Galuska Hercegnő uralkodása ~ 30 ~

2015. január

A Zanci jól kiröhögött, de nem is értem miért?! Az úgy van, hogy ugye én lejárok az udvarra, de olyan kétóránként, csak feljövök enni, meg pisilni. Na ezen akadt ki a Zanci, hogy pár órányi udvaron rohangálás után mikor feljövök, belevetődöm a bilimbe és jólesően telepisilem. Azt mondta, hogy más cicák azért mennek ki, hogy ott pisiljenek, én meg ne legyek már ennyire királylányból, hogy csakis az alomba vagyok hajlandó anyagcserélni. Még ki is jött velem az udvarra, fogta a mellső lábaimat és ásott velük lyukat, aztán azt mondta, ÍGY kell kinti csurildát abszolválni. Csak néztem a Zancira, hogy na, ez nagyon pfuj, mert az már milyen, hogy nekem a földbe kell nyúlni! A Zanci erre mélyet sóhajtott és csendben beletörődött a sorsába. :)

Volt ám balhém is. Mármint nem a Zancival, hanem a hátsó szomszéd, szürke macskájával. Nem kedvelem különösebben. Na oké, mondjuk ki nyíltan: utálom, mint a halat! Jóval nagyobb nálam, pedig én gyárilag vagyok tepsiseggű, (állítja a Zanci!) de ez a kandúr még nálam is vaskosabb. Szóval állandóan át akarja venni az uralmat a kertem fölött, amit én persze nem hagyok, úgyhogy most pölö úgy jöttem haza a csatából, hogy bele volt karmolva az orromba. A Zanci meg sikított és alaposan bedzsuvázott egy ilyen átlátszó löttyel, amit Ő fertőtlenítőnek nevezett, de szerintem inkább csak "büdöscsípősmittoménmi". Mondtam Neki, hogy „Nyááá!”, de nem lehetett rá hatni, mert a Zanci szent meggyőződése volt, hogyha nem kezeli le azonnal, akkor leesik majd az orrom, vagy a fene tudja, mi nem történik. Mikor meg végre túl voltunk a drámán, - amit én személy szerint végigásítoztam, mert nem én lettem neurotikus, hanem a Zanci – akkor meg újfent meghallgathattam, hogy egy ilyen jó házból való Úrilány, amilyen én vagyok, nem verekszik, blablabla… Már hogy a zivatarba ne verekednék, amikor az a szemétláda el akarja venni az udvaromat! Enyém a kert? Naná! Hagyom, hogy átvegyék az uralmat? Nyilván nem! Van még itthon fertőtlenítő? Egy vödörrel! Akkor meg kuss van a Személyzetnek! Szólottam, UFF!