Galuska Hercegnő uralkodása ~ 48 ~

2015. május

Attól függetlenül is nagyon szeretek játszani a nyomtatóval, hogy a Zanci már letakarta a gombjait. Ugyan átállítani nem tudom a kütyüt, de mikor a Zanci csinál rajta valamit, rögtön megyek Neki segíteni. A múltkor pölö szkennelt, ezért kinyitotta a nyomtató tetejét és egy papírt tett bele. Megnyomott valamit és akkor jött egy kis fénycsík és átvilágította a lapot. Hát ez nagyon tetszett! Ültem a gép mellett az íróasztalon és tátott szájjal bámultam, ahogy jön a fénysugár, meg megy a fénysugár. Vááá, ez de jó! :) Na, a Zanci kivette a lapot, aztán beletette a következőt, de akkor már én is belehajoltam, hogy lássam, honnan jön a fény. A Zanci erre azt mondta, szíveskedjek kifarolni onnan, mert ha rám hajtja a tetőt, úgy fog kinézni a szkennelt oldal, mintha a Batman csinálta volna az adóbevallását, pedig az a Bettike volt!

Ja, azt is mondta a Zanci, hogy van ezen a blogon ilyen statisztikai mutató is és képzeljem el, hogy rengeteg országban olvassátok, hogy mik történnek velem. Mondtam is Neki, hogy akkor minimum a felét kérem az elismeréseknek, amiket kap, hogy milyen remek a blogja, mert ugye én vagyok a főszereplő, Ő csak lekopogja a sztorikat. Azt felelte, hogy teljesen igazam van, (Hahh! Most először mondott ilyet!) én vagyok Goethe, Ő csak Eckermann lehet mellettem. Mi van? Kikérem magamnak, én nem vagyok gyík! Erre a Zanci mélyet sóhajtott, aztán elmagyarázta, hogy az nem olyan gőte, mint a tarajos, hanem egy író bácsi volt, akinek az Eckermann volt a titkára, neki mondta tollba a jegyzeteit. Ja! Így már azért jobban hangzik! Aztán meg azzal hozta rám a frászt, hogy mivel műveletlen vagyok, két választásom van: saját kezűleg művel meg egy kapával, vagy gereblyével, illetve ha ez nem tetszik, mint alternatíva, akkor felolvas majd nekem a világirodalom klasszikusaiból. Ne már! Majdnem levedlettem az összes szőrömet hirtelen, aztán megmondtam a Zancinak, hogy meg ne próbáljon felolvasni, mert ellenkező esetben átmegyek a szomszéd kutyához és megetetem magam vele! Azt válaszolta, hogy azt ne merészeljem megtenni, éppen eleget voltunk már a Dokibácsinál, úgyhogy inkább így hagy, ahogy vagyok, bárdolatlanul. Huhh, ezt megúsztam! Ja, és nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy ilyen sokan olvastok rólam! :) Doromb és nózicupp mindenkinek! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 47 ~

2015. május

A gyomrom megint nem az igazi. Tény, hogy nem voltam olyan éhes mostanság és nem ettem annyit, amennyit szoktam, ezért aztán a Zanci figyelni kezdett. Először is mostanában annyiszor megmér, mint kiscica koromban. Egyik nap is méredzkedtünk, akkor voltam 3,8 kg, aztán most mikor észrevette, hogy vékonyabb vagyok, megint megmért és most már csak 3,5 kg a súlyom. Persze rögtön aggódni kezdett, mert Ő már csak ilyen és próbált belém tömni mindent, amit szeretek. Semmit sem kívántam igazán, tényleg nem voltam jól, bár a Zanci azt mondta nem tűnök betegnek sem, mert a szőröm szépséges, a fehér részeim ragyognak, és állandóan fára mászok, meg amúgy is túlmozgásos vagyok. Na ezzel nyugtatgatta magát, amíg egyik hajnalban a fenti bilimbe nem kakiltam. A Zanci jött a szokásos zacsival, hogy kivegye, akkor látta meg, hogy okkersárga lett a végeredmény. Nem csak bezacskózta, de egy dobozba is eltette a kakit, ami nekem nagyon gyanús volt, mert ilyet nem szokott csinálni. Felhívta a Dokibácsit is, a Dr. Vau meg azt mondta, hogy vigyen fel Hozzá engem is, meg a kakit is, amit Ők nagyon elegánsan "székletmintának" neveztek. Délután meg is látogattuk a Dokibát, aki nagyon aranyos volt, megint lázat mértünk (már fel sem vettem, hogy hova merészeli dugni a lázmérőt) aztán megint kaptam antibiotikumot, de most egy akkora adagot, ami egy dán dognak is elég lett volna. Kaptam még probiotikumos pasztát is, olyan injektorban, amilyenben a féreghajtóm is van, és ez is finom, hála Istennek! Azt kell most kapnom két hétig, minden nap. A Zanci reméli, hogy majd ettől kicsit pendülök, mert momentán olyan vékony vagyok, hogy gond nélkül átfaxolhatna a Dokibácsinak.

Miután hazaértünk, én a magam részéről befeküdtem a megrágott dobozomba, mert ott szoktam kipihenni a fáradalmaimat. A Zanci már többször észrevette, hogy ilyenkor kilóg a lyukon ezem-azom, főként a farkam nem szokott már beférni. Íme:

Persze a Zanci megint belém kötött, hogy azért nem olyan nagy az, hogy ne férjen mellém, de azért kért a Laciéktól egy nagyobb dobozt, felhozta és vágott azon is bejáratot. Tett bele egy régi törölközőt is, hogy puhább legyen, így adta oda nekem. Bele is feküdtem gyorsan, nagyon tetszik, jó tágas! :) A Zanci meg orvul lesi-fotózott, úgyhogy meg vagyok örökítve, amint már a nagyobbik dobozba sem férek el. Most meg a harisnyás piskótám kandikál ki:

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 46 ~

2015. május

Mivel már meleg van, a Zanci nem szokta becsukni a fürdőszoba ajtaját, úgyhogy szabadon jövök-megyek, amikor Ő bent van. Na a múltkor kapott az Unokanővérétől ilyen narancsos fürdőtablettát, ami izgisen pezseg, mikor a vízbe dobják. Hétvége volt, a Zanci kitalálta, hogy no, akkor délután belefetreng a kádba, egy ilyen narancsos izébe beáztatja magát, és csak akkor kel majd ki, ha már olyan lesz, mint egy uborkaszivacs. S lőn! Mikor megláttam, hogy fekszik a kádban, felugrottam a mosógép tetejére, ami éppen mellette van, aztán lefeküdtem és én is mélyeket inhaláltam a narancsos gőzből. A Zanci csak nézett rám kerek szemekkel, mert állítólag a macskák utálják a narancs illatát, ezért van minden macskariasztó spray-ben narancsolaj. Ehhez képest én kifejezetten szeretem a narancsos illatokat, úgyhogy jól kivelnesszeltem magam én is, ahogy a Zanci.

Még ugyanezen a hétvégén a Zanci leengedte a hűtőt is, merthogy a csirkemellünk belefagyott a fagyasztóba és már nem lehetett kinyitni az ajtót sem. Ezt ugye én mélyen átéreztem, mert ha nem jutunk a pipihez, akkor hogy lesz nekem ebéd utána nassom? Na a Zanci megoldotta a problémát, mert kihúzta a hűtő dugóját, aztán kipakolt belőle és kitárta az ajtaját is. Két-három óra múlva elkezdett csöpögni a víz a fagyasztóból. Ekkor léptem színre én, mert ez ugye roppant izgalmas volt. Sajnos a Zanci rajtakapott, amint ülök a vizes hűtőben és áztatom a szebbik felem, úgyhogy ki lettem véve a frigóból és meg lettem törölgetve. Persze közben a nagy monológ sem maradt el, miszerint a hűtőbe nem szabad beülnöm, még akkor sem, ha üres, mert most meg vizes és különben sem higiénikus, amit művelek. Semmit sem műveltem, csak néztem, ahogy csöpög a víz és vártam, hogy a csirke kiszabaduljon! A Zanci erre azt mondta, hogy igazán szívet melengető, amint éppen Greenpeace aktivistát alakítok, még akkor is, ha nekem az állatvédelem kimerül a csirkemell kiszabadításában.

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 45 ~

2015. április

Tavasz van! A Zanci szerint ilyenkor alacsonyan szállnak a sliccgombok, de nem tudom ez mit jelent, részemről annak örülök, hogy kizöldült minden és csupa madár az udvar! :) A mi fáinkon és a szomszédén is laknak nagy, dagadt szarkák. Valamelyik nap jól le is buktam, mert lent voltam a Zanci meg fent főzött nyitott ablaknál, amikor meghallotta, hogy baromira visít a szarka, valahol a szomszéd udvarában. Na le is trappolt, mert sejtette, hogy én csinálom a balhét. Sajnos meg is talált, éppen kapaszkodtam felfele a szomszédék fáján, onnan anyázott velem a szarka. Erre a Zanci is elkezdett velem anyázni, hogy azonnal húzzam le onnan a csíkos seggemet és ne molesztáljam azt a szegény madarat, mert nemrég ettem, hobbiból meg ne vadásszak! Pff! Kénytelen voltam lemászni, mert a Zanci tényleg nagyon rondán nézett rám, aztán meg felmentem Vele és bánatomban befeküdtem a lavórba aludni. 

Másnap a Nagyigazdi akadt ki egy csöppet rajtam, mert éppen indult vásárolni, én meg kint voltam. Mikor láttam, hogy elindul a kapu felé, gondoltam elkísérem, de ez az ötletem nem igazán nyerte el a tetszését. Mondta Ő, hogy "sicc", sőt már azt is tudom, hogy ilyenkor söpörjek el onnan ahol vagyok, de eddig sem érdekelt, hogy siccegnek, hát most is mentem utána. Végül a Nagyigazdi B tervet gyártott, felvett egy közepes méretű kavicsot és nem megdobott vele, de felém dobta, hogy attól majd megijedek és bejövök. Höhö! :) Kis csacsi! :) Röptében szereltem a miniatűr malomkövet, aztán játszani kezdtem vele...!

Na a Nagyigazdi erre már csak a fejét ingatta csendesen és látszott rajta, hogy szerencsém van, amiért nincs a keze ügyében a gigám. Most már tudom, hogy a Zanci a krónikus "hisztitiszt" a Nagyigazditól örökölte, mert mindketten egyszerre szoktak tőlem hülyét kapni, pedig én olyan jó vagyok! (nem kérek kommenteket..!)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 44 ~

2015. április

Még nem is meséltem a tágabb udvartartásomról. Na ugye van nekem a Zanci és a Nagyigazdi, Ők az első számú rabszolgáim, ez evidens. Rajtuk kívül azért még sokan vannak, akik szeretnek. Ott van pölö, a Zanci majdnem-bátyja a Laci, aki egyébként nem szereti a macskákat, de én jól meghódítottam! Egész kicsi voltam még, mikor először találkoztunk a Lacival, én meg hátraejtett fejjel bámultam fel arra szép, nagy emberre. Úgy hív, hogy Mirr-murr, de nem bánom! A kertben is szoktam követni, meg bohóckodom a lábai körül, amikor az udvaron sétálva telefonál. A Zanci a múltkor kifigyelte, hogy éppen így mászkált a Laci kint, én meg hozzádörgölőztem, Ő meg lehajolt és megvakarta a fejem tetejét. Na ennyit arról, hogy a Laci utálja a macskákat! :)

A Zanci Keresztanyjáról már meséltem, Ő nagyon szeret engem, meg én is Őt. Nagyon aranyos, mert mindig simogatna, de én olyankor bedobom a megközelíthetetlen Királylányt és azért sem hagyom magam. Na szóval a Zanci Keresztanyjától mindig kapok virslit, meg pörcit. Voltunk ám Nála az Ő lakásában, ami nagyon szép, jól meg is néztem mindent. Neki is van mosógépe, meg vannak növényei, szóval izgis a kecó!

Van aztán még a családban a Zanci Keresztapja, aki szintén nem egy nagy macskás, de azért jóban vagyunk. Az úgy kezdődött, hogy mikor kicsi voltam még, átmentem hozzájuk a kert másik felére és akkor a Zanci Keresztapja mondta, hogy "sicc", én meg bambultam Rá, hogy az mi a vihar? Azóta azt játsszuk, hogy Ő azt mondja sicc, én erre elbújok, aztán előugrom a diófa mögül, hogy "Tadaaa!", itt vagyok ám! Ezen jókat szokott nevetgélni az egész család. :D

A Zancinak van egy Unokatesója is a Peti, aki tényleg nem nagyon szeret, de azért nem bánt. Neki van egy kisfia Balázs, aki viszont szeret, csak mikor először találkoztunk, a Balázs nagyon hangosan beszélt és megijedtem Tőle. Azóta összebratyiztunk, méghozzá Húsvétkor, amikor jöttek a Petivel meglocsálni a Zancit, meg a Nagyigazdit, és akkor felugrottam a Balázs ölébe, hogy elmélyítsem az ismeretségünket. Szegény Balázs meg is ijedt kicsit, amitől én is megijedtem egy kicsit, a Zanci meg azt mondta, hogy szépek vagyunk ám így ketten, mert semmi ijesztő nem történt, de mindkettőnkbe beleállt a jujj! (na, pont a Zanci ne szóljon egy kukkot se, mert Ő retteg a villámtól, meg a bogaraktól, meg a pókoktól)

Ja megint leteremtett a Zanci, de kezdem már megszokni, hogy ami nekem kényelmes, az Neki főbűn! Az történt, hogy egyik nap szedte le a tiszta ruhákat a szárítóról és pakolászta be őket a szekrénybe, én meg addig bemásztam az egyik polcra és azért sem akartam kijönni. Olyan jól beszusznyákoltam magam a törölközők közé, hogy a Zanci kiszedni sem tudott. Hehe! :D Kicsit átrendeztem a szekrényt, amire azt mondta a Zanci, hogy Ő meg majd engem fog átrendezni szerkezetileg, ha nem hagyom abba, a rámolást. Ez már kérem súrolja az agresszió határát! 

Köszönet és hálaének! :)

Kedves Olvasók!

A mai napon, az oldal elérte a 2000. oldalmegjelenítést! 
Hálásan köszönöm Nektek, hogy megtiszteltek figyelmetekkel és szeretitek Noki történeteit. :)

Elmondtam persze Neki is ezt a szép eredményt, azóta felakadt az orra a csillárra és nagyon meg van elégedve magával. Olyannyira, hogy már csak arisztokratikus stílusban bír hozzám szólni, nagyjából így: "Vakahgasson meg kéhem, én meg dohombolok magáhnak"! :D 

De félre a répával, íme néhány statisztikai adat:

Ez az oldal 2015. április 17.-én indult. Az azóta eltelt 23 nap alatt, egészen pontosan 2014 oldalmegjelenítés történt. Nem csak Magyarországon olvassák a velünk megesett történéseket, mostanra már 11 országban népszerű a blog. 

Minden kedves Olvasónak, hálás szívvel köszönjük az érdeklődést! :)

Ajándékként, fogadjátok szeretettel Noki első fotóját, itt 3 hetes volt a Hercegnő és a "Nagyigazdi" próbálta rávenni, hogy a kamerába nézzen.  


Üdvözlettel,

Ariana (a "Zanci") és Lady Galuska

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 43 ~

2015. április

Eltelt másfél hét, minden szuper volt, ettem szépen és nem is volt semmi bajom, aztán egyik nap megint nem kértem enni semmit. A Zanci akkor már látta, hogy valami nem kerek velem, megint csak gunnyasztottam és nem rohangáltam, ahogy szoktam. Délután aztán kértem enni, kaptam is, a kedvenc alusomat. Megettem, aztán negyed óra múlva az egészet kihánytam. Na akkor a Zanci felhívta a Dr. Vau-t, hogy mondja meg a Dokibá, ilyenkor most mi legyen. Megbeszélték, hogy azért nem haldoklom, úgyhogy másnap délután majd bevisz Hozzá a Zanci. Egy óra múlva megint hánytam, úgyhogy akkor már nem kérdeztünk senkitől semmit, hanem a Zanci bedobozolt engem és azonnal vitt a rendelőbe. Most a Dr. Vau volt bent, úgyhogy a Zanci elmondta az Attilának, hogy mi volt velem másfél hete, a Dokibá meg is nézte a gépében, hogy a Zolidokitól milyen gyógyszert kaptam. 

Ő is megmérte a lázamat, de most elmaradt a rumba, mert lefektetett hozzá. Megnyomkodta a hasamat is, aztán azt mondta biztosan gyomorhurutom van, mert kurtyog a hasam. A Zanci kérdezte, hogy ez mitől lehet, hát be vagyok oltva minden vírusos betegség ellen, de mondta Neki a Dokibá, hogy ez nem vírus, csak bezabáltam valamit, amit nem kellett volna, és mivel kijárok az udvarra, ez nagyjából tízmillió-féle dolog lehet, úgyhogy passz. Ami biztos, hogy ez csak egy gyomorrontás, kapok gyógyszert, meg diétáznom kell, úgyhogy csak vizet ihatok, aztán csak óvatosan kaphatok majd enni. Kaptam megint két szurit, egy hányáscsillapítót, meg most egy nagy adag antibiotikumot. Az Attila előre szólt, hogy ez most fájós injekció lesz és az is volt tényleg, mert nem is a fenekembe adta, hanem a vállam környékén, a bőr alá. Jól ráfújtam, amit fennállásom óta még sosem csináltam.

Hazajöttünk, én meg hirtelen nagyon aktív lettem, de a Zanci nem engedett ki az udvarra. Na ezt aztán kikérem magamnak! Tök jól vagyok, tessék engem kiengedni! A lakásban kellett maradnom még másnap is, de a Zancit délutánra megőrjítettem, és mikor már masszív migrénje kezdett lenni attól, hogy légcsere nélkül nyávogtam, lementünk az udvarra, de nem hagyott egyedül. Jött velem mindenhova. Ennek nem igazán örültem, mert maximum tíz perce lehettem az udvaron, amikor is egy életunt rigó pár méterre tőlem leszállt és ott kezdett csipegetni valamit a füvön. Naná, hogy azonnal megfogtam! A Zanci erre rám kiabált, hogy engedjem el a madarat, de rögtön, mert összeegyeztethetetlen a diétámmal a madarászás. Francba! A madár elrepült, engem meg feltoloncolt a Zanci, hogy nem maradhatok lent, mert garázda vagyok és istentelenkedem. Végül mégiscsak fent töltöttem a napot és csak másnap kaphattam enni. Már jól vagyok jelentem, szépen eszem megint, szedem a multivitamint, rosszalkodom, játszom, ugrabugrálok. Csak azt a rigót sajnálom! Basszus, olyan gusztán dundi volt! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 42 ~

2015. április

Jól ráijesztettem a Zancira. Már az is feltűnt Neki, hogy két-három napja kevesebbet eszem, ami nálam szokatlan. Aztán vasárnap este, mikor feljöttem az udvarról öklendezni kezdtem, de nem hánytam. Nem voltam jól, bevallom. Csak gunnyasztottam a Zanci mellett a kis szekrényen és néha öklendeztem. Mindig mikor mondtam, hogy "boá", a Zanci leste, hogy hányok-e, de nem jött ki semmi. Meg is jegyezte, hogy szinte biztos volt abban, hogy majd vasárnap estére produkálok valamit, mert a gyerekek is így szokták. Megbeszélték a Nagyigazdival, hogy másnap reggel azonnal megyünk az orvoshoz. Végül aztán este lefeküdtünk aludni, de a Zanci égve hagyta a lámpát és csak felpolcolta a hátát párnákkal, hogy lássa, nincs-e komolyabb bajom. Mellé feküdtem, de én meg úgy aludtam, hogy olyan tíz percenként, megint jött a "boa" nevű óriáskígyó. Nem ettem semmit és csak picit ittam. A Zanci egész éjjel nem aludt, mert amint megmozdultam, már ült is fel, hogy segítsen, ha baj van. Na reggel tényleg mentünk is az orvoshoz. Nekem már mondani sem kellett mi jön, mert a Zanci kinyitotta a szállítót, beletette a lepkés takarómat, én meg beültem, hogy felőlem indulhatunk. 

Kivételesen most nem a Dr. Vau volt bent, hanem a Zolidoki (Dr. Pintér Zoltán), aki nagyon kedves volt. A Zanci elmondta, hogy mi van velem, a Dokibácsi meg azt mondta, nem lehet ennyiből tudni, hogy miért öklendezem, biztosan nem mérgezés, mert akkor folyna a nyálam patakokban, meg hánytam volna, zöldet, habosat, csíkosat, kockásat. Megmérte a lázamat, ami nagyon nem tetszett. Nem szeretnék mélyebben belemenni, de olyan helyre dugta a lázmérőt, ahol a madár sem jár…! A Zanci nagyon aggódott értem, mégis kuncogott azon, ahogy szerinte mókásan rumbáztam a fenekemmel, lázmérés közben. 38,4 volt a hőmérsékletem, ami teljesen normális a macskáknál, úgyhogy lázam sem volt. A Zanci nagy szemérmesen elmondta a Dokibácsinak, hogy szerinte sápadt is vagyok, mert fehér az orrom, pedig az mindig olyan rózsaszínű szokott lenni, mint a puncsos mignon. A Zolidoki egyáltalán nem nézte hülyének a Zancit, mert azt mondta, hogy valóban sápadtnak nevezik, ha kiszalad az orromból a vér. A végén kaptam két szurit, egy antibiotikumot, meg egy hányás csillapítót. Mire hazaértünk már nagyon megdélcegültem, kértem inni, enni, aztán lerohantam játszani az udvarra, a Zanci pedig megnyugodott, hogy most már minden rendben lesz. Másnap vett nekem algás multivitamint, amit szeretek, mert finom az íze. Azt mondta azért kapom, mert roborálni kell a szervezetemet, úgyhogy napi kettőt ehetek meg belőle. 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 41 ~

2015. április 1.

Ma van a névnapom! Ezt a Zanci találta ki, mert a naptárban nincs Nokedli nap, ami egyébként igazán felháborító! Szóval a Zanci azt mondta, hogy akkor április elsején lesz a névnapom, mert az a Bolondok Napja és az olyan jól illik az alkalomhoz. Köszi! Kaptam egy sípot, meg jutalomfalatot. :) Most azt játsszuk a Zancival, hogy Ő sípol, én olyankor szaladok Hozzá és akkor kapok olyan finomat. Hamar beemeltem az új mutatványt, úgyhogy most már rohanok, ha hallom a sípot. A Zanci azt mondta, ez így nagyon szuper, mert kicsit unta már, hogy rekedtre ordibálja magát, mire haza méltóztatok fáradni, a sípot meg hallom a hetedik határban is. Arról már nem is beszélve, hogy a harmadik szomszéd a múltkor is furán nézett Rá, amikor kijött értem és kiabálta a nevem, mert aki nem tudja ki vagyok és mi a nevem, azt hiszi, hogy a Zanci az ebédet ordibálja világgá... :D

Pár nap múlva meg jött a Húsvét, ami nekem csak azért tetszett, mert főztek a Nőim sonkát, meg húslevest, meg minden finomat. Azzal kezdtem, hogy bezabáltam egy nagy tányér levest sok tésztával, meg főtt marhahússal. Végül elborultam, mint a büdös bogár és aludtam egy nagyot. Húsvét hétfőn a Nagyigazdi, a maradék sonkából csinált sonkás tésztát. Az úgy készül, hogy gyúr tésztát, azt kinyújtja, felvágja kockára és megfőzi, aztán sok tejföllel és a darált sonkával összekeveri és megsüti. Na akkora adagot megettünk abból is a Zancival, hogy mindketten operálhatóra zabáltuk magunkat. A Nagyigazdi azon röhögött, hogy milyen mértékben domborodik a hasam, és hogy gyakorlatilag nem tudok reagálni semmire, mert csak fekve kómázásra vagyok most jó.

Ja, meg a Nagyigazdi ilyenkor szokott csinálni "totyifát", ami úgy néz ki, hogy vesz hosszú barkákat, azokat beteszi vázába, aztán rájuk akaszt ilyen szép, színes tojásokat. A Zanci kicsomagolta "hímeséket" a dobozukból és megvizsgálgatta őket, nincs-e közöttük olyan, amit már nem lehet felrakni. Ezt a tevékenységet az ágyon végezte, ezért belefeküdtem a tojglikba, mert mókásan gurulásztak. Erre a Zanci lefotózott és azt mondta, én vagyok a "Tojásos Nokedli" és ezt a képet fogja mindenkinek elküldeni Húsvét alkalmából, mert nyuszikkal, meg barikkal már Nyepert lehet rekeszteni. Tök jó! Most mindenki rajtam röhög!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 40 ~

2015. március

A Zanci jól felháborodott, de meg is értem. Az úgy volt, hogy több helyen is látta, olvasta, hogy sok kutya- és cicabarát van, akik állítólag nagyon-nagyon szeretik a Kedvencüket. Ezt általában nem is vitatja a Zanci, csakhogy ismer olyanokat is, akik ezt szóvirágként használják. Merthogy azt mondta, sokakról tud, akiknél a kutya és macska, koszos tányérban kap enni, van vize, de akár ne is lenne, olyan mocskos és nem normális állateledelt kapnak, hanem maradékokat, meg mindenféle vacakot. Na erre azt mondta a Zanci, hogy egyrészt sem a kutya, sem a macska nem szemetes és nem is konyhamalac, másrészt meg a "felelős állattartás" nem merül ki abban, hogy évente egyszer elviszik oltásra, az olyan nagyon szeretett Kedvencet! Némelyik embernek jót tenne, ha valaki olykor beleverné az orrát a cica tányérjába, hogy ugyan szagolja már meg, miből kénytelen enni az a szegény. Ő enne belőle? Nyilván nem! A víz is akkor tiszta, ha a tányér is tiszta, ellenkező esetben, csak fel van oldva a tányérra lerakódott dzsuva. 

