2014.
szeptember
Ma volt nálunk vendég, a Zanci barátnője, Betti. Nagyon
rendes csajszi, össze-vissza puszilt, ahogy a Zanci szokott és kaptam tőle egy
babakefét, meg egy babafésűt. Betti egyébként allergiás a macskaszőrre, úgyhogy
a Zanci tök ideg volt, be is készített kalcium pezsgőtablettát, ha esetleg
Betti mégis viszketne tőlem. Persze kiderült, hogy annyira szép, aranyos, okos
és tündéri vagyok, hogy rám még allergiásnak sem lehet lenni, mert Bettinek nem
lett semmi baja, viszont beültem az ölébe, sőt el is aludtam a kezében. A
babakefe különben szuper játék, nem nagyon tud megfésülni vele a Zanci, mert
rögtön rágni kezdem.
A Zanci erre csak annyit mondott, hogy nem is én lennék én,
ha bármit is funkcionálisan használnék. Ja, a kicsi fésűt meg kivitte a
fürdőbe, mert megtanultam felmászni a mosógépre és fölötte van a tükör. Először
nagyon megijedtem a másik cicától és jól felpofoztam, amin a Zanci jót
vigyorgott, de aztán mondta, hogy az ott én vagyok. Ja, persze! Nem hittem
Neki, de aztán felvett a karjába és megmutatta, hogy Ő is látszik a tükörben,
ahogy a kezében vagyok. Hát, ezen őszintén meglepődtem!
Tényleg ott volt a Zanci a tükörben, meg a másik cica is.
Úgyhogy, már nem is támadok, mert már tudom, hogy az ott én vagyok. Olyannyira,
hogy mikor a Zanci zuhanyozás után a haját fésüli, felülök mellé és akkor engem
is meg kell fésülni, hogy együtt legyünk szépek. Most, hogy van babafésűm, a Zanci
először megfésülködik, aztán engem is megfésül, és akkor jól megnézem magamat a
tükörben. Elvégre, egy Hercegkisasszony, mindig nézzen úgy ki, ahogyan azt az
alkalom megkívánja! Na, megyek is kakilni, amit kócosan ugye nem lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése