mert hiába mondja nekem a Zanci, hogy másszak át a kerítésen, én azért inkább mégis körbe jövök, ami azt jelenti, hogy előre szaladok a kapukhoz, aztán a szomszédtól átbújok, felugrok a kukára és már itthon is vagyok. Illetve ez általában ilyen olajozottan szokott menni, de most nagyon rohantam, átsüvítettem a szomszédék kapujánál, aztán nagy ugrással fel a kukára, onnan meg sutty, becsúsztam a kuka mögé…! A Zanci úgy röhögött, hogy majd' összepisilte magát! Felvilágosított, hogy egyébként a macskák páratlan ügyességgel szoktak ám ugrani, nem úgy, mint én, meg a Gellért-hegy. Haha! Nagyon vicces!

Ja! Mostanában új kényeztetési praktikát eszeltem ki, mármint, hogy a Zanci hogyan kényeztessen engem. (Naná!) Eddig mindig úgy feküdtünk este, hogy a Zanci mellkasára hevertem el, a fejemet a nyakába fúrtam és dorombolva elaludtam. Na most megfordultam, a térdénél volt a fejem, a hátsó lábaimat meg odatettem a mellkasára. Egy darabig így voltunk, aztán felemelkedtem kicsit és nyürrentettem a Zancinak. Ő először nem értette mit akarok, de mikor meglátta, hogy szétterpesztem a hátsó lábaimon az ujjakat, rájött, hogy talpmasszázst óhajtok. Óvatosan kezdte bügyürkézni a talpaimat, de erre én följebb kukacoltam, hogy jobban hozzáférjen, úgyhogy jól megdögönyözte őket. Jaaaj, hát ez ááállati finom! :) Hanyatt vágtam magam, hogy na ezt pont így csinálhatja még órákig, és úgy doromboltam közben, mint egy gőzfűrész! Közölte velem, hogy egy csöppel vagyok csak szemtelenebb a sokéves átlagnál, és Ő nem a rabszolgám. Kis csacsi. Dehogynem az! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 33 ~

2015. február

Vannak bajok. A Zanci megbetegedett. Valami influenza nevű nyavalyája van, jó vacakul néz ki. Nem tud szegény felkelni az ágyból, annyira lázas. Egész nap az orrát fújja, köhög, és nyög, úgyhogy most nem mozdulok mellőle, csak reggel lerohanok az udvarra, körülnézek, aztán már jövök is vissza. Ettől persze Ő nagyon meghatódott, hogy nem hagyom magára, meg persze aggódik is, - mert ez Nála nem extra, hanem széria - hogy el fogom kapni a baját. Dehogy fogom elkapni! Fekszem rajta és persze dorombolok is, mert az gyógyít. Szegény, tényleg nagyon lázas, de már reggeltől kezdi, aztán a Nagyigazdi hoz Neki hideg vizes törölközőket és a homlokára, meg a csuklóira teszi. Mikor ezt először csinálta, éppen a Zanci mellett feküdtem és felháborodva ültem a hasára, aztán közöltem a Nagyigazdival, hogy na azt én előbb megnézem, mit akar csinálni a Zancival, mert most nem lehet bántani, amíg beteg! Jól megszagoltam a vizes törölközőket, aztán asszisztáltam ahhoz is, hogy a Zancira legyenek pakolászva. A Nagyigazdi megnyugtatott, hogy nem bántja a Zancit, csak le kell valahogyan húzni a lázát. Különben az orra is nagyon odavan, tök piros és tüsszög nagyokat. Szerelmesen orron doromboltam, hogy jobban gyógyuljon, erre elkezdett hisztizni, hogy így tutira elkapom az influenzát, ha a duda orrába dugom az orromat és már az is éppen elég volt Neki, hogy saját magát el kellett vinnie orvoshoz, velem már nem akarna menni. Nem is kellett, mert mondtam én, hogy nem fogom elkapni, csak Ő mindig aggódik.

Pár nap múlva, mikor jobban lett, már annyira fel tudott kelni, hogy legalább kimosson egy adag ruhát, meg ágyneműt cseréljen. Na mikor kiteregetett, hirtelen késztetést éreztem, hogy a szárítóról dobbantsak megint a szekrény tetejére. :) Ez általában simán szokott menni, de most kicsit elvétettem az ugrást és felborítottam a szárítót, ami úgy csuklott össze, mint egy kártyavár. A Zanci meglehetősen rondán káromkodni kezdett, felkelt a betegágyból, engem kihalászott a ruhák alól és megtapogatott mindenhol, hogy megnézze, mennyire törtem össze magam. Semennyire, csak megijedtem. Erre a Zanci megpróbálta felállítani ruhástól a szárítót, ami nem volt egyszerű meccs, mert két adagot mosott az ágyneművel együtt, így meg baromi nehéz lett a cucc. Cifrán tud ám káromkodni a Zanci, szidta az őseit, meg az egyiptomiakat, hogy mi a reteknek kellett nekik háziasítaniuk a macskákat, de végül nagy harcok árán, csak sikerült felállítania a szárítót. A nap további részében nagyon jó voltam, mert láttam rajta, hogy falfehér és vacakul van, úgyhogy megint doromboltam Neki bűnbánatosan. Azért jó hír, hogy kettesben végül kifeküdtük az influenzát, bár én csak Gyógygaluska üzemmódban. :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 32 ~

2015. január

A Zanci tutira nem egészen komplett csaj, erre a minap jöttem rá! Az úgy kezdődött, hogy én mindig, mikor a Zanci szellőztet kiülök az ablakba és onnan nézem a szomszéd ház tetején a madarakat. A Nőcim addig meg vagy mosogat, vagy ír, vagy főz, vagy akármi. Azután, ahogy becsukja az ablakot, mindig beülök az ölébe, így vette észre, hogy kocka-mintás az orrom. Először érdeklődve maga felé fordította a fejem, jól meggusztálta a heftimet és annyit mondott: "Hümm". Másnap és harmadnap is megismétlődött ez, akkor már egyre aggodalmasabban vizsgálgatta a négyzetrácsos mintát a rózsaszínű orromon. Kérdezgette, hogy fáj-e valahol, vagy érzek-e valamit, de csak a vállamat vonogattam, mert ugyan vajon mi a túró fájna? Már azon volt a Zanci, hogy felhívja a Dr. Vau-t és megkérdezi Tőle, létezik-e olyan macskabetegség, hogy "krónikus nózirácsozódás", de még jó, hogy ezért nem zaklatta szegény Dokibácsit! Ugyanis másnap reggel is kiültem az ablakba, de akkor a Zanci éppen papírokat pakolászott az ágyon és pont rám látott, ahogy nézelődtem. Egyszer csak azt hallottam: "Ó, Noki b…meg!" és fél szemmel még azt is láttam, hogy a fejét fogja. Merthogy, csak a szememet fordítottam felé, egyébként meg úgy nézelődtem ki, hogy a szúnyoghálónak nyomtam az orrom. Végül is a Zanci boldog volt, amiért rájött a rejtélyre, annak meg végképp örült, hogy nem visz el valami kockásított bubópestis!

Mostanában, elég nagy a dzsuva az udvaron és ez persze rajtam is látszik, mert hiszen elöl fehér boka zoknijaim vannak, hátul meg ugyancsak fehér combfixeim. Este mindig megy a cirkusz, mert a Zanci azt mondta kizárt, hogy ilyen retkes praclikkal bemehetek a tiszta ágyba, mert úgy nézek ki, mint egy dokkmunkás. Na most aztán mindig van esti lábmosásom, amit nem szeretek. A múltkor már annyira koszosak voltak a piskótáim, hogy a Zanci főzött kamillateát, fogott vattát meg engem, és módszeresen átdörgölte a talppárnáimat langyos kamillával. Mondjuk ez tetszik! Szét is terpesztettem az összes lábujjaimat, hogy a Zanci közéjük férjen a vattával. Erre közölte velem, hogy szanaszét vagyok kényeztetve, reméli, hogy ezzel tisztában vagyok és napi szinten hálát adok a Felis Silvestris-ek Istenének, amiért Ő lett nekem a Zanci és nem más! Bazsalyogva beledoromboltam a fejibe, amitől persze elolvadt. Így kell ezt, kedves Macskatársaim! ;)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 31 ~

2015. január

Ma állati dolog történt! Reggel azzal ébresztettem fel a Zancit, hogy valami fehér dolog van a szomszéd ház tetején, nézze már meg! Ő erre kinyitotta az egyik szemét, közölte, hogy éppen csak hasad a hajnal, az meg ott a cserepeken hó, szóval nyugodjak meg, majd kimegyünk és megnézzük. Nem értem miért gondolta, hogy erre nyugton maradok?! Addig ugráltam rajta, amíg le nem küldött a Nagyigazdihoz, hogy ha Ő már fel van öltözve, legyen szíves engedjen ki engem. Na ketten a Nagyigazdival ki is mentünk. A Zanci eredetileg úgy szerette volna, hogy kettesben menjünk megnézni az első havat, merthogy olyat még nem láttam és le akarta videózni, ahogy óvatosan (!) ismerkedem vele. Na ehhez képest később a Nagyigazditól tudta meg, hogy nem lesompolyogtam és finoman megnéztem mi is az a fehér cucc, hanem konkrétan a teraszról vetődtem bele a hóba! Ááállati, hogy milyen szuper! Hideg és fehér, meg olyan vizes, ha hozzányúlok! Később a Zanci azt mondta, nem is csodálkozik, hogy belerepültem a tök ismeretlen hóba, eddig sem féltem semmitől, pont ettől miért remajoznék?

Mostanában sokszor összeveszünk a Zancival, mert még mindig úgy játsszunk, mint régen, de már erősek a fogaim és azt mondja, lecsócsálom a húst a kezéről. Ez nem is igaz egyébként, mert tudom, hogy fáj Neki, ezért csak a tenyerébe harapok, és csak megfogom a bőrét, aztán húúúzom. Na ennek nem szokott örülni, azt mondta inkább harapjak, mert ez a bőrhúzgálás még a harapásnál is jobban fáj. Ja meg van a gyűrűje, amit nagyon szeretek és mindig megpróbálom leharapni az ujjáról. Olyankor meg nagyon kiabál, hogy ne legyek ilyen gyagya, mert kitörik a fogam! Pedig dafke is most már le akarom enni a gyűrűjét, az olyan vicces, hogy amikor megpróbálom, sikít. :D

A másik összeveszésünk, egy tányérnyi süti miatt volt. A Nagyigazdi sütött és adott a Zancinak pár darabot. Ő meg fel is hozta és letette a konyhapultra. Csak addig nem figyelt, amíg a barátnőjével csevegett telefonon, de nekem ez az idő is elég volt ahhoz, hogy közelebbről szemügyre vegyem, milyen sütit is sütött a Nagyigazdi. Megkóstoltam az egyiket, de lekváros volt, azt meg nem szeretem, csak a vanília krémeset, szóval nem ettem meg az egészet, viszont mindről lenyaltam a porcukrot. A Zanci befejezte a telefont, kiment a konyhába és csak az tűnt fel Neki, hogy egyik sütin sincs cukor! Na erre bekiabált nekem, hogy azonnal citálódjak elé, mert most aztán megtudom, hogy hol lakik az Úristen! Hosszan kárálva kikérte magának, hogy az összes sütijét dobhatja ki miattam, mert mindet megnyaltam. Mindig hisztizik! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 30 ~

2015. január

A Zanci jól kiröhögött, de nem is értem miért?! Az úgy van, hogy ugye én lejárok az udvarra, de olyan kétóránként, csak feljövök enni, meg pisilni. Na ezen akadt ki a Zanci, hogy pár órányi udvaron rohangálás után mikor feljövök, belevetődöm a bilimbe és jólesően telepisilem. Azt mondta, hogy más cicák azért mennek ki, hogy ott pisiljenek, én meg ne legyek már ennyire királylányból, hogy csakis az alomba vagyok hajlandó anyagcserélni. Még ki is jött velem az udvarra, fogta a mellső lábaimat és ásott velük lyukat, aztán azt mondta, ÍGY kell kinti csurildát abszolválni. Csak néztem a Zancira, hogy na, ez nagyon pfuj, mert az már milyen, hogy nekem a földbe kell nyúlni! A Zanci erre mélyet sóhajtott és csendben beletörődött a sorsába. :)

Volt ám balhém is. Mármint nem a Zancival, hanem a hátsó szomszéd, szürke macskájával. Nem kedvelem különösebben. Na oké, mondjuk ki nyíltan: utálom, mint a halat! Jóval nagyobb nálam, pedig én gyárilag vagyok tepsiseggű, (állítja a Zanci!) de ez a kandúr még nálam is vaskosabb. Szóval állandóan át akarja venni az uralmat a kertem fölött, amit én persze nem hagyok, úgyhogy most pölö úgy jöttem haza a csatából, hogy bele volt karmolva az orromba. A Zanci meg sikított és alaposan bedzsuvázott egy ilyen átlátszó löttyel, amit Ő fertőtlenítőnek nevezett, de szerintem inkább csak "büdöscsípősmittoménmi". Mondtam Neki, hogy „Nyááá!”, de nem lehetett rá hatni, mert a Zanci szent meggyőződése volt, hogyha nem kezeli le azonnal, akkor leesik majd az orrom, vagy a fene tudja, mi nem történik. Mikor meg végre túl voltunk a drámán, - amit én személy szerint végigásítoztam, mert nem én lettem neurotikus, hanem a Zanci – akkor meg újfent meghallgathattam, hogy egy ilyen jó házból való Úrilány, amilyen én vagyok, nem verekszik, blablabla… Már hogy a zivatarba ne verekednék, amikor az a szemétláda el akarja venni az udvaromat! Enyém a kert? Naná! Hagyom, hogy átvegyék az uralmat? Nyilván nem! Van még itthon fertőtlenítő? Egy vödörrel! Akkor meg kuss van a Személyzetnek! Szólottam, UFF!

Galuska üzenete az olvasóknak! :)

Kedves Olvasók!

A Zanci ma elmondta, hogy megcsinálta ezt a blogot, amin úgy tűnik, nagyon népszerű vagyok, mert sokan olvassátok, hogy mik történtek velem. Először is, ezt nagyon szépen szeretném Nektek megköszönni! :) Az igazi meglepetés viszont az volt, amikor a Zanci azt mondta, nagyon sokan olvastok rólam, az USA-ban! Hűűű, de vagány!!! :) 

Amiért ilyen kedvesek vagytok és még olyan messziről is szerettek engem, ezért mondtam a Zancinak, hogy írjon Nektek angolul, egy pár sort. Aszonta', többet nem is tud, mert nagyon csekélyke az angol tudása, úgyhogy ezt a rövidke angol üzenetet is, a Google Translate fordította helyette. (Éppen ezért, kérem, ha nyelvtanilag nem megfelelő, azt bocsássátok meg nekem. Köszi! :) - A "Zanci")

"Hi everyone.
 My name is Dumpling and thank you very much to worship you from afar so myself. :)
 You can write to for me to this address: ariana.dianis@gmail.com! 
Many kisses and purring: „Noki” :) "

A Zanci mondta, hogy most tök fölöslegesen égeti magát, a semmilyen angol nyelvtudásával, mert ha ennyire olvastok rólam, akkor csakis magyarok lehettek, de ragaszkodtam hozzá! Saját mail címem nincs, de bármilyen nyelven írjatok kérlek az Övére, meg fogom kapni. ;)

Köszönöm szépen, még egyszer, a magyar és külföldi Olvasóknak, remélem még sok örömöt tudok Nektek okozni! :)

Nózipuszik, dorombolással:

Noki (meg a Zanci, de Ő tök béna dorombolásban...)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 29 ~

2015. január

Még a múlt hónap végén megtanultam kinyitni az ajtókat. Először a Zanci marhára megdicsért, hogy nagyon ügyes lány vagyok, de azóta rájött, hogy ez annyira mégsem buli. Mármint Neki meg a Nagyigazdinak, mert én marhára élvezem! Felugrom a kilincsre, kicsit csimpaszkodom és már huss, mehetek is szabadon. Na, mikor a Zanci észrevette, hogy mindent nyitva hagyok magam után, leültetett és szónoklatot tartott, hogy fűtésszezon van, legyek szíves és ne nyitogassam az ajtókat. Ezt bebukta, mert ha egyszer már tudom, hogy hogyan kell ajtót nyitni, meg is teszem nyilván! Sőt, arra is rájöttem, hogy a behajtott ajtónál, ha a résbe dugom a praclimat és magam felé húzom, akkor hopp, kinyílik. Így aztán a Zanci már nem tud bezárkózni sehogyan sem a fürdőbe, én meg jól kihasználom, hogy védekezésre képtelen, amikor pisil és olyankor is az ölébe ülök, dafke! Szóval ott maradtam abba, hogy mivel ki tudom nyitni az ajtókat, a Nőim mindent kulcsra zárnak. Basszus, hát ezt meg én néztem be! Mindig, mikor a Zanci kienged hozza a kulcsot, én meg felágaskodom a kulcslyuknál és megmutatom Neki, hogy hova kell dugni azt a mókás kinézetű, zörgős fémizét. Olyan béna néha, hogy muszáj segítenem.

Most már az egész napot kint töltöm az udvaron, aminek a Zanci szívből örül. Reggel felébredünk, én lemegyek, aztán ebédelni feljövök, de aztán délutánig megint kint vagyok. Mire beérek, már félkóma vagyok a fáradtságtól, mert ugye nekem egyrészt a területemet is kell védeni, meg szaladgálni is kell, meg szomszédolni, meg a kis ház tetején mászkálva idegesíteni a szomszéd kutyát. Na ezek után gondolhatjátok, hogy mikor feljövök jól bezabálok és megyek is aludni. A Zanci meg csak nevet rajtam, mert azt mondja meg nem értheti, ha egész nap kint vagyok a hidegben, akkor bent miért fázom. Ja, merthogy be szoktam takarózni. Felfekszem az ágyra és magamra húzom a cicás takarót. (az miattam van az ágyra téve, mert az a kedvencem) Nem értem mit nem ért ezen? Ahogy azt a Nagyigazdi mondani szokta vala: nem az a baj, hogy fázik a pizsim, hanem az, hogy én is benne vagyok! Tök igaza van!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 28 ~

2014. december 31.

Nem tudom, hogy mi az aktuális zizi tárgya, de a Zanci aggódik, (mint mindig) mert ma meg szilveszter van, aztán majd lesznek valami petárdák, meg tűzijátékok, amiktől a Zanci szerint nagyon fogok félni. Délelőtt még a tévében a Dokibácsinkat is láttuk, a Dr. Vau elmondta, hogy mindenki nagyon vigyázzon az állatkáira és vigyék be őket, mert nagyon meg fognak ijedni és van ilyen zselé, amitől nyugodtabbak lesznek, azt kérjenek az állatorvosuktól. A Zanci csak hümmögött, hogy egyelőre idén kipróbáljuk az átölelős módszert, ha mégis félni fogok. Nem tudom mi az a petárda, de biztos kutya szagú, vagy ilyesmi, ha félni kell tőle.

Eljött az este és már hat órakor kezdődött a műsor. Először, csak egy pukkot hallottam, úgyhogy kiültem a fenti ablakba, hogy megnézzem mi volt az. A Zanci rögtön tudta, hogy na ez valami tűzijáték a közelben. Ez a tűzijáték? Elkezdtem helyben szteppelni, hogy ez engem érdekelne, de a Zanci félreértett és azt hitte, hogy rettegem… Khömm, szóval azt állítja, ismeri a macskákat, mert a Kristóf is 17 évig élt Vele, (Ő az elődöm) de nem tudja, hogy rettegni elbújva szoktunk, nem az ablaknál kukkolva? Na a lényeg, hogy gyorsan levitt engem a Nagyigazdihoz, aki már mondta is Neki, hogy mintha hallott volna valami pukkott. A Zanci mondta, hogy igen és mindjárt magához is ölelt, hogy ne féljek. Félt a fene! Jött egy következő durr, de ez most közelebb volt és színes fénnyel világított, úgyhogy kitéptem magam a Zanci kezéből és már az ablakban is voltam. Felágaskodtam és úgy néztem, ahogy elég közel hozzánk pukkantak a tűzijátékok. Hát ez ááállati kirááály! Rátapadtam az üvegre és úgy néztem a színes pukkanásokat. Hátrafordultam és nyürrentettem a Zancinak, hogy jöjjön és nézze már milyen szuper a műsor, de Ő és a Nagyigazdi engem néztek, tátott szájjal, és fejcsóválva. A Zanci azt mondta elképesztő, hogy ennyire képtelen vagyok úgy viselkedni, mint egy átlagos macska és közölte, hogy úgy nézek ki momentán, mint azok a szőrős Garfield babák, amiket a kocsik üvegére ragasztanak. Sajnos hamar vége lett a tűzijátéknak.

Este megvacsoráztunk, malacsült volt meg diótorta. Éjfélkor átjött a Keresztanyu, hogy meghallgassa a Himnuszt és pezsgőzzön a Nagyigazdiékkal. Amint elmúlt éjfél, azonnal kezdődött újra a tűzijáték, de nem csak az, hanem a szomszéd is kiment a ház elé és lődözött föl ilyen durrogó, színes izéket! Na engem aztán megint nem tudtak az ablakból elhúzni, hatökrös szekérrel sem! A Keresztanyu is csak nézett, hogy ennyire nem félek, sőt odavagyok a pukkanós, meg hangos dolgokért. Most messzebb volt a tűzijáték, de tovább tartott, viszont a szomszéd is jó sokáig petárdázott, úgyhogy a Zanci végül felhúzta a redőnyt és elhúzta a függönyt, hogy jobban lássak, amit igen jól tett, mert megint az ablakra tapadtam és csillogó szemmel néztem a durrogtatást! :)

Sajnos egy idő után mindent abbahagytak, a szomszéd is ment tovább bulizni és a tűzijáték is elfogyott. A Zanci pedig megállapította, hogy nagyon jól tette, amiért nem szerzett be egy adagot, abból a nyugtató zseléből, amit a Dokibácsink mondott, mert nekem aztán olyan fölösleges, mint a Pápa töke, meg a szakszervezet!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 27 ~

2014. december 28.

A Zanci kapott az Unokanővérétől karácsonyra egy kecsketejes-kókuszos szappant, mert az jót tesz az allergiájának, amivel tele van a keze. Gyorsan ki is bontotta, mert megint sebesek az ujjai és azóta azzal mos kezet, meg az antibakteriálissal, mikor kiveszi a kakimat az alomból. Nekem is nagyon tetszik az új szappan, mert tök jó kókusz illata van, de sajnos ma rajtakapott a Zanci, amint éppen lerágtam a csücskét. Elkezdett velem ordítani, hogy ne legyek már ennyire agyilag deficites, hát ha megeszem a szappant, rám jön a szaporafosás, meg majd szép, színes buborékokat fogok fújni! Mondtam, hogy nem tudom mit szirénázik megint, hát azt mondta ez természetes szappan és nincs benne semmi vegyszer! Már a bioszappant sem ehetem meg? Hová tart ez a világ? 

Végül persze felrakta jó magasra a fürdőben, ahol a tisztítószereket is tartja, mert oda nem tudok felugrani. Ó, a csába!

Szelfiztünk a Zancival! A "selfie" az egy olyan kép, amit olyanok csinálnak magukról, akik cseppet rokkantabb agyúak, aztán beállnak a fürdőszoba tükörbe és szemközt fotózzák magukat. Na először és utoljára a Zanci is csinált ilyet, de csak azért, mert már mindenki kérdezte, hogy mekkora vagyok és úgy a legegyszerűbb megmutatni, hogy kézbe vesz és együtt fotózkodunk. :)

Ilyenek vagyunk együtt a Zancival:

Ez kérem,egy nagyon romantikus pillanat volt, éppen puszilkodás közben készült a kép! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 26 ~

2014. december 24.

A Zanci reggel azzal ébresztett, hogy ma Kalácsom van. Aztán kijavított, mert azt mondta, ne is reménykedjek, hogy kapok egy egész kalácsot, ugyanis KaRácsoNY van! Aha. És az mi? Na mindegy, ezt így nem tudtam meg, de az egész házban, még a szokásosnál is finomabb illatok szálltak. Aztán meg behoztak egy fenyőt a Nagyigazdihoz, meg sok dobozt, amikben mindenféle színű, csillogó gömböcök voltak. Én igazán nem akarok beleavatkozni a Nagyigazdi privát életébe, de ha beköltözteti magához az udvarról a bokrokat is, akkor hol fog aludni? A Zanci azt mondta erre, hogy csak ez az egy fenyő jön be és ez is csak január 6.-ig marad itt, mert akkor lesz Vízkereszt, vagy amit akarok. Jó, akkor én vajas pirítóst akarok…! Kérdeztem, hogy nálunk is lesz-e fenyő, de a Zanci azt mondta, ki van zárva, mert amilyen dilibogyó vagyok, az egészet magamra rántanám, meg csak műfenyője van, ha azt megeszem, beteg leszek, szóval a Nagyigazdiét lehet majd nézni. Azért a Zanci tett annyi engedményt, hogy egy ilyen színes fényfüzért feltett nálunk a falra, azzal a kikötéssel, hogy azonnal leszedi, ha izélgetem, mert az elektromos és nem játsszunk vele, mert veszélyes. Felügyeskedte a számítógép mögötti falra, bekapcsolta, én meg aláfeküdtem és csak néztem, mert szép, de nem bántottam.

Szóval felhórukkolták a fenyőt, a Nagyigazdi ágyneműtartójára és rápakolászták a színes gömböcöket, meg ilyen világítós izéket, meg hosszú, arany kukacokat. Magam részéről felfeküdtem a fotel háttámlájára és onnan néztem a tévét, amiben egyébként mostanság tonnaszámra repkednek az angyalkák és húú, de akciós a teszkós szaloncukor. Egyszer csak készen lettek a fa díszítésével és felkapcsolták rajta a lámpákat. Engem meg felvett a Zanci a karjába és odavitt, hogy megmutassa; ez a karácsonyfa. Ja, értem. Szóval a karácsonyfa az egy divatosan öltözködő fenyő. Mondjuk engem nem nyűgözött le, megszagoltam az egyik gömböcöt, de egyébként nem érdekelt. A Zanci mondta is, hogy egy antimacska vagyok, mert azt hitte, majd kétpercenként le kell szednie a fáról.

Este aztán a Nagyigazdi ünnepire terítette az asztalt és leültünk vacsizni. Még én is, merthogy az ünnepi lakoma nekem is az. Volt leves, meg rántott hal. Kaptam levest, abból ettem egy kicsit, meg kaptam halat is, pedig tudja a Zanci, hogy utálom. Azt mondta, hogy Ő sem szereti, de ez a hagyomány. Aha! Szóval karácsonyfának nevezik az olyan fenyőt, aki pávának hiszi magát és hagyománynak a rántott halat? Az emberek nem normálisak! Na mindegy, hát ettem két falat halat, aztán inkább a bejgliből kértem, az legalább finom volt.

A Zanci meg a Nagyigazdi ajándékot is adott egymásnak, sőt én is kaptam egy új egeret, ami macskamentával van töltve, meg egy gumicsirkét! Ezek ketten azon röhögtek, hogy milyen vadul smárolok az új mauzival, de hát hogyan is érthetnék, hogy milyen isteni illata van a macskamentának! A gumicsirke is szuper, azt meg rögtön levadásztam és a nyakánál fogva fojtogattam. Egyszer csak mindkét Nőm felpattant, engem felvitt a Zanci a mi lakásunkba, Ők meg átmentek a Keresztanyuékhoz, hogy ott is ünnepeljenek. Hiába ordítottam, hogy „Ne hagyjatok iiiiitt!”, már nem is hallották. Ilyet tenni velem! Magamra hagytak Karácsony Szent Estéjén, egy tévével, amiből ömlenek a "reszkető betörők", meg egy talicskányi kisangyal. Bahh!

Hazajöttek végre és nagyon meglepődtek, mert elvileg én ugye fel voltam zárva, ehhez képest nyitva volt a Nagyigazdi ajtaja, az előszobában meg ott vigyorgott rájuk az új egerem… Bejöttek a Nagyigazdihoz és ott találtak engem, békésen aludtam a fotelban. Ebből aztán rögtön ki is találták, hogy megtanultam kinyitni az ajtókat. Egyébként meg lettem dicsérve, hogy a távollétükben nem szereltem szét a karácsonyfát. Ki a fenét érdekel a fa? Az érdekelt, hogy egyedül hagytak! Na mondjuk aztán ezt hamar elfelejtettem, mert mindketten kaptak egy csomó mindent és letették a fotelba. Ilyen zizegős, meg színes kis szatyrok voltak, mindenféle érdekessel töltve. Gyorsan bele is kukkoltam az összesbe, de a Zanci azt mondta, azokból, csak egy zacskónyi pörci az enyém, azt a Keresztanyutól kaptam.

(Pörci: ez olyan szalonnapörc, amit úgy sütnek meg, mint a chipset, és olyan zacskózottan lehet venni. Egyszer kaptam már ilyet és nagyon szeretem, mert órákig tudom kergetni a szobában, meg viszem mindenhova magammal. Na szóval ez a pörci és a Keresztanyu tudja, hogy szeretem.)

Végül felmentünk, a Zanci megágyazott, én meg bevittem az ágyba a gumipipit és azzal is aludtam el. Azért mindent összeadva, jó dolog ez a Karácsony! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 25 ~

2014. december

Mostanában feszt meg vagyok kínozva! Az úgy van, hogy amikor a Zanci észreveszi, hogy koszos az orrom, főz kamillateát és abba mártogat vattát, meg fültisztítót és kipucolja a fülemet, meg az orromat. Azt mondta, ha nem lenne nyakörvem, úgy néznék ki, mint egy kóbor macska. Ezt kategorikusan kikértem magamnak, hiszen én gyárilag Hercegkisasszony vagyok! Szóval a Zanci el szokott kapni és akkor kezdődik a harc, mert neheheheeeem akarom, hogy kipucolja az orromat. Kalimpálok, meg nyöszörgök, de csak csinálja tovább, mert azt mondja, hogy nagyon csinosan kontrasztos a beült por az egyébként marcipánosan rózsaszínű nózimban. Lebuktam egyébként, mert a Nagyigazdi kint volt az udvaron és rajtakapott, amint éppen az orrommal túrom a földet. Amikor ezt elmondta a Zancinak, Ő csak megrántotta a vállát és apatikusan közölte, hogy akkor nyilván valóban randizott az Anyukám egy vaddisznóval és most szarvasgombát keresek…! Mondjuk van előnye is annak, ha tiszta a nózim, mert akkor mindig hozzádörgöli a Zanci a sajátját és azt mondogatja, hogy „Jaj, de meseszép a heftid, Csajszibajszi!”.

Kint az udvaron meg elszabadult a pokol. Amíg én fent lábadoztam a műtét után, addig a kertünkbe beszoktak idegen macskák. A Zanci azt mondja, hogy ezek nem kóborok, csak a szomszédék, de én akkor is kiosztottam mindet, miután már lemehettem. Még alig valamicske szőr nőtt vissza a hasamra, de azért már kevésbé fázom, szóval jó sokat vagyok az udvaron és hazakergetem a nálunk kolbászoló kandúrokat. Az egyik, (egy jó nagy, vörös) már úgy fél tőlem, mint a tűztől! Egyik nap jött ki értem a Zanci és hívott, én meg a szomszéd kertből jöttem át. A mi kertünkben meg ott ült ez a vörös és nem a Zancitól ijedt meg, hanem tőlem, mert meglátta, hogy jövök és a Zanci szerint, az volt a fejére írva, hogy „Úristen! Már megint itt van ez a NŐŐŐ!!!”. Jól megkergettem a hülyét! Mit képzel ez? A Zanci azt mondta, hogy a kandúr kétszer akkora, mint én, szóval jó hírem lehet cicakörökben, a környéken…! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 24 ~

2014. december 6.

Attól függetlenül is tudom magam hétrét unni, hogy most már szinte egész délelőtt az udvaron vagyok. Merthogy ma az történt, hogy feljöttem, ettem, és mentem is aludni, ahogy szoktam, a Zanci meg leült írni és örült, hogy végre béke van. Annyira bele tud merülni a klaviatúra gyepálásába, hogy azt észre sem vette, amint én közben felébredtem és azt sem, ahogy a könyvek közül kihúzok egyet. In flagranti lettem érve, éppen azzal a könyvvel, amit Ő írt és amiből már csak az az egy van, mert az „Szerzői példány”. Kicsit megrágtam na, van ez így! Épp csak a csücskét lyuggattam ki egy csöppet, de a Zanci így is nagyon szedte rólam a keresztvizet. Alaposan ledorombolt, hogy én nem becsülöm a munkáját és nézzem meg szegény könyvet. (megnéztem jó közelről, mert a fejembe nyomta és mondtam Neki bazsalyogva, hogy „Szép!”, de nem érdekeltem) Már így is nagyon gatyán nézett ki, amiért sokan kölcsönkérték, most meg már rágott is. Azt is mondta, hogy ha még egyszer megrágok egy könyvet, elad a MÁV-nak, aztán lehetek jegyellenőr, ezzel a lyukasztási készséggel! Már a könyvek is tabunak számítanak. Francba!

Na egyébként a Nagyigazditól is mindig kikapok, mert Nála meg a szobanövényeket izélgetem. Tulajdonképpen, engem nem a zöldségei érdekelnek, hanem az ablak, ami előtt ott áll a virágállvány és azért nem mehetek a kisebbik ablakba, mert még leverek mindent az állványról. A Nagyigazdinál, minden virágnak „Nemszabad” a neve. Elég uncsi választék!

A Zanci azt is mondta, hogy ha ilyen rossz vagyok, semmit nem kapok a Mikulástól. Állítólag nemsokára jön és csak virgácsot fog hozni nekem, amivel meg lesz csapkodva az a tüneményesen édes hátsó fertályom. Jött is egyébként utána ez a Mikulás nevű hapsi, de rendes tag lehet, mert kaptam olyan jutalomfalatot, ami oldja a szőrt a hasamban. Na, ugye, hogy mégis álomian jó kiscica vagyok? :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 23 ~

2014. december

Hű, ma dráma volt! A Zanci megtalálta az egyik régi játékcicáját és nekem akarta adni, de mivel hátul volt a kis házban, nagyon koszos lett, ezért kimosta. Betette a mosógépbe egy csomó fehérítővel, aztán indult a program. Arra ébredtem, hogy ocsmányul káromkodik, de nem lehetett közöm a dologhoz, hiába tartottam komoly önvizsgálatot. Szóval kimentem a fürdőbe, mert mintha onnan anyázott volna és meg is találtam a Zancit, aki térdelt a mosógép előtt és úgy tűnt, hogy tudna embert ölni…! Kiderült, hogy a plüsscica egy darabon ki volt szakadva, a meleg víz meg kimosta belőle a belét. Tele volt ázott möszökkel a dob, a cicában meg alig maradt, tök lefogyott szegény. Mondtam a Zancinak, hogy ne sírjon, segítek én kiszedni a möszöket, de azt mondta, meg ne próbáljak bemászni a dobba, mert ahhoz már tényleg nincs türelme, hogy még rólam is szedegesse a kis lószarokat. 

Sóhajtozva elkezdte kiszedni a cica belét és megpróbálta visszatömni bele, közben meg saját magát szidta, hogy miért nem varrta össze a szakadást, mosás előtt. Másfél órácska múlva készen is lett, a cicával is, meg ideg-elmeileg is. Beöntött a gépbe egy egész üveg 20%-os ecetet és bekapcsolt rá egy 90 fokos mosást, hátha az kioldja a dobból a maradék möszöket, de nem járt sok sikerrel, mert nem ment le a víz az utolsó öblítés után. Persze én is jól megnéztem, hogy hogyan áll a víz a gépben, de az ecetszag nagyon csípte az orromat, ezért bevonultam a szobába. A Zanci nem adta fel, mosott még egy kört, ruha nélkül, de megint ott állt a víz a végén.

Másnap ki kellett hívni a szerelőt, aki egy muris bácsi volt. Kérdezte, hogy mi történt, a Zanci meg töredelmesen bevallotta, hogy belemurdált egy játékmacska. A bácsi úgy nézett a Zancira, mintha földönkívüli lett volna és akkor jelentette volna be neki, hogy a Zéta Reticuliról jött. Mondjuk én marhára élveztem az egészet, mert volt a bácsinak egy nagy táskája, mindenféle érdekes cuccokkal. Aranyos volt, mert megengedte, hogy belenézzek a táskájába, meg a fejemet is megvakargatta és azt is megengedte, hogy nézzem mit csinál. Kinyitotta a mosógépet alul és kivette a szűrőt. Fú, az nagyon tetszett! A Zanci mondta a bácsinak, hogy ne haragudjon, kórosan kíváncsi vagyok és elvisz onnan, ha zavarok, de a bácsi azt mondta nagyon édes vagyok, úgyhogy maradhatok. (megmondtam, vagy megmondtam?) Na szóval a bácsi kivette a szűrőt és alig volt benne valami, pedig nagyon régi a gép és még nem volt szervizelve. Erre kiszedte a csövet a falból és abban aztán volt cucc! Kitakarította, aztán törölte a kezeit, a Zanci fizetett és készen is voltunk. A plüsscica egyébként szépre száradt a klíma alatt, de mikor megkaptam, nem nagyon akartam vele játszani, mert nekem Sápi a haverom és első a lojalitás. A Zanci kicsit megomlott, hogy akkor most azért cseszte szét a gépet a rühes döggel, hogy aztán ne kelljen nekem? Vonogattam a vállamat, hogy bocs, de engem előtte nem kérdezett meg, akkor meg ne panaszkodjon!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 22 ~

2014. november 27.

Hála a Nagy Manyitunak, ma veszik ki a varrataimat. Már nagyon unom a Zancit, bár mostanra kissé nyugodtabb, mert ugye elmúlt a tíz nap és még mindig nem húzom magam után a beleimet… :)

A varratszedés amúgy nagyjából öt másodperc volt, aztán a Dokibácsi ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a hasamon és persze rendben van, csak kicsit puklisan gyógyult, mert ugráltam. A Zanci azt mondta, most már szabad vagyok, mehetek az udvarra is játszani. Végre! Már kint is töltöttem a délutánt és nagyon élveztem! A Zanci azt mondta, hogy most már elvárja, hogy normális legyek, elvégre nem buzoghatnak bennem a hormonok. Eddig, csak annyit vett észre, hogy már nem vernyogok az ajtóban éjszakánként.

Este tévéztünk is, megnéztünk egy mesét, azt még a Zanci is hajlandó végigülni. Nem szokott nagyon bűnözni, mert azt mondja tehenesedik, de ma hozott haza egy zacskó sajtos chipset és úgy ültünk a tévé előtt, hogy azt ette. Uhh, nagyon jó illata volt, rögtön kértem is belőle. A Zanci azt mondta, hogy kifejezetten nem ajánlja a fejlődésben lévő szervezetemnek, de azért kaphattam egy falatot. Isteni finom és ropogós! Persze kértem még egyet, aztán még egyet, a végén már csak fekve hozzádőltem a Zanci combjához és hátrafordulva nyürentettem egyet, hogy dugja a számba a kövit. Elvégre Hercegnő vagyok, vagy Hercegnő vagyok? Na ugye! ;)

A pattogatott kukoricát is szeretem, ez meg egy vendégség alatt derült ki, mert a Zanci csinált egy lavórral, én meg ugye éreztem az illatát és akkor kaphattam belőle. Na az még azért is isteni, mert lehet játszani a kukoricával! Csak azután eszem meg, hogy ötször körbekergettem a lakáson. Ki kell fárasztani, mert menekül a rohadék…! :D 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 21 ~

2014. november 22.

A Zanci felhívta a Dokibácsit és jól befújt, hogy mindenhova ugrálok, és jaj, mi lesz énvelem. A Dokibácsi azt mondta, hogy semmi, mert dupla varrataim vannak, nyugodjon meg, de azért ha gondolja, vigyen fel engem hozzá és akkor legalább leszedi a tapaszt, mert az nem lehet rajtam végig. Na szóval most újra megyünk. A Nagyigazdi megint jött, de csak azért, hogy lefogjanak ketten, amíg a Dokibácsi leszedi a tapaszt, mert az marhára oda van ám ragadva és a Zanci azt mondta, biztosan nagy hiszti lesz belőle, ha leszedik. A következő történt: bementünk, Dokibácsi kivett a dobozomból, aztán felemelt és másfél másodperc alatt letépte a tapaszt. Magam részéről, csak lógtam a kezében és azt sem mondtam, hogy bikkmakk. Jól megnézegette a sebemet, de azt mondta nagyon szép és majd öt nap múlva menjünk varratszedésre.

Mikor hazaértünk szépen leültem és elkezdtem módszeres nyalogatni a sebet, amitől a Zanci megint hisztis lett. Mondtam Neki, hogy ne sipítson már, hát csak a ragasztó maradékát nyalogatom, de Ő meg volt róla győződve, hogy tépem a varrataimat. Most aztán állandóan azt hallgatom, hogy „Pfuj, nem szabad!”, pedig az igazi pfuj az a dzsuva, ami ráragadt a hasamra, amin már a szőr is kezd növögetni! Komolyan be kéne nyugtatózni ezt a Nőt, mert hiába szeretem, néha az idegeimre megy. Még azt is megbeszélte a Dokibával, hogy nekem nincs is fájdalomküszöböm, mert sem a szurikra nem reagáltam, sem egyéb fájdalmas dolgokra. A Zanci azt mondta, tudja Ő, hogy az igazi Anyukám eléggé léha életet élt, (erre a legjobb bizonyíték, hogy nyolcan voltunk testvérek és mindenféle színűek lettünk!) de azért Ő felhívja majd a Katát és megkérdezi Tőle, hogy nem-e látta hetyegni Anyámat egy németjuhásszal, egy vízilóval, egy varacskos disznóval, vagy esetleg egy francia idegenlégióssal, mert gyanús, hogy hatalmas vagyok, orral porszívózok mindent, őrzöm a házat, és nem érzem a fájdalmat!

Ja, kaptam új nyakörvet, mert kinőttem a másikat. Ez az új meg nagyon csini: fehér, fényvisszaverős és ez is biztonsági, hogyha beakadok, leoldódik rólam. A Zanci azt mondta, most már hivatalosan is felnőtt a méretem, pedig még csak most leszek hat hónapos.

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 20 ~

2014. november 18.

Pucér a hasam! Ezt ma reggel fedeztem fel, miután felébredtem! Ragtapaszom is van, de az nem csigáz fel annyira, mint az, hogy összedzsuváztak valami narancssárgás izével, amitől összetapadt a szőröm. Még a belső combom is csupa olyan, úgyhogy egész nap nyalakszom. Kicsit nyögök, ha felülök, de nem fáj semmi. Ez már csak azért is biztos, mert ultraszónikus sebességgel közlekedem és mindenre felugrom, ha a Zanci nem veszi észre. Amúgy tök rokkant agyilag a Nő, álló nap sikoltozik, hogy most fogok szétrepedni varratilag, vagy ha nem most, akkor MOST, és ezzel szórakoztat, már tiszta migrén vagyok Tőle! Próbál szegény a kedvemre tenni, mert mindig fel akarok ugrani az ablakba, hogy nézelődjek, de azt ugye nem szabad, mert frissen vagyok műtve. Erre a Zanci kitalálta, hogy az asztal alá teszi a szállítómat, az elé meg egy kicsi dobozt és meg is mutatta, hogy először lépjek a kicsi dobozra, onnan a szállítóra és onnan az asztalra, hogy aztán felmásszak az ablakba. Bólogattam, hogy láttam, értem és köszi, aztán mikor újra fel akartam menni, a padlóról ugrottam nyilván. :)

A Zanci most a guglin kutat, hogy más cicák milyenek voltak a műtét után. Azt mondja, nekem most hivatalosan 3-4 napig levertnek kéne lennem, meg azt is, hogy ha ilyen marhára aktív maradok, akkor Ő ver le, de manuálice. Tíz nap múlva lesz csak a varratszedés, megkért, hogy addig ne csináljak olyat, ami miatt az ügyeletre kell rohanni velem. Feszt hisztizik! Ahh, de nehéz sorom van!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 19 ~

2014. november 16.-17.