A másik csücskös kérdés, ha lakásban tartott cica-kutya a téma, az alom. A Zanci mesélte, hogy sok olyan cicásnál járt már, akikhez alig lépett még be az ajtón, de máris ráomlott az a penetráns macskaszag. Az a legszebb az egészben, hogy ilyenkor, még a gazda panaszkodik, hogy a cica mindig máshova kakil a lakásban, meg összepisil mindent. Ja hát ha hetente, csak egyszer van cserélve az alom, akkor ne csodálkozzon! Pont nekünk cicáknak nagyon érzékeny az orrunk és nem megyünk olyan bilibe, ami már "tele van". A Zanci, mióta csak Vele élek, kétnaponta cseréli az almot, függetlenül attól, hogy mennyi volt benne az anyag, meg ki is szokta fertőtleníteni, minimum hetente! Egész kicsi korom óta kiveszi a kakikat is, kis zacskóval a kezén, így tutira nem büdösödik tőle a lakás.

Ja, meg a Zanci kedvence, a "miért vizel a macska, össze-vissza a házban?" - kezdetű kérdés. Bármelyik állatorvos elmondaná a kedves gazdának, hogy létezik a "szeparációs szorongás", mint érzés, amit azok a cicák produkálnak, akiknek kevés az önbizalmuk, vagy túl korán választották el őket az anyukájuktól. Ilyenkor tök egyszerűen, polcokat kell csináltatni, jó magasra a lakásban, hogy a cica fel tudjon mászni oda és onnan tudjon lenézni, ezzel nő az önbizalma és megszűnik a bepisilés. (persze vannak olyan esetek is, amikor valamilyen betegség miatt pisil be a cica, de ezt az állatorvos hamar kiszűri) 

Hogy az olyan ember, aki koszos tányérból eteti, retkes alommal zárja össze a cicát és csak az érdekli, hogy megint össze van pisilve az ágynemű szereti a Kedvencét? Kétlem!

Egyébként azt mondta a Zanci, hogy az ilyen emberek önmagukra sem tiszták általában. Sok helyen látta már, hogy ugyanazzal a szivaccsal mosogatnak maguknak, amivel a cicák-kutyák edényeit is tisztítják. Erre azt mondta a Zanci, hogy Ő aztán nagyon szeret engem, de ez egyáltalán nem higiénikus. Nekem pölö van saját szivacsom, meg törlőkendőm, de a fürdőben külön szivacsom van ahhoz is, hogy a Zanci kimossa az alomládát. Van saját törölközőm is, hogy ne a sajátjával töröljön meg a Zanci, ha valamiért vizes vagyok. Nálunk nincs büdös és a vendégek nyugodtan ehetnek, mert nagyon messze van a tányérom, a szivacsom, meg mindenem a kajáktól, meg a Zanci tányérjaitól!

Na szóval tömören csak annyit szerettünk volna mondani a Zancival, hogyha valóban Társnak érzitek a cicátokat-kutyátokat, akkor bánjatok is velük úgy, mintha a barátaitok lennének! A Zanci azt mondta, hogy volt egy író bácsi, akit Antoine de Saint-Exupéry-nek hívtak és Ő írta "A kis herceg" című könyvet, amiben van egy nagyon ideillő mondat: 

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél".

Szerintem ennek a bácsinak is, meg a Zancinak is igaza van! Nem csak a simogatás, a dögönyözés, meg a labdadobálás fontos. Az igazi szeretet, az odafigyelő gondoskodás!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 39 ~

2015. március

Mostanában többen izélgetik a Zancit, hogy miért nem megy férjhez? Szegény már szinte nem is válaszol az ilyen kérdésekre, mert ugye egyrészt nincs is kihez férjhez mennie, másrészt meg senkinek semmi köze ehhez. Ha mégsem hagyják békén, azt szokta mondani, hogy pasi helyett itt vagyok neki én. Egész nap pakolja utánam a széthagyott cuccaimat, folyamatosan vitatkozunk, és soha nem szexelünk, szóval én olyan jó férj-élményt adok. Azért megkérdeztem a Zancit, hogy mi az a "férj"? Azt mondta, jó esetben egy olyan férfi, aki nekem a Zapci lehetne, aki szeret mindkettőnket és nem rúg engem ki az ágyból, mert a Zanci fél kézzel herélné ki a nyomorultat, ha ilyet merészelne tenni.

Ja, apropó ágy! Valamelyik nap kaja után bevonultam aludni az ágyba, de mostanában nem a takaró alá mászom, hanem a paplanhuzatba. Na be is gyömöszöltem magam és elhevertem. A Zanci látta is, hogy merre van a fejem, még a huzaton keresztül meg is simizett, aztán kiment a konyhába főzni. Mire beért, én megfordultam, de ezt Ő nem tudhatta. Szóval odaült mellém és a paplanhuzaton keresztül elkezdte sugdosni, hogy "Édes kicsi csillagom! Úgy szeretlek, Te tündérkirálylány! Pici bogárkám!", meg ilyeneket. Az volt a fura, hogy mintha nem is nekem mondta volna, úgyhogy már csak kinéztem a huzatból. Hát azt látom, hogy a Zanci a hátsó felemnek magyaráz, aztán észrevette a fejemet, amint Őt nézem döbbenten. Kérdeztem Tőle, hogy Te most komolyan a popómnak vallottál szerelmet? Erre úgy elkezdett visítozva röhögni, hogy majd' leesett az ágyról, mert Ő is észrevette, hogy eddig a püspökfalatomnak búgdosott szentimentális csacsiságokat! Miután jól kiröhögte magát megkért, hogy legközelebb szóljak, ha megfordulok a huzatban, mert ez így roppant kínos volt, még jó, hogy puszit nem cuppantott a fejem helyett a fenekemre. Most komolyan: szerintem a hiba nem az én készülékemben van!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 38 ~

