2014.
november 27.
Hála a Nagy Manyitunak, ma veszik ki a varrataimat. Már
nagyon unom a Zancit, bár mostanra kissé nyugodtabb, mert ugye elmúlt a tíz nap
és még mindig nem húzom magam után a beleimet… :)
A varratszedés amúgy nagyjából öt másodperc volt, aztán a
Dokibácsi ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a hasamon és persze rendben
van, csak kicsit puklisan gyógyult, mert ugráltam. A Zanci azt mondta, most már
szabad vagyok, mehetek az udvarra is játszani. Végre! Már kint is töltöttem a
délutánt és nagyon élveztem! A Zanci azt mondta, hogy most már elvárja, hogy
normális legyek, elvégre nem buzoghatnak bennem a hormonok. Eddig, csak annyit
vett észre, hogy már nem vernyogok az ajtóban éjszakánként.
Este tévéztünk is, megnéztünk egy mesét, azt még a Zanci is
hajlandó végigülni. Nem szokott nagyon bűnözni, mert azt mondja tehenesedik, de
ma hozott haza egy zacskó sajtos chipset és úgy ültünk a tévé előtt, hogy azt
ette. Uhh, nagyon jó illata volt, rögtön kértem is belőle. A Zanci azt mondta,
hogy kifejezetten nem ajánlja a fejlődésben lévő szervezetemnek, de azért
kaphattam egy falatot. Isteni finom és ropogós! Persze kértem még egyet, aztán
még egyet, a végén már csak fekve hozzádőltem a Zanci combjához és
hátrafordulva nyürentettem egyet, hogy dugja a számba a kövit. Elvégre Hercegnő vagyok, vagy Hercegnő vagyok? Na ugye! ;)
A pattogatott kukoricát is szeretem, ez meg egy vendégség
alatt derült ki, mert a Zanci csinált egy lavórral, én meg ugye éreztem az
illatát és akkor kaphattam belőle. Na az még azért is isteni, mert lehet
játszani a kukoricával! Csak azután eszem meg, hogy ötször körbekergettem a
lakáson. Ki kell fárasztani, mert menekül a rohadék…! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése