Galuska Hercegnő uralkodása ~ 49 ~

2015. május

Újra szerelem lobbant köztem és Sápi között! Hiába na, tavasz van. :) Az úgy volt, hogy hónapokra el is felejtettem, hogy van ő nekem, ott hevert passzívan a szekrényen. Egyik este felfigyeltem rá, hogy szomorú szemekkel néz kifele a fejéből, úgyhogy levettem és végigrángattam a lakáson, hogy érezze a törődést! A Zanci éppen írt a gépnél (esküszöm ezt a nőt a klaviatúrához enyvezte valaki!) és csak a püffögésre figyelt fel. Mikor hátranézett vette észre, hogy birkózunk Sápival.

Megdicsért, hogy ügyes vagyok, mert nem Őt kell szekálni álló nap, hanem el kell foglalni magam mondjuk pont így, hogy Sápit a csőrénél fogva vagdosom a talajhoz. Azóta hatalmas szumózásokat rendezünk a Kacsahaverral, úgyhogy a Zanci már fel sem néz a billentyűiről, ha csatazajokat hall. Van egyébként egy plüsscicám is, de vele csak együtt alszom.

Megérkezett az idei év első vihara. Mondjuk én nagyon élveztem, de a Zanci megint jól be volt… Na szóval lementünk a Nagyigazdihoz, a Zanci csendben rettegett, én meg szaladgáltam az ablakba és onnan kukkoltam a villámokat. Még mindig nagyon állat a műsor! :D Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mire véget ért a vihar és feljöttünk, már jó késő volt. A Zanci lefeküdt aludni, de most nem mentem utána az ágyba, hanem nyitva volt a bejárati ajtónk, úgyhogy kifeküdtem a lépcső tetején lévő pihenőre. Mivel a Zanci mostanában vízhajtó teát iszik, annyit jár bilizni, mint egy versenyló, szóval épp csak elaludtam volna, amikor kicsoszogott a fürdőbe. Nem tudnám megmagyarázni miért, de mikor megláttam, hogy sötétben megjelenik a szoba ajtajában úgy megijedtem, hogy visítva felpattantam a lépcső tetejéről, aztán levetődtem. Hangeffektek is voltak, miszerint: BAM-BAM-BAM-BAM, úgyhogy a Zanci meg attól kapott frászt, hogy lepattogtam a lépcsőn, de annyira, hogy eltűntem a fordulóban! Rögtön felkapcsolta a villanyt és jött utánam, én addigra üldögéltem a lépcső alján és próbáltam úgy tenni, mint aki egy legyet nézeget a falon, ami ott sem volt. A Zanci persze rögtön felkapott, megvizsgálta az összes csigolyámat meg a farkamat, hogy eltört-e valamim, de persze nem tört el, csak roppant kínosan éreztem magam. Még a Nagyigazdi is felébredt a lenti lakásban és kikiabált, hogy mi volt ez a nagy dübörgés? A Zanci meg visszafojtottan röhögve közölte Vele, hogy legurultam a lépcsőn, de nincs bajom aztán heherészve felhozott hozzánk. Megkérdezte, hogy végül is mi a fenétől ijedtem meg? Mit gondoltam, ha csak ketten lakunk ebben a csöpp lakásban, ki jön ki a szobából? Hamlet atyjának a szellemére számítottam, netán a Sátán Kutyájára, vagy Voldemortra? Annyira röhögött, hogy alig tudott elaludni! Néha olyan részvétlen tud lenni. Ha nem szeretném ennyire, becsomagolnám a fogkefémet, az egereimet, meg egy nagyobb adag hamuban sült pogit, aztán elmennék világgá. Oda, ahol nem élnek lépcsők!