Galuska Hercegnő uralkodása ~ 42 ~

2015. április

Jól ráijesztettem a Zancira. Már az is feltűnt Neki, hogy két-három napja kevesebbet eszem, ami nálam szokatlan. Aztán vasárnap este, mikor feljöttem az udvarról öklendezni kezdtem, de nem hánytam. Nem voltam jól, bevallom. Csak gunnyasztottam a Zanci mellett a kis szekrényen és néha öklendeztem. Mindig mikor mondtam, hogy "boá", a Zanci leste, hogy hányok-e, de nem jött ki semmi. Meg is jegyezte, hogy szinte biztos volt abban, hogy majd vasárnap estére produkálok valamit, mert a gyerekek is így szokták. Megbeszélték a Nagyigazdival, hogy másnap reggel azonnal megyünk az orvoshoz. Végül aztán este lefeküdtünk aludni, de a Zanci égve hagyta a lámpát és csak felpolcolta a hátát párnákkal, hogy lássa, nincs-e komolyabb bajom. Mellé feküdtem, de én meg úgy aludtam, hogy olyan tíz percenként, megint jött a "boa" nevű óriáskígyó. Nem ettem semmit és csak picit ittam. A Zanci egész éjjel nem aludt, mert amint megmozdultam, már ült is fel, hogy segítsen, ha baj van. Na reggel tényleg mentünk is az orvoshoz. Nekem már mondani sem kellett mi jön, mert a Zanci kinyitotta a szállítót, beletette a lepkés takarómat, én meg beültem, hogy felőlem indulhatunk. 

Kivételesen most nem a Dr. Vau volt bent, hanem a Zolidoki (Dr. Pintér Zoltán), aki nagyon kedves volt. A Zanci elmondta, hogy mi van velem, a Dokibácsi meg azt mondta, nem lehet ennyiből tudni, hogy miért öklendezem, biztosan nem mérgezés, mert akkor folyna a nyálam patakokban, meg hánytam volna, zöldet, habosat, csíkosat, kockásat. Megmérte a lázamat, ami nagyon nem tetszett. Nem szeretnék mélyebben belemenni, de olyan helyre dugta a lázmérőt, ahol a madár sem jár…! A Zanci nagyon aggódott értem, mégis kuncogott azon, ahogy szerinte mókásan rumbáztam a fenekemmel, lázmérés közben. 38,4 volt a hőmérsékletem, ami teljesen normális a macskáknál, úgyhogy lázam sem volt. A Zanci nagy szemérmesen elmondta a Dokibácsinak, hogy szerinte sápadt is vagyok, mert fehér az orrom, pedig az mindig olyan rózsaszínű szokott lenni, mint a puncsos mignon. A Zolidoki egyáltalán nem nézte hülyének a Zancit, mert azt mondta, hogy valóban sápadtnak nevezik, ha kiszalad az orromból a vér. A végén kaptam két szurit, egy antibiotikumot, meg egy hányás csillapítót. Mire hazaértünk már nagyon megdélcegültem, kértem inni, enni, aztán lerohantam játszani az udvarra, a Zanci pedig megnyugodott, hogy most már minden rendben lesz. Másnap vett nekem algás multivitamint, amit szeretek, mert finom az íze. Azt mondta azért kapom, mert roborálni kell a szervezetemet, úgyhogy napi kettőt ehetek meg belőle.