2015. március

Van két barátom. Mindkettő fekete cica, de az egyik nálam fiatalabb egy kicsivel és van neki egy sötétbarna folt a mellényén, úgyhogy a Zanci Csokinak nevezte el. A másik fekete haverom már nagyobbacska, ő elég kövér is, de nagyon szeretem. Vele szoktunk menni szomszédolni. Mikor ezt a Zanci először meglátta, azt hitte balhé lesz, mert jött a barátom, én meg szaladtam elé, de nem verekedtünk, hanem orrpuszit váltottunk, felugrottunk együtt a kis ház tetejére és eltűntünk a hátsó szomszéd kertjében. Még visszanéztem a Zancira, aki ledermedt a veranda ajtóban, a kilinccsel a kezében álldogált és az volt a fejére írva, hogy "HÖKK!". Aztán Csoki barátomat meg úgy ismerte meg a Zanci, hogy kijött a kertbe, én meg hátul sétáltam és odajött hozzám. Először észre sem vette Csokit, csak később. Akkor aztán látta, hogy én nem bántom, mondta Csokinak, hogy ő sem fogja elzavarni, mert addigra én is odamentem hozzá és dörgölőztem a Zanci lábához. Szóval, miután bemutattam őket egymásnak, odamentem a Csokihoz, a fejére tettem a praclimat, hogy játsszunk és akkor kergetőzni kezdtünk. A Zanci szót se szólt, mert a Csoki nagyon egészségesen néz ki, hosszú a szőre, szépen ki van fésülve és igazán csinos is, szóval nem sovány, meg beteges, úgyhogy játszhatunk együtt.

Mostanában rászoktam, hogy reggeli után felugrom a kis szekrényre, mert délelőtt pont oda süt a nap. Ilyenkor felveszem a meditációs pózomat és az életről filozofálok. A Zanci szerint marhára nem elmélkedem, inkább arra gyúrok, hogyan legyek minél kevésbé szófogadó és nyilván azt mantrázom ilyenkor, hogy: "LeszarOMMM"! Ezt kikérem magamnak, mert nekem ilyenkor igenis magvas gondolataim vannak. Pölö az, hogy vajon milyen ízű lehet a Mickey egér? Ha Száll a kakukk fészkére, a nyomi madár akkor is patológiás eset lenne, ha elkapnám és megenném? Hány harapós kutya kell ahhoz, hogy a halálfrászt hozza arra a szerencsétlen marhára, aki éjnek évadján, a szomszédnál akar becsavarni egy villanykörtét? A Zanci rám szólt, hogy ezt fejezzem be, mert zsong tőlem a feje. Na tessék! Pedig én csak vízilófáltam. Vagy fiziolófráltam. Ehh, mindegy!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 37 ~

2015. március

Na megint belekarmoltak az orromba! A Zanci is látta az esetet, persze megint a szürke kandúr bántott. Valami orosz kék cica ő, a Zanci azt mondta fajtatiszta, de akármennyire az, ha még egyszer meglátja, hogy megtép engem, hát szétrugdalja azt az arisztokrata hátsóját! Kérdeztem a Zancit, hogy én fajtatiszta vagyok-e, mire azt válaszolta, hogy ohh, hát persze, "fajtatiszta sétakerti keverék" vagyok. Ezen kicsit megbántódtam, de aztán hozzátette, hogy Neki minden fajmacskánál többet érek és amúgy is Hercegnő vagyok saját jogon, úgyhogy ezen ne agyaljak. Ja meg azt is mondta, hogy kezdek vízilóra emlékeztetni, mert már 3,8 kg vagyok és még csak 9 hónapos. Aha. Akkor a víziló az csakis valami gyönyörűséges dolog lehet, ha hasonlít rám, nem? :)

Megint el lettem mondva mindenféle anyaszomorító ribinek, mert most meg a nyakörvemet hagytam el. A Zanci legalább ötször elmondta, hogy csak egy galád malac jön haza "pucéran", meg hogy áldja az eszét, amiért olyan nyakörvet vett nekem, ami lekapcsolódik, ha beakadok valahova, mert eszerint beakadtam. Nem is akart nekem venni másikat, mert azt mondta úgyis elhagyom, meg hiába írja bele a nevem és a telefonszámát, ha olyan valaki talál meg engem, akinek egy agysejtje van, nem fogja megnézni a nyakörvemet belül. Azért a Nagyigazdi titokban mégis vett nekem egy pont olyan fehér nyakörvet, amilyet elhagytam. A Zanci megköszönte Neki és mély sóhajjal az újba is beleírta a számát, a nevét, meg az én nevemet, és úgy adta rám. Megkért szépen, hogy erre már nagyon vigyázzak, nem azért mert drága, hanem mert az nagyon kínosan érintené, ha az egész környék összes bokrán, az Ő telefonszáma fityegne. Nemhogy örülne, én csak szélesítem az ismeretségi körét és gondoskodom róla, hogy aktív maradjon az interperszonális kapcsolatrendszere!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 36 ~

2015. február

Ma megint volt vendégségünk, átjöttek a Zanci Barátai, az Évi és az Endre. Mindketten nagyon aranyosak, hülyére dicsértek, hogy milyen egy gyönyörű tündérbogárka vagyok, az Endre meg játszott is velem, mert beültem a kastélyba, Ő meg benyúlkált hozzám, erre én elkapkodtam az ujjait. Közben meg végig azt mondta, hogy "Gyönyörű kicsi cicája, hát jaj, de édes vagy!". Az Évi meg a Zanci kimentek kávézni a konyhába, ott aztán az Évivel ismerkedtem, mert simogatni ugyan nem hagytam magam, de azért az Évihez dörgölőztem, hogy tudassam Vele, nagyon szimpatikusnak találom. :) Olyannyira, hogy az Endre bakancsába csak belenéztem, (úgy derékig!) de az Évi cipője különösen tetszett és elkezdtem módszeresen lerágni a pertlijét. A Zanci persze megint legorombított, hogy nem illik bezabálni a vendég cipőfűzőjét, az Évitől meg elnézést kért, amiért nyálas lett a fűzője. Már azért is biztos, hogy az Évi is szeret, mert azt mondta, egyáltalán nem bánja, olyan édes vagyok, hogy nyugodtan belefér egy kis nyál az életébe. Na ugye? :) A Zanci megint fölöslegesen drámázik! Sajnos hamar hazamentek, amit a Zanci is nagyon bánt, meg én is. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy jönnek majd még!

Mostanában kicsit hidegebb van kint, úgyhogy többet vagyok bent. Ez mondjuk nekem nem baj, de a Zanci kicsit megőrül tőlem, mert így meg a lakásban tombolom ki magam, ami Neki nem akkora élvezet. Azért találtam rá módot, hogy bentről is nézzem a madarakat, mert a konyhaablak pölö pont a fenyőkre néz, és ott laknak a madárék. Na mikor ezt felfedeztem, felálltam az ablak melletti konyhaszékre és onnan bámultam kifelé. Ilyenkor feszes vigyázzba vágom magam, mert hát terepszemlézem, úgyhogy azt mondta a Zanci, nagy szerencse, hogy ilyenkor legalább a farkam csóválom, mert különben dísztárgynak nézne. Ehh, nem ért semmit! Ez hadicsel, kérem szépen! Full contact megfigyelésen tartom a szárnyasokat, hogy honnan repülnek hova, és miért, és különben is…!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 35 ~

2015. február

Meg lettem dicsérve. Mondjuk már régen itt volt az ideje, mert a Zanci folyton csak veszekszik velem. Na, de most! Az történt ugyanis, hogy már lent kakilok az udvaron. Nem volt túl sok kedvem hozzá, de egy csomó szomszédban lakó macska jár a kertünkbe és mindegyik odakakilt, de úgy, hogy el sem ásták! A Zanci azt mondta, ezt azért csinálják, hogy látványosan szagmintát hagyjanak, és ezzel jelezzék, hogy az udvarom az övék. Meg a francokat az övék! Szóval birtokháborítás okán kénytelen voltam mégiscsak megtanulni, hogy lent anyagcseréljek, így már tudják a szomszédék is, hogy ez az én kertem! Ennek mondjuk a Zanci szívből örül, mert mióta csak együtt lakunk, kétnaponta cserélgeti az almot, (még úgy is, hogy a kakikat mindig kivette zacskóval) ami már azért sem volt egyszerű, mert az emeleti lakásból kellett levinnie a koszos almot a kukáig. Persze bilim még most is van fent, ha éppen éjszaka jön rám a pisilhetnék, hát megvan az alomtálam a helyén, de a Zanci boldog, mert így sokkal kevesebbet kell cserélnie.

Na mondjuk ez a nagy dicsérgetés rövid életűnek bizonyult, mert aztán megint le lettem dorombolva. A Zanci nem érti meg, hogyha éppen nem lent vagyok az udvaron, akkor itt bent kell találnom valami élvezhető elfoglaltságot, úgyhogy össze is vesztünk, mert most a kádat szemeltem ki magamnak. Egyszerűen csak beülök és megpróbálom elkapni a csöpögő csapból a vízcseppeket. Nem szomjas vagyok, vagy ilyesmi, csak tetszik, ahogy pötyög a víz. Most is ezzel szórakoztattam magam, aztán bementem és megmutattam a Zancinak, hogy mit játszottam. Túl sokat kommentálnom sem kellett, mert a fejem is csupa víz volt, meg a két mellső mancsom is. Ekkor tört ki az újabb botrány, hogy ne legyek már ennyire gyíkagyú, hát tél van és jól megfázom, ha összevizezem magam. Mivel van saját törölközőm, (rózsaszínű és bele van hímezve egy nagy N betű) jól meg lettem törölgetve és a klíma alá tett a Zanci, hogy száradjak. Mondtam Neki, hogy inkább lemennék az udvarra, de azt mondta, szó sem lehet róla, amíg csont száraz nem leszek, mert még tüdőgyuszit kapok. Baromi jó! Végre találok itt bent, valami izgis elfoglaltságot, erre megint le vagyok kapva a húsz körmömről! Felmondok ennek a Nőnek!