2015. február
Ma megint volt vendégségünk, átjöttek a Zanci Barátai, az
Évi és az Endre. Mindketten nagyon aranyosak, hülyére dicsértek, hogy milyen
egy gyönyörű tündérbogárka vagyok, az Endre meg játszott is velem, mert beültem
a kastélyba, Ő meg benyúlkált hozzám, erre én elkapkodtam az ujjait. Közben meg végig azt mondta, hogy "Gyönyörű kicsi cicája, hát jaj, de édes
vagy!". Az Évi meg a Zanci kimentek kávézni a konyhába, ott aztán az
Évivel ismerkedtem, mert simogatni ugyan nem hagytam magam, de azért az Évihez
dörgölőztem, hogy tudassam Vele, nagyon szimpatikusnak találom. :) Olyannyira,
hogy az Endre bakancsába csak belenéztem, (úgy derékig!) de az Évi cipője
különösen tetszett és elkezdtem módszeresen lerágni a pertlijét. A Zanci persze
megint legorombított, hogy nem illik bezabálni a vendég cipőfűzőjét, az Évitől
meg elnézést kért, amiért nyálas lett a fűzője. Már azért is biztos, hogy az Évi
is szeret, mert azt mondta, egyáltalán nem bánja, olyan édes vagyok, hogy
nyugodtan belefér egy kis nyál az életébe. Na ugye? :) A Zanci megint
fölöslegesen drámázik! Sajnos hamar hazamentek, amit a Zanci is nagyon bánt,
meg én is. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy jönnek majd még!
Mostanában kicsit hidegebb van kint, úgyhogy többet vagyok
bent. Ez mondjuk nekem nem baj, de a Zanci kicsit megőrül tőlem, mert így meg a
lakásban tombolom ki magam, ami Neki nem akkora élvezet. Azért találtam rá
módot, hogy bentről is nézzem a madarakat, mert a konyhaablak pölö pont a
fenyőkre néz, és ott laknak a madárék. Na mikor ezt felfedeztem, felálltam az
ablak melletti konyhaszékre és onnan bámultam kifelé. Ilyenkor feszes
vigyázzba vágom magam, mert hát terepszemlézem, úgyhogy azt mondta a Zanci,
nagy szerencse, hogy ilyenkor legalább a farkam csóválom, mert különben
dísztárgynak nézne. Ehh, nem ért semmit! Ez hadicsel, kérem szépen! Full
contact megfigyelésen tartom a szárnyasokat, hogy honnan repülnek hova, és miért, és különben is…!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése