Üdvözöllek, nyájas Olvasó! :)
Nevem Galuska és elmesélem Neked életemet, hercegnővé válásom történetét, valamint figyelemmel kísérheted mindennapjaimat. Persze a dolog opcionális, de hidd el: sokat vesztesz, ha nem imádsz! ;)
A praclicsókokat, ezen az oldalon fogadom.
Pá, meg Világbéka! :)
Noki
2014.
június
Csapjunk is a lecsóba, kezdem talán azzal, hogy 2014. június
3.-án megszülettem, hét testvéremmel együtt. Ekkor, az Anyukám Gazdájának,
(Katának) lett egy kis idegi tikje, mert el sem tudta képzelni, hogy hogyan fog
rendes otthont találni, mind a nyolcunknak. Mi, közben szépen cseperedtünk,
megtanultunk járni és a szemünk is kinyílt. Nagyjából, ekkor kezdődik életem
története, mert addig nem sok érdekes esemény történt. Három hetes lehettem,
amikor egyik nap, két Csajszi jött hozzánk látogatóba, egy fiatal és egy
idősebb. A fiatalabbik, rögtön engem vett ki a járókánkból és magához ölelt. Jó
illata volt, kedves hangja és puha-meleg tenyere, amivel megállás nélkül
simogatott. Beültetett az ölébe és akkor felnéztem rá. Rám mosolygott és azt
mondta, hogy én vagyok a leggyönyörűbb a világon. (ezt egyébként, azóta sem
lehet kiverni, abból a szépséges fejemből!) Ahogy néztem Őt, éreztem, hogy ha Ő
visz el az Anyukámtól, azt nem is fogom bánni annyira, úgyhogy a miniatűr
praclimat rátettem az ujjára. Így ültünk, „kéz a kézben” és ahogy néztem a Lányt,
már biztosan tudtam, hogy Ő nekem a „Zanci”! :)
Kiderült, hogy Ő már látott rólunk képet, mert a Kata
küldött Neki, de az csoportkép volt és ott nekem csak a popóm látszik. A Zanci
később azt mondta, hogy már akkor kinézett magának, pedig azt sem tudta, hogy
fiú vagyok, vagy lány és engem sem látott igazán, csak a püspökfalatomat.
(mostanában mindenkinek azt mondja, ha kérdezik, hogy hogyan választott nyolc
kiscica közül, hogy „seggről-végről” és ezen nagyon röhögnek!)
Az idősebbik nőci is kézbe vett, (később kiderült, hogy Ő a
Nagyigazdi) Ő is megszeretgetett és „Nokinak” szólított, ahogy a Zanci is,
ebből tudtam, vagy akkor még csak sejtettem, hogy ez a nevem. (Teljes nevem: Galuska Galagonya) A Zanci azt
mondta, hogy még kicsit nőnöm kell, mert még csak cicamakett vagyok, de ha már
el lehet választani az Anyukámtól, eljön értem és együtt fogunk lakni. Ezután
hazamentek, én meg rohamtempóban elkezdtem nőni és okosodni. Pár nap múlva, a
Kata adott nekünk olyan konzerves kaját, amilyet az Anyukánk is evett. Nem
azért mondom, de én voltam az első, akinek megmutatni sem kellett, hogy mit
kell csinálni, kapásból burkolni kezdtem, amit Kata le is fotózott és elküldte
a Zancinak, hogy legyen rám büszke. Büszke is, naná! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése