Galuska Hercegnő uralkodása ~ 131 ~

2017. június

A Zanci marhára meghatódott, méghozzá Miattatok, kedves Olvasóim a Facebook-on!

Rengetegen írtatok azután, hogy elmeséltük hogyan szedtem atomjaira a macskamentás párnámat. Nem az eseményre reagáltatok, hanem arra, hogy a Zancinak vastagbél-gyulladása van. Pontosan 18 levelet kapott, amiben a hogylétéről érdeklődtetek. Jelentem a „hogyléte” jól van, a hasa fáj, de kevésbé, és gyakorlatilag alig eszik, illetve amit eszik, azt nyugodtan nevezzük drákói diétának. Viszont még el is pityeredett, amikor elolvasta a rengeteg kedves sort, amit Ti írtatok neki! Nagyon aranyosak vagytok, és nagyon szépen köszöni, hogy így odafigyeltek rá!

Külön köszönetét küldi Dalmadi Évának, aki szakemberként is segít neki! Éva, Neked külön hatalmas nózicupp és doromb!

Azt is sokan kérdeztétek, hogy én, mint szakképzett gyógygaluska segítek-e a Zanci baján. Nanáhogy! Most minden nap kötelező gyógydoromb-terápia van, kora délután szoktuk megejteni. Az úgy néz ki, hogy én olyankor felugrom az ágyra és nyávogok a Zancinak, hogy tessék jönni, mer’ kezelés van. Ilyenkor a Zanci megadóan letesz mindent, amivel épp foglalkozik, aztán lefekszik az ágyra és hagyja magát. Azt már megtanultam, hogy most nem szabad a hasára ugrálni, sőt álldogálni és dagasztani sem rajta, mert 5,5 kg vagyok, aztán ha négy lábbal beleállok a Nőbe, akkor olyan érzése van, mintha négy tőrrel szurkálnák hasba. Ezért azt találtam ki, hogy a combján elfekszem, aztán onnan kukacolok feljebb. A Zanci persze ezen is meghatódott, hogy milyen okos és figyelmes vagyok, hogy nem gyötröm az amúgy is gyötrött szervezetét! (nem azért, de három éve élünk együtt, és most tűnik fel neki, hogy okos vagyok…?!) Na, szóval miután felkukacoltam a stratégiailag fontos pontra, ott elkezdek hangosan dorombolni. Tegnap nagyon ki lettem röhögve, mert a Zancinak feltűnt, hogy annyira nyomom a dorombot, hogy közben berezonálnak tőle a füleim, amitől mókásan remegnek a „brümm-brümm” ritmusára. Ezt olyan napi 20-25 percben csinálom, de néha este is.

A fotó most készült, itt kérem szépen a „betegem” a gépnél ült, aztán én meg nagy elánnal doromboltam a bal oldalának, mert ott van megvastagodva a vastagbél. Egyébként a Zanci agyi funkcióinak sem tesz jót ez a szigorú diéta, mert kezd tőle dekoncentrált lenni: tegnap a neten kutatott könyvek után és a „Lopott szavak” címet úgy olvasta, hogy „Szopott lavak”… :D De ez semmi, mert ezek után nem azon kezdett el gondolkodni, hogy nyilván félreolvasta, hanem azon, hogy vajon mi a ványadt fene lehet a „lavak”, illetve ez ebben a formában többesszámnak tűnik, ha pedig így van, akkor mi az a „lav”…? :D No comment!

No, de a lényeg: nagyon-nagyon köszöni, hogy nem csak rám figyeltek, hanem rá is!

Én meg folytatom a gyógydoromb-terápiát, ne aggódjatok!

Doromb: Galus

Mindenkit szeretettel üdvözöl: Ariana T. Dianis (a Zanci)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 130 ~

2017. május

A Zanci egy kicsit beteg. Az a helyzet, hogy vastagbélgyuszija van, aztán szegény most alig ehet valamit, meg folyton fáj a hasa. Már hülyére vizsgálták, de még nem derült ki túl sok minden. Na, ezt csak azért meséltem el, mert egyik nap ment vérvételre, engem meg itthon hagyott persze. Mivel untam magam egyedül, ezért játék után néztem, meg is találtam a kedvenc macskamentás párnámat, amit a Zanci pár hete varrt nekem. Itt szeretném hozzátenni, hogy minden, de minden a Zanci hibája, ugyanis Ő varrta a párnát túl vékony anyagból! Merthogy kérem szépen az történt, hogy egy kicsit megcsócsáltam a párnát, ahogy azt szoktam, de most elreccsent az anyag, én meg egyenletesen beterítettem macskamentával az egész lakást (legalábbis a teljes parkettás felületet), aztán még bele is feküdtem a jó illatú fűbe, és csak hemperegtem, hemperegtem… Éppen addig tudtam csak hemperegni a finomban, amíg a Nő haza nem ért. Ugyanis amint belépett a lakásba, felfogta a látványt, és még a gyöngyhalászok között is elvitte volna a pálmát, mert vagy tíz percig káromkodott levegővétel nélkül! Én a magam részéről az egészből csak annyit érzékeltem, hogy a Zanci mérges, de nem tudtam menekülni, mert addigra szállíthatóra szívtam magam… El voltam terülve a füves parkettán, mint délibáb a Hortobágyon, a Zanci meg gyorsan felkapott onnan, és nem túl finoman elkezdte rólam lesöprögetni (pontosítok: lepofozni!) a macskamenta darabkákat. Mikor elég tisztának talált felrakott az ágyra, rámparancsolt, hogy ne merjek visszaterülni, amíg Ő megérkezik a partvissal, aztán felsöpört. Utána lerogyott mellém az ágyra és megkért szépen, hogy csak addig kíméljem, amíg kicsit jobban nem lesz, mert marhára nem volt kedve röptében feltakarítani, amikor így is szédeleg az éhségtől. Azt is közölte velem, hogy mostantól addikt esetként fog kezelni, mert nagyon csúnyán beszívtam megint. (Nem értem miért probléma, hogy másfél órán keresztül fel-le ugráltam a szekrények tetején…?!)

Persze azóta varrt nekem egy másik párnát, de most erősebb anyagból, amit tutira nem tudok kiharapni. Nem baj, megérte! Volt egy jó napom! :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 129 ~

2017. április

Összehaverkodtam a szomszéd kutyával. Tudom ez nagy gyalázat, de akkor is. Különben ezt a Zanci sosem tudta volna meg, ha nem lennének beépített kémjei, úgyis mint szomszéd néni. Merthogy a szomszéd néni elmesélte nemrég a Zancinak, hogy látta, amint átmentem a csücsökszomszédékhoz, (tudjátok, ahol az a kutya lakik, aki kislány koromban a fára kergetett), aztán azt is látta, hogy jött a kutya, én meg azonnal fújtam, mint egy rotyogó kuktafazék. Naná, hogy fújtam, elvégre páratlan csula-reflexem van! Előbb köpök, aztán kérdezek. A kutya – kinek nem tudjuk az anyakönyvi nevét, de a Zanci elkeresztelte Eminenciásnak, merthogy tök szürke – erre azonnal fenékre tottyant, nem mervén közelíteni hozzám, mert nagyon félelmetes tudok ám lenni, ha akarok! Mikor meg láttam, hogy Eminenciás nem bánt, nem ugat, gyakorlatilag még a légcserét is beszüntette, akkor én is leengedtem, aztán megszagolgattuk egymást. Így esett, hogy senki nem evett meg senkit, csak szépen, békésen játszottunk. (Már amennyiben játéknak lehet nevezni, ahogy a fejére ugrom, Ő meg szegény halálfrászt kap, hogy mi a tök esett a nyakába?! Hehe!) Szóval most az van, hogy szent a béka közöttünk, olykor átjárok a csücsökszomszédékhoz kutyát bosszantani.

A Zancinak ez ellen szava sincs, elvégre Eminenciás ugyanúgy családtag ott, mint én itthon, Ő is minden betegség ellen be van oltva, meg bolhája sincs. Az nekem sincs, mert minden hónapban kapok a nyakamra olyan bolha- és kullancs elleni cseppet. Egyszer találkoztam két bolhával, d(-t)axlin mentek egy komondorig, nyilván tágasabb otthont kerestek… rám se bagóztak, mert belőlem árad a bolha-ellenes odőr. Szóval kutyázhatok, amennyit akarok. :) 

Galus új verse! :)

Napocskázom

Nem haltam meg nyugi, ne hívjatok papot,
csak harántfekvésben élvezem a napot.
Baj csupán egy van; hogy pucéran nudizok,
bár sokkal cikibb, amikor hangosat pukizok.

A Zanci azt mondta, ne hozzam rá a stresszt,
nem vesz nekem egér mintás fürdődresszt.
A fürdőruhámnak borsos ám az ára,
nem költünk négy cicifixre, meg egy tangára… :D

©Galuska Galagonya 2017
(Lejegyezte a Zanci: Ariana T. Dianis)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 128 ~

2017. március

Őrület mik vannak! Képzeljétek, egyik este jövök haza, érzem ám, hogy borzalmasan büdös a cicaajtóm. Mivel kénytelen voltam mégis bejönni, ezért a fejemre kenődött az a szag, sőt SZAG! Persze azonnal mentem a Zancihoz panaszra, hogy hát büdös lettem, csináljon már valamit. Hála az égnek nem nagyon kellett magyaráznom mi történt, mert amint felugrottam a Zanci ölébe, azonnal megérezte, hogy mi a problémám. Nagyon messzire eltartott magától, kivitt a fürdőbe, aztán nedves törlőkendővel addig masszírozta a fejemet, amíg le nem jött a szag. Közben folyamatosan azt kérdezgette, hogy hol sikerült beszereznem ezt a penetráns kandúr-odőrt? Arra gyanakodott, hogy nyilván egy olyan bokor alatt jöttem el, amit megjelölt egy kandúr, úgyhogy napirendre is tértünk a dolog fölött, mert este 11 óra volt, meg nem is csigázta fel nagyon a Zancit. Reggel aztán kimentem pisilni, és amikor bejöttem megint kandúrszag áradt a fejemből. Na akkor azért már a Zanci kicsit jobban elgondolkodott a rejtélyen, hogy hol kenem össze magam konzekvensen. Büszkén jelenthetem, hogy mostantól nyugodtan szólíthatjátok a Nőmet „Zanci Holmes”-nak, mert percek alatt gyanút fogott, hogy az ajtómmal lehet valami kovász, gyorsan felöltözött és lejött velem. Mellbe is vágta az a harapható kandúr-bűz, amint kinyitotta az előszoba ajtaját. A verandán aztán kezdte keresni, hogy honnan jön a pfuj, de mivel a fejem volt a büdös, ezért az ajtómat nézte meg először, mert logikus, hogy úgy jövök be, hogy a fejemet dugom be először. Öregem, a kandúr BELÜL jelölte meg a cicaajtómat! Ez persze feltételezi, hogy eszerint bejött a verandámra, (mondom: BEJÖTT!) és az ajtóm belső oldalát permetezte le, de úgy, mint ámokfutó kertész a hónapos retket! A Zanci erre felemlegette a kandúr édesanyját, hozzátéve, hogy nagy valószínűséggel utcasarkon kereste meg a betevő egérre valóját. (Oké, nem így mondta, Ő összefoglalta midezt két szóban – legősibb mesterség + anyád –, csak én sokkal szofisztikáltabban fogalmazok.) Mély sóhajjal felrohant a zöldalma illetú üvegtisztítóért meg papírtörlőért, aztán lejött, és alaposan befújta az ajtómat. Addig csuviszkolta, míg szagmentes nem lett. Lemeóztam a végeredményt, aztán mikor már szerintem is fincsi zöldalma illatozott csak az ajtómról, hülyére pusziltam a Zancit, megköszönve, hogy elhárította a penetrát.

Két nap múlva megint jöttem haza a hajnali pisi-kaki túrámból, aztán megint szóltam a Nőmnek, hogy helló, hát újfent büdös vagyok. Én rutinosan felugrottam a mosógép tetejére, hogy a Zanci jobban a fejemhez férjen, amikor letörli rólam a borzalmat, Ő meg, mikor velem készen lett, rutinosan fülön fogta az ablaktisztítót és levonult a verandára elhárítani a problémámat. Most a változatosság kedvéért a kandúr kívülről szentségtelenítette meg az ajtómat. Puceválás után a Zanci gondolt egyet, levitte a macskariasztó spary-t is, aztán azzal alaposan befújta a veranda minden kis zugát, meg a veranda ajtaját is kívülről. (Igen, mert nekünk van ám itthon macskarisztónk, mert anno, mikor még kicsi voltam a Zanci azt hitte, hogy majd azzal megvédheti a bútorokat a karmolászásomtól, csak azt nem tudta, hogy én szeretem a narancs illatot, úgyhogy velem kapcsolatban ezt benézte, de most mégis örült, hogy van itthon egy teljes flakon a cuccból, amire én nem reagálok, de minden más macska utálja!) Na szóval azóta, csak egyszer tért vissza a pofátlan kandúr jelölni, de akkor is kívülről spriccolt, be már nem jött.

Azért az ilyen szégyellje magát, nem? Értem én, hogy tavaszodik, meg ivarzási időszakban minden fiú macska területet akar szerezni, de hogy lehet valaki olyan büdös bunkó, hogy bejön az én kecómba, és még össze is jelöli pont az ajtómat? Ja, és egyébként azóta egyszer a Zanci látta is a macskát, mert éppen kint volt az udvaron, és egy nagy, fekete kandúr sétikált felfelé a lépcsőn, egyenesen a verandaajtóhoz. Na a Zanci csúnyán elkergette, meg még az öklét is rázta, és verbálisan is megfenyegette a betolakodót, hogy szétrújga a seggét, ha még egyszer összebüdösíti nekem a bejáratot! 

 

Más: eljött a féregtelenítésem ideje, ezért a Zanci felsétált a Dokibácsihoz, hogy vegyen nekem féregtelenítőt, meg bolha-elleni cseppet. Ott derült ki, hogy van már olyan nyakba kenhető csepp, ami nem csak bolhák és kullancsok ellen véd, hanem a belső férgeket is kiirtja, de még apróbb termetű elefántok ellen is ledöglenek rólam. Hát a Zanci áldotta a fejlődő orvostudományt is, meg a Dokibácsit is, aztán azt a cseppet vette nekem, mert így semmit nem kell lenyomni a torkomon. Be is lettem kenve, amit morgással jutalmaztam, bár itt tenném hozzá, hogy mindig morgok, ha bekennek a bolha-cseppel, nem mert fáj, hanem csak úgy megszokásból. Most aztán kívül-belül „parazitamentes” vagyok, jelentem alássan! A Zanci meg boldog, mert nem kellett közelharcot vívnia velem, a kukactalanodás érdekében. Ilyen az kérem szépen, amikor mindenki boldog! :)