Hűha, holnap műtét! A Zanci már ma is idegbajos, mert anno a Kristóf kandúr volt és a herélés semeddig sem tart, de én kislány vagyok, nekem hasi sebem lesz és ettől teljesen be van pánikolva. Holnap dél körül megyünk a Dokibácsihoz, szerintem addigra a Zanci már tiszta zselé lesz. Kifertőtlenítette a szállító dobozomat, meg kivasalta a kék, lepkés takarómat, amivel orvoshoz szoktunk menni, hogy minden csíramentes legyen. Éjféltől nem ehetek, ezt el is mondta a Zanci, úgyhogy most napközben kell belehúznom a zabálásba, mert utána óne kaja.

Egyszemélyes heverőn alszunk, de van rajta egy plusz matrac, úgyhogy a Zanci a földre tette a matracot és megágyazott magának, nekem meg csinált egy régi takaróból fekvőhelyet és beborította egy vasalt párnahuzattal, hogy majd azon fogok aludni. Hmm. Azt mondta, azért alszik a földön, hogy nehogy felugorjak majd mellé az ágyba, mert nem szabad majd a sebem miatt ugranom. Már ma is ott aludtunk lent és tök jó, mert szemben van a tévé is és tudom nézni. Éjfélkor még ettem egy alust, aztán a Zanci elvett előlem mindent, ami ehető. A vizemet még kint hagyta, azt mondta hajnalban még ihatok. 

Másnap reggel: 

A Zanci nagyon ideges, érzem is rajta, úgyhogy csendben vagyok, és nem hisztizek. Még azért sem szóltam, hogy nem kaptam enni, pedig már kopognak a szemeim. A Zanci meg lesomfordált a Nagyigazdihoz és ott evett, nem akart kínozni, hogy én nem ehetek, Ő meg igen. Előkészítette a dobozomat, én meg bevittem a mauzit és belefeküdtem, hogy indulhatunk. A Zanci majd’ megzabált, hogy de édes vagyok, hát becsomagoltam az egérkét. Még szép! Eddig is mindig jött velünk, pont ma hagynám itthon? 

A Zanci mondta, hogy menjek kakilni és pisilni, mert nemsokára indulunk, én meg beültem a bilibe és kakiltam. Nagyon megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, mert még nem látott macskát, aki parancsra kakilt. Ebből is látszik, hogy kategóriákkal okosabb vagyok, mint a macskák általában! Délben aztán elindultunk, de jött velünk a Nagyigazdi is, mert sanszos volt, hogy a Zanci esetleg annyira izgul, hogy nem jól lesz a szívével. Bementünk a Dokibácsihoz, akitől kaptam egy szurit. A Zanci kezében aludtam el, úgyhogy nyikkot sem szóltam.

Arra ébredtem, hogy itthon vagyok, de hülye érzés volt! A Zanci simogatott, hogy ne féljek, de nem féltem, csak forgott a szoba. Azt éreztem, hogy van valami a hasammal, mert ráadásul lett rám ragasztva egy muris ragtapasz. (ja, ez úgy volt, hogy a Zanci aggódott, hogy amilyen kis vagabund vagyok majd rágom a varratokat, aztán majd feltépem a sebet és kifolyik a belem… na, erre a Dokibácsi mély sóhajjal leragasztotta mind az öt öltésemet) Már esteledett, mikor jobban felébredtem, na akkor elkezdtem ordítani, hogy jaj, de szar érzés ilyen bizonytalanul imbolyogni, a Zanci meg azt hitte, nagy fájdalmaim vannak. A Nagyigazdi végül feljött, a Zancit meg leküldte az Ő lakásába, hogy ott relaxáljon egy kicsit és ne engem nézzen, mert már tök zizi volt. Végül a Zancinak az is eszébe jutott, hogy felhívta a Csipit, (a barátnőjét) Ő meg rögtön átjött, mert nem lakik messze és azt mondta, inkább jön, hogy vigyázzon a Zancira. Igazán nem akarok belenyávogni, de kit is műtöttek, bocsi? Na mindegy, szóval jött a Csipi, de én még mindig csak ébredeztem. Elvileg a Zanci profi ebben, mert a Kristófot legalább háromszor altatták, de neki csak kisebb műtétei voltak, meg csendesen ébredt állítólag és nem ordított, mint én. „Öhh”-típusú nyögéssel felugrottam az ágyra, amitől a Zanci majdnem idegbajt kapott, mert elmondta százszor, hogy nem ugorhatok. Megérkezett a Csipi, aztán jó sokáig itt is maradt, folyamatosan simogatta a Zanci hátát és kérdezgette Tőle, hogy „Jól vagy?”, „De biztos jól vagy?”. A Zanci amúgy jól volt, csak azt mondta, hogy a Kristóf hat éve pont úgy agonizált a halála előtt, ahogy én most ébredek, azért nem tud nézni, de közben meg nem tud ott sem hagyni. Szóval a Zanci vigyázott rám, a Csipi meg a Zancira, én meg abszolút semmire, mert amint kicsit jobban felébredtem, elkezdtem felugrálni mindenre, amitől a Zanci már sírva is fakadt, hogy ott fogok szétrepedni a varrás mentén és akkor jaj, mi lesz! Semmi nem lett. A Csipi olyan este kilenc körül ment haza, addigra már nagyjából ébren voltam. Éjfélkor aztán kimentem pisilni és kértem enni, mert már hangosan gúvadtak a szemeim. A Zanci meg nem nagyon mert adni kaját, nehogy megfulladjak, hátha még sok bennem az altató. Fenét volt sok, hát már tök egyenesen haladtam, csak néha billentem meg, úgyhogy végül kaptam enni. Vacsora után aztán a Zanci a lenti matrachoz kísért és oda kellett feküdnöm. Szinte azonnal elaludtam. Mondjuk azt kétlem, hogy a Zanci tudott aludni… 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 18 ~

2014. november

A Zanci szerint hiperaktív vagyok. Na nem csak azért, mert a másodperc tört része alatt rohanok be két lakást, hanem azért is, mert nekem mindig csinálnom kell valamit. Állítólag más cicák lusták, meg sokat alszanak, de én meg pont nem. Azt szoktuk csinálni, hogy a Zanci reggelente lemegy a Nagyigazdihoz kávézni és akkor megyek Vele. Mikor már nem tudok magammal mit kezdeni, akkor meg felmegyek és lehozom az egeremet. A Zanci már vett ilyen négyes csomagban „diszkont-egeret”, ahogy Ő hívja, hogy lent is legyen, de nyilván nem az kell, hanem amit fentről hozok le. Mostanában reggelente már nem csak a mauzit hozom, de utána az alufólia labdámat is, sőt már Sápit is lerángatom. A Zanci azt mondta, hogy kíváncsi, mikor indulok le a lépcsőn, a bárszekrénnyel a számban…

Még kimehetek az udvarra, de csak nagyon ellenőrzötten, nehogy tüzelni kezdjek közben. Már fűtünk, mi fent a klímával, amiről kiderült, hogy meleget is tud fújni, a Nagyigazdi meg fával, úgyhogy nagyon élvezem, amikor be van gyújtva a kályhába Nála, meg azt is, hogy lehet mászkálni a fás dobozban, a rönkökön. :)

Sajnos nem tudom kinyitni az ajtókat. Még a behajtott ajtókat sem, mert egyszer a Zanci elment pisilni és behajtotta a fürdő ajtaját, én meg nyafogtam, hogy engedjen be. Persze azt mondta, kell Neki is privát szféra, de engem nem a szférája érdekelt, csak be akartam ülni az ölébe, amíg csurizik… Na szóval már ott tartottam, hogy lefeküdtem az ajtó elé és hangosan szenvedtem, amikor beleakadt a praclim az ajtóba és valahogy az kinyílt! Azóta nem sikerült ez még egyszer, mert tolom az ajtót húzás helyett, de mindig, mikor zárt ajtót látok és be akarok menni rajta lefekszem elé, hátha kinyílik, ahogy a múltkor. A Zanci meg a Nagyigazdi ilyenkor nagyon röhögnek rajtam, hogy fekve imádkozom a Nagy Fehér Ajtóhoz, hogy nyíljon ki!

Hű, az este nagy botrány volt! Úgy kezdődött, hogy megint hisztiztem késő este, de annyira, hogy a Zancinak megtelt a mamusza, fogott egy kisebb dobozt, rakott bele puhát, aztán fogott engem és levitt a verandára, hagyott ott nekem vizet, meg száraz kaját, aztán lehozta az almos dobozt is, és ott kellett aludnom egyedül, egész éjszaka! Reggel jött csak le értem és felvitt. Nagyon bújtam Hozzá és doromboltam Neki, meg marha nagy puszikat adtam, hogy nem leszek rossz, csak többé ne kelljen nélküle aludnom! Erre megint beszédet tartott, hogy na akkor most már reméli, hogy értékelem, hogy az ágyában alhatok, meg van egérkém, meg kastélyom, meg labdám, meg mindenem, és finom meleg is van, és leszek szíves nem hisztizni többet. Most abban reménykedik, hogy talán az ivartalanítás után jó kiscica leszek. Egyelőre nem ábrándítom ki. Olyan helyes, amikor ezen álmodozik. :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 17 ~

2014. október

Ma megint volt vendégünk, a Zanci másik barátnője, a Csipi. Jól összebratyiztam Vele, még az egeremet is megmutattam Neki. Nagyon aranyos a Csipi, sokat simogatott, meg hülyére dicsért, hogy milyen tündérbogárka vagyok! A Zanci erre azt mondta Neki, hogy „Jah, mert nem élsz vele!”. Na, ezt kikérem magamnak, én tök jó vagyok, csak néha megmarhulok. Mint például akkor, amikor először beültem a Csipike ölébe és doromboltam Neki, aztán egy óra múlva bent aludtam az ágyon, Ő meg odajött és megsimogatott, erre randán ráfújtam. A Zanci erre azt mondta, hogy az agyamra ment a kamaszodás, pedig csak arról volt szó, hogy felébresztett és különben sem adtam engedélyt, hogy kinyalják a kicsi seggemet! Mert ugye az úgy van, hogy a hercegkisasszony én vagyok, ergo ha én mászom az ölébe, akkor megengedem, hogy szeressen, de ha én nem akarom, akkor hessafenébe van! A Csipitől kaptam egy Royal alus kaját ajándékba és rögtön meg is ettem. Azért mégiscsak szeretem ezt a csajt! :)

Ja, mostanában már napközben sokat vagyok az udvaron, úgyhogy össze is vesztem a Nagyigazdi egyik bokrával. Japán mahónia a neve és szúr a szemétje. Persze, amikor hozzányúltam a praclimat is megszúrta, úgyhogy jól elvertem, két kézzel! Velem ne szenyózzon! A Zanci azt mondta, hogy ne legyek már ilyen spenótagyú, hát az egy bokor és hiába verem, szúrni fog. Nem baj. Azért én megmutattam neki, ki az úrhölgy ebben a házban! Na erről jut eszembe: találkoztam egy másik cicával. A szomszédból nézegetett engem, amíg kint szaglásztam. A Zanci is kint volt éppen, Ő vette észre először, hogy nem vagyunk kettesben. Szóval a szomszéd cica, egy nagy, tehén-tarka, fekete-fehér nőstény, akinek olyan nagy és sárga szemei vannak, mint egy szőlőmakinak. Csak nézett-nézett, azokkal a gülü szemeivel, de én még mindig nem vettem észre őt. Erre a Zanci odafordított és akkor megláttam végre. Aztarohadtmagyareget! Fölpuffasztottam magam és oldalazva odamentem a kerítéshez, aztán jól szemen köptem a szemetet és megmondtam neki, hogy ne itt gúvasszál bakker, mer’ szétkaplak levestésztának! Na az gyorsan el is pucolt, pedig a Zanci direkt hátrébb ment, hogy ne zavarjon engem a területvédésben. Hát ilyet! Be akart jönni a kertembe! A Zanci nagyon megdicsért utána, hogy szépen csináltam, főleg mert a másik cica háromszor akkora volt, mint én. Hahh, még jó! Ez az én kertem!

Apropó, leves. Imádom a Zanci főztjét! Eddig még bármit főzött, azt mindig megettem. A leveseit szeretem a legjobban, mert mindig zöldséglevest csinál, hogy fogyjon, vagy már ne hízzon tovább. (nem tudom mit aggódik, én nem akarom, hogy lefogyjon, akkor sokkal kevésbé lenne puha, mint most) Na szóval a Zanci leginkább vegyes zöldségből, meg karalábéból, meg karfiolból szokott levest főzni. Olyankor mindig kérek én is, azzal kísérem le az alust, amit ebédelek. Arról már nem én tehetek, hogy a K betűs zöldségektől pukiznom kell! Egyik este, miután jól belaktam karfiol levesből, lefeküdtem a Zanci ölébe, aki írt a gépnél. Nyújtózkodtam egyet és akkorát dörrentem, hogy a Zanci azt hitte, minimum egy marék csíkot lerobbantottam az okosabbik felemről, aztán fennhangon közölte, hogy „Jaj, Galuska ez borzalmas!”. A végén lerakott az ágyra és kinyitotta az ablakokat, hogy némi oxigén is legyen a lakásban. A Zanci azt is mondta, hogy nagyon örül, amiért kimeríthetetlen tárháza vagyok a nemes gázoknak, de legyek szíves és ne fingjam keresztbe a lakást, mert csípi a szemét, én meg erre azzal kontráztam Neki, hogy Ő meg főzzön akkor gyenge pipilevest, attól nem durrogok.

Ja, csak mondom, hogy november 17.-re kaptunk időpontot a Dokibácsihoz, akkor lesz a műtétem. 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 16 ~

2014. október

Teljesen kiakadtam! A Zanci ma egész napra itthon hagyott egyedül! Még a Nagyigazdi is, csak délután jött haza. Jó sokáig nyávogtam és szólongattam őket, aztán valami elfoglaltság után néztem. Mondjuk eddig is szerettem elspájzolni a Zanci dolgait a kastély második emeletére, aminek Ő egyáltalán nem örült, mert elbuggantottam a tollát, a lakáskulcsát, és a múltkor még egy fél pár zokniját is a szárítóról. Na akkor aztán potyogtak az angyalkák a Mennyországból, olyat mondott! Megkért szépen, hogy lehetőleg ne fosztogassam el az ingóságait, mert ha egyszer azért késik el, mert eldugtam a lakáskulcsot, akkor kiráz abból a csíkos zrityómból!

Szóval most itthon vagyok hagyva magányosan és gondoltam, hogy beköltöztetem a Sápit, a kastélyba, ne kelljen már egyedül aludnom. Ez a nyomoronc kacsa túl dagadt! Rengeteget melóztam, amíg sikerült berángatnom, de aztán elakadt a fara! A Zanci nagyon röhögött, mikor hazaért és meglátta, hogy lóg ki a lyukból a Sápi dundibb fele.

Ja, a Zanci különben néha nagyon zizi! Az úgy kezdődött, hogy ültem az ölében és ásítoztam, mert a lakás szétszedése nagyon fárasztó tevékenység. Szóval ülök békésen, egyszer csak a Zanci elkapja a fejemet, belenéz a számba és azt mondja "Tyűűű!". Lerobogott velem a Nagyigazdihoz, hogy nézze már meg Ő is, a bal szemfogam mögött is van egy szemfog. Ha pedig két szemfogam van egy oldalon, akkor tutira táltos vagyok. Micsoda marhaság! Az tény, hogy Anyám anno ledér életet élt, de azért ló még félig sem vagyok! A Zanci el akart vinni a Dokibácsihoz, hogy megnézesse a dupla fogamat, de aztán jól tette, hogy kicsit inkább utána olvasott, mert kiderítette, hogy csak a fogam jön és ami hátul van az a tejfog, az elülső meg a maradó. Mondta is a Zanci, hogy egyrészt oké, akkor nem vagyok táltos, (na ugye, hogy nem vagyok ló!) másrészt meg nagyon szőkének nézték volna a Dokinál, ha ezt így elővezeti nekik. Amúgy két nap múlva ki is esett a tejfogam, úgyhogy a Zanci sem zaklat már, hogy fáj-e, meg ilyenek. Néha nehéz a Zancival, próbálom nevelni, de eddig csak részeredményeink vannak!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 15 ~

2014. október

Nagyon el lettem verve, a minap. Az történt, hogy a Zanci felrakta töltőre a telefonját és kiment pisilni. Mire beért, már el is rágtam a vezetéket. Ordibált is velem, hogy legyek észnél, nem szabad ilyet csinálni, mert megráz az áram, meg ez különben sem cipőfűző és ne most kezdjek rászokni a vezetékek elrágására, ha már eddig értelmes voltam és nem rágtam semmit. Aztán kicsit később rájött, hogy valószínűleg tényleg cipőfűzőnek néztem a kábelt, mert viszont a cipőfűzőket nagyon szeretem és mindet meg szoktam csócsálni. Szóval, a Zanci most a fürdőben tölti a telefont, mert ott van olyan ajtó, amit be tud csukni rendesen és oda nem jutok be.

Ja, meg a szárítóra is fel szoktam mászni és onnan dobbantok a szekrény tetejére, de ez mondjuk annyira nem érdekli a Zancit, csak nem érti, mégis mi olyan izgalmas a nedves ruhákban. Mondtam Neki, hogy az illatuk, mert az olyankor nagyon finom és akkor felmászok és elalszom rajtuk.

A mosógépet is szeretem, de csak ha be van kapcsolva, mert akkor tuti a műsor. Olyankor beleülök a lavórba, amit a Zanci azért tesz a gép elé, mert úgyis oda fogja kiszedni a ruhákat és onnan nézem, ahogy forognak a cuccok a dobban. A Zanci szerint, ilyenkor rettentő édes fejkörzéseket végzek és minimum húsz percig elvagyok, úgyhogy nem bánja, ha nézem a mosógépet.

Vett egy új nyomtatót is, ami szkennelni is tud. Hát, az marha jó! Van benne sok papír, és amikor a Zanci nyomtat, bemegy a papír, aztán meg kijön a papír! El akartam kapni az egyiket, de fejbe vert, hogy na, azt nem. Meg vannak rajta gombok is, de azt sem nyomkodhatom sajnos, mert a Zanci színeset akart nyomtatni, én meg közben megnyomtam valamit és a papír fele színes lett, a másik fele meg fekete-fehér. Egyébként, ugyanígy ki is tudom ám kapcsolni, nyomtatás közben és akkor félúton áll meg, amire vár a Zanci. Hehe! :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 14 ~

2014. október

Túl vagyunk a megrázkódtatáson, amit a szomszédolásom okozott. A Zanci is szeret ez már biztos, mert már aznap éjjel is ugyanúgy együtt aludtunk, mint eddig és simizett is elalvás előtt. Egyébként mindig van valami baja velem, most például az, hogy az összes dobozomat rágom. Már leszedtem a kastély tetejét és ott alszom. Amikor ébren vagyok azzal szórakoztatom magam, hogy beülök és minden ablakot, ami a kastélyon van, szépen körberágok, aztán a csócsált kartont messzire sercintem. A Zanci azt mondta, sokkal kulturáltabban élhetne együtt egy sertéssel, az maximum dagonyázik. Azt mondjuk én is szoktam, szóval nem értem megint mit hisztizik, mert be szoktam feküdni a kádba miután fürdött és jól összevizezem magam. Na ezzel meg az volt a baja a Zancinak, hogy lehetnék egy fokkal macskább is, mert képzeljem, a macskák nem szeretik a vizet. Felvilágosítottam, hogy én nem vagyok macska, hanem Királykisasszony. Azt sem értem, azt miért nem szereti, amikor fogmosás közben felugrom a kád szélére és belenézek a szájába. A múltkor is fogkefével a szájában kezdett kárálni velem, de csak annyit értettem: „Okeli! Mej a pihába!” Öööö…. Tessék??? :D Na erre már csak annyit morgott, hogy „ARRGHH!”, úgyhogy jobbnak láttam bemenni a szobába.

A Nagyigazdinál van egy tök jópofa doboz, amiben emberek jönnek-mennek, és színes. Mondjuk a Nagyigazdi nem nézi, csak úgy szól Neki, hogy amíg csinál valamit ne legyen akkora csend. Lementünk a Zancival és akkor megláttam ezt a dobozt és teljesen lenyűgözött. Nagyon tetszik, amikor nénik és bácsik beszélgetnek benne. Azt már kevésbé értékelem, ha lőnek meg robbantanak, de az ilyen beszélgetések nagyon tetszenek. A Zanci azt mondta, hogy azt televíziónak hívják és Ő a maga részéről agymosógépnek tartja, nem is nézi. Merthogy nekünk is van ám olyan, csak nálunk még a falból is ki van húzva a vezetéke. A Nagyigazdi azon röhögött, hogy én nem is a Zanci macskája vagyok, mert Ő nagyon tévé-ellenes, én meg tátott szájjal tudom nézni. Erre a Zanci azt mondta, hogy ha ilyen szépen csöndben vagyok, amíg tévézek, akkor fent is bekapcsolja nekem. Be is kapcsolta és tényleg, fent is lenyűgöződtem! Nem értem, hogy most mi baja a Zancinak, de mikor már három órája csendben voltam és néztem a műsort, elkezdett azon filozofálni, hogy lám, Ő pontosan olyan „szülő”, akiket lenézni szokott, mert azok is odaültetik a gyerekeket a tévé elé, hogy csöndben legyenek és most Ő is ezt csinálja velem. Azt mondta, hogy csak addig nézhetem, amíg fel nem fedezi rajtam, az agykárosodás tüneteit.

Mostanában nagyon nem hagyom aludni a Zancit, mert egész éjjel nyávogok, mint akit ölnek. Ezt olyan este nyolctól kezdem, és hajnali kettőig-háromig vernyogok, hogy le akarok menni az udvarra. A Zanci már teljesen ki van borulva, mert semmivel sem lehet csendben tartani. Egyre többet vagyok bezárva a dobozomba és berakva a fürdőbe, de a Zanci majdnem megtépett, mert mindig mikor látom, hogy hozza a dobozt és kinyitja, boldogan beülök, hogy „Jujj, bünti! Az jó!”, a Zanci meg ilyenkor megomlik, hogy büntethetetlen vagyok. Már ott tartottunk, hogy a Zanci felhívta a Katát, aki az igazi Anyukám "Zancija" és megkérdezte, hogy Puszedli mikor lett először vemhes. A Kata mondta, hogy olyan nyolc hónapos kora körül szült először, úgyhogy hat hónapos lehetett, amikor tüzelni kezdett. Mivel én is hamarosan hat hónapos leszek, a Zanci megállapította, hogy ez itt már a premenstruációs hiszti és megguglizta, hogy hány hónapos kortól lehet ivartalanítani. Kiderült, hogy lány cicáknál három hónapos kortól már lehet, úgyhogy a Zanci felhívta a Dokibácsit és kért időpontot nekem. Nem tudom, hogy mi a bánat az ivartalanítás, de engedjen ki az udvarra! Most! MOST! Mohohohost! Légysziiiiihhhiiiiiihiiii!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 13 ~

2014. október

Marhára megnőttek a füleim, ami amúgy nekem nem fáj, csak a Zanci azt mondta, hogyha sürgősen nem nő hozzájuk a fejem, kilógat majd az ablakon, mert ha jó irányba forgat, biztosan tudja velem venni a HBO-t, ingyen!

Ja, apropó ablak. Szokott nyitva lenni az ablak és nagyon szeretek ott üldögélni és nézelődni, de van rajta valami háló, amitől nem tudok kiugrani. Észrevettem, hogy ez a háló felhúzható lenne, de sajnos a Zanci okos és már azelőtt tett rá egy lakatot, hogy megérkeztem volna. (ugyanígy előre látta, hogy majd érdekelnek a konnektorok is, azért van mindegyikben olyan gyengén látó dugó!) Szóval akárhogy próbálom, nem tudok kiugrani. Amúgy a lábaim is megnyúltak és sokat híztam is, de a Dokibácsi azt mondta, hogy egészséges vagyok, csak nagyobb, mint a korosztályom általában. Azt is mondta, hogy ha az Anyukám normál méretű, akkor biztosan az Apukám lehetett valami Maine-coon, vagy hasonló erdei cica, attól vagyok ilyen nagy.

Amúgy a Zanci oltári botrányt rendezett, mert valamelyik nap kint voltam az udvaron és szólt a Nagyigazdinak, hogy legyen szíves hívjon be engem. Persze én meg nem jöttem, mert akkor már a szomszédnál voltam, méghozzá annál a csücsökszomszédnál, akivel csak egy kicsi darabon határos a kertünk. Szóval én szépen átugrottam a fájukra, onnan meg a kertjükbe, amikor is jött egy szürke kutya és ugatva felkergetett a fára. Sajnos nem arra, amiről haza tudtam volna ugrani. A Nagyigazdi vett észre végül és szólt a Zancinak, hogy na most ér szájig a kovász, mert ott csimpaszkodom a fán, úgy ordítok, mint egy légvédelmi sziréna, alattam meg habzó szájjal ugat egy kutya. A Zancinak majdnem kihullott az összes haja, aztán káromkodva elindultak értem, (persze körbe az utcán, mert máshogy nem tudtak jönni) azért ketten, mert a Nagyigazdi ismeri a csücsökszomszédékat, de a Zanci nem. Becsöngettek és marha mákom volt, mert otthon volt a szomszéd néni. A Nagyigazdi bemutatta a Zancit, Ő meg közölte, hogy van egy hiperhülye macskája, aki sikeresen átugrott és most a kutyus (az a rohadt dög! – a szerk.) ugat a fa alatt. A szomszéd néni nagyon aranyos volt, mert beinvitálta a Zanciékat és gyorsan elzárta azt az istenátka kutyafattyát, aki még akkor is morgott, meg vicsorgott alattam. A Zanci végül odajött a fa alá, és amíg a Nagyigazdi, meg a szomszéd néni beszélgettek, addig Ő felnyújtotta értem a kezét, de én megint nagyon magasra másztam és sípoltam lefelé. A Zanci szólongatott, hogy „Gyere le Szívecském, ne félj, már nincs itt a kutya”, amivel végül meggyőzött és akkor lassan elkezdtem lefele mászni. Végül a Zanci már elért és akkor a kezébe ugrottam egy seggest. Olyan jó volt hozzábújni! Belesuttogtam a nyakába, hogy „Nyűűű” és reméltem, hogy megérti belőle mennyire bűnbánatos vagyok. Azt mondta erre a Zanci, hogy majd lesz ám „Nyűűű”, csak érjünk haza…! A szomszéd néni különben aranyos volt tényleg, mert megsimogatott és megígérte a Zancinak, hogy szól, ha esetleg megint náluk lennék. Na arra nem lesz példa, azt garantálom, mert nem megyek többet oda, ahol az a kutya van! Végül hazajöttünk, a Zanci meg nem szólt hozzám hiába bújtam. Azt mondta, elege van belőlem, mert már olyan tőlem az idegrendszere, mint egy szétcincált vattacsomó és hagyjam békén, mert fasírtot csinál belőlem. Bánatomban teleettem magam és befeküdtem a kastély második emeletére, aztán estig ott aludtam, hogy sokktalanítsak.