2015. április
Még
nem is meséltem a tágabb udvartartásomról. Na ugye van nekem a Zanci és a
Nagyigazdi, Ők az első számú rabszolgáim, ez evidens. Rajtuk kívül azért még
sokan vannak, akik szeretnek. Ott van pölö, a Zanci majdnem-bátyja a Laci, aki
egyébként nem szereti a macskákat, de én jól meghódítottam! Egész kicsi voltam
még, mikor először találkoztunk a Lacival, én meg hátraejtett fejjel bámultam
fel arra szép, nagy emberre. Úgy hív, hogy Mirr-murr, de nem bánom! A kertben
is szoktam követni, meg bohóckodom a lábai körül, amikor az udvaron sétálva
telefonál. A Zanci a múltkor kifigyelte, hogy éppen így mászkált a Laci kint,
én meg hozzádörgölőztem, Ő meg lehajolt és megvakarta a fejem tetejét. Na
ennyit arról, hogy a Laci utálja a macskákat! :)
A
Zanci Keresztanyjáról már meséltem, Ő nagyon szeret engem, meg én is Őt. Nagyon
aranyos, mert mindig simogatna, de én olyankor bedobom a megközelíthetetlen
Királylányt és azért sem hagyom magam. Na szóval a Zanci Keresztanyjától
mindig kapok virslit, meg pörcit. Voltunk ám Nála az Ő lakásában, ami nagyon
szép, jól meg is néztem mindent. Neki is van mosógépe, meg vannak növényei,
szóval izgis a kecó!
Van
aztán még a családban a Zanci Keresztapja, aki szintén nem egy nagy macskás, de
azért jóban vagyunk. Az úgy kezdődött, hogy mikor kicsi voltam még, átmentem
hozzájuk a kert másik felére és akkor a Zanci Keresztapja mondta, hogy
"sicc", én meg bambultam Rá, hogy az mi a vihar? Azóta azt játsszuk,
hogy Ő azt mondja sicc, én erre elbújok, aztán előugrom a diófa mögül, hogy
"Tadaaa!", itt vagyok ám! Ezen jókat szokott nevetgélni az egész
család. :D
A
Zancinak van egy Unokatesója is a Peti, aki tényleg nem nagyon szeret, de azért
nem bánt. Neki van egy kisfia Balázs, aki viszont szeret, csak mikor először
találkoztunk, a Balázs nagyon hangosan beszélt és megijedtem Tőle. Azóta
összebratyiztunk, méghozzá Húsvétkor, amikor jöttek a Petivel meglocsálni a
Zancit, meg a Nagyigazdit, és akkor felugrottam a Balázs ölébe, hogy elmélyítsem
az ismeretségünket. Szegény Balázs meg is ijedt kicsit, amitől én is megijedtem
egy kicsit, a Zanci meg azt mondta, hogy szépek vagyunk ám így ketten, mert
semmi ijesztő nem történt, de mindkettőnkbe beleállt a jujj! (na, pont a Zanci
ne szóljon egy kukkot se, mert Ő retteg a villámtól, meg a bogaraktól, meg a
pókoktól)
Ja
megint leteremtett a Zanci, de kezdem már megszokni, hogy ami nekem kényelmes,
az Neki főbűn! Az történt, hogy egyik nap szedte le a tiszta ruhákat a
szárítóról és pakolászta be őket a szekrénybe, én meg addig bemásztam az egyik
polcra és azért sem akartam kijönni. Olyan jól beszusznyákoltam magam a
törölközők közé, hogy a Zanci kiszedni sem tudott. Hehe! :D Kicsit átrendeztem
a szekrényt, amire azt mondta a Zanci, hogy Ő meg majd engem fog átrendezni
szerkezetileg, ha nem hagyom abba, a rámolást. Ez már kérem súrolja az
agresszió határát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése