2015.
április
Eltelt
másfél hét, minden szuper volt, ettem szépen és nem is volt semmi bajom, aztán
egyik nap megint nem kértem enni semmit. A Zanci akkor már látta, hogy valami
nem kerek velem, megint csak gunnyasztottam és nem rohangáltam, ahogy szoktam.
Délután aztán kértem enni, kaptam is, a kedvenc alusomat. Megettem, aztán
negyed óra múlva az egészet kihánytam. Na akkor a Zanci felhívta a Dr. Vau-t,
hogy mondja meg a Dokibá, ilyenkor most mi legyen. Megbeszélték, hogy azért nem
haldoklom, úgyhogy másnap délután majd bevisz Hozzá a Zanci. Egy óra múlva megint hánytam, úgyhogy akkor már nem kérdeztünk senkitől semmit, hanem a Zanci
bedobozolt engem és azonnal vitt a rendelőbe. Most a Dr. Vau volt bent, úgyhogy
a Zanci elmondta az Attilának, hogy mi volt velem másfél hete, a Dokibá meg is
nézte a gépében, hogy a Zolidokitól milyen gyógyszert kaptam.
Ő is megmérte a
lázamat, de most elmaradt a rumba, mert lefektetett hozzá. Megnyomkodta a
hasamat is, aztán azt mondta biztosan gyomorhurutom van, mert kurtyog a hasam.
A Zanci kérdezte, hogy ez mitől lehet, hát be vagyok oltva minden vírusos
betegség ellen, de mondta Neki a Dokibá, hogy ez nem vírus, csak bezabáltam
valamit, amit nem kellett volna, és mivel kijárok az udvarra, ez nagyjából
tízmillió-féle dolog lehet, úgyhogy passz. Ami biztos, hogy ez csak egy
gyomorrontás, kapok gyógyszert, meg diétáznom kell, úgyhogy csak vizet ihatok,
aztán csak óvatosan kaphatok majd enni. Kaptam megint két szurit, egy
hányáscsillapítót, meg most egy nagy adag antibiotikumot. Az Attila előre
szólt, hogy ez most fájós injekció lesz és az is volt tényleg, mert nem is a
fenekembe adta, hanem a vállam környékén, a bőr alá. Jól ráfújtam, amit
fennállásom óta még sosem csináltam.
Hazajöttünk,
én meg hirtelen nagyon aktív lettem, de a Zanci nem engedett ki az udvarra. Na
ezt aztán kikérem magamnak! Tök jól vagyok, tessék engem kiengedni! A lakásban
kellett maradnom még másnap is, de a Zancit délutánra megőrjítettem, és mikor
már masszív migrénje kezdett lenni attól, hogy légcsere nélkül nyávogtam,
lementünk az udvarra, de nem hagyott egyedül. Jött velem mindenhova. Ennek nem
igazán örültem, mert maximum tíz perce lehettem az udvaron, amikor is egy
életunt rigó pár méterre tőlem leszállt és ott kezdett csipegetni valamit a
füvön. Naná, hogy azonnal megfogtam! A Zanci erre rám kiabált, hogy engedjem el
a madarat, de rögtön, mert összeegyeztethetetlen a diétámmal a madarászás. Francba! A madár elrepült, engem meg feltoloncolt a Zanci, hogy nem maradhatok
lent, mert garázda vagyok és istentelenkedem. Végül mégiscsak fent töltöttem a
napot és csak másnap kaphattam enni. Már jól vagyok jelentem, szépen eszem
megint, szedem a multivitamint, rosszalkodom, játszom, ugrabugrálok. Csak azt a
rigót sajnálom! Basszus, olyan gusztán dundi volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése