Galuska Hercegnő uralkodása ~ 40 ~

2015. március

A Zanci jól felháborodott, de meg is értem. Az úgy volt, hogy több helyen is látta, olvasta, hogy sok kutya- és cicabarát van, akik állítólag nagyon-nagyon szeretik a Kedvencüket. Ezt általában nem is vitatja a Zanci, csakhogy ismer olyanokat is, akik ezt szóvirágként használják. Merthogy azt mondta, sokakról tud, akiknél a kutya és macska, koszos tányérban kap enni, van vize, de akár ne is lenne, olyan mocskos és nem normális állateledelt kapnak, hanem maradékokat, meg mindenféle vacakot. Na erre azt mondta a Zanci, hogy egyrészt sem a kutya, sem a macska nem szemetes és nem is konyhamalac, másrészt meg a "felelős állattartás" nem merül ki abban, hogy évente egyszer elviszik oltásra, az olyan nagyon szeretett Kedvencet! Némelyik embernek jót tenne, ha valaki olykor beleverné az orrát a cica tányérjába, hogy ugyan szagolja már meg, miből kénytelen enni az a szegény. Ő enne belőle? Nyilván nem! A víz is akkor tiszta, ha a tányér is tiszta, ellenkező esetben, csak fel van oldva a tányérra lerakódott dzsuva. 

A másik csücskös kérdés, ha lakásban tartott cica-kutya a téma, az alom. A Zanci mesélte, hogy sok olyan cicásnál járt már, akikhez alig lépett még be az ajtón, de máris ráomlott az a penetráns macskaszag. Az a legszebb az egészben, hogy ilyenkor, még a gazda panaszkodik, hogy a cica mindig máshova kakil a lakásban, meg összepisil mindent. Ja hát ha hetente, csak egyszer van cserélve az alom, akkor ne csodálkozzon! Pont nekünk cicáknak nagyon érzékeny az orrunk és nem megyünk olyan bilibe, ami már "tele van". A Zanci, mióta csak Vele élek, kétnaponta cseréli az almot, függetlenül attól, hogy mennyi volt benne az anyag, meg ki is szokta fertőtleníteni, minimum hetente! Egész kicsi korom óta kiveszi a kakikat is, kis zacskóval a kezén, így tutira nem büdösödik tőle a lakás.

Ja, meg a Zanci kedvence, a "miért vizel a macska, össze-vissza a házban?" - kezdetű kérdés. Bármelyik állatorvos elmondaná a kedves gazdának, hogy létezik a "szeparációs szorongás", mint érzés, amit azok a cicák produkálnak, akiknek kevés az önbizalmuk, vagy túl korán választották el őket az anyukájuktól. Ilyenkor tök egyszerűen, polcokat kell csináltatni, jó magasra a lakásban, hogy a cica fel tudjon mászni oda és onnan tudjon lenézni, ezzel nő az önbizalma és megszűnik a bepisilés. (persze vannak olyan esetek is, amikor valamilyen betegség miatt pisil be a cica, de ezt az állatorvos hamar kiszűri) 

Hogy az olyan ember, aki koszos tányérból eteti, retkes alommal zárja össze a cicát és csak az érdekli, hogy megint össze van pisilve az ágynemű szereti a Kedvencét? Kétlem!

Egyébként azt mondta a Zanci, hogy az ilyen emberek önmagukra sem tiszták általában. Sok helyen látta már, hogy ugyanazzal a szivaccsal mosogatnak maguknak, amivel a cicák-kutyák edényeit is tisztítják. Erre azt mondta a Zanci, hogy Ő aztán nagyon szeret engem, de ez egyáltalán nem higiénikus. Nekem pölö van saját szivacsom, meg törlőkendőm, de a fürdőben külön szivacsom van ahhoz is, hogy a Zanci kimossa az alomládát. Van saját törölközőm is, hogy ne a sajátjával töröljön meg a Zanci, ha valamiért vizes vagyok. Nálunk nincs büdös és a vendégek nyugodtan ehetnek, mert nagyon messze van a tányérom, a szivacsom, meg mindenem a kajáktól, meg a Zanci tányérjaitól!

Na szóval tömören csak annyit szerettünk volna mondani a Zancival, hogyha valóban Társnak érzitek a cicátokat-kutyátokat, akkor bánjatok is velük úgy, mintha a barátaitok lennének! A Zanci azt mondta, hogy volt egy író bácsi, akit Antoine de Saint-Exupéry-nek hívtak és Ő írta "A kis herceg" című könyvet, amiben van egy nagyon ideillő mondat: 

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél".

Szerintem ennek a bácsinak is, meg a Zancinak is igaza van! Nem csak a simogatás, a dögönyözés, meg a labdadobálás fontos. Az igazi szeretet, az odafigyelő gondoskodás!