2015. szeptember
Tegnap a Zanci karalábét pucolt, ezért kivette a
szemétvödröt a mosogató alól, aztán nyitva hagyta az ajtót. Rögtön
bekvártélyoztam magam és alaposan körülnéztem a mosogató alatt, mert ott tartja
a Zanci a kincseket, amikhez nem szabad nyúlnom. (fémsúroló, sikapor, üres
dobozok, meg egyéb ilyen érdekességek) Mondta a Zanci, hogy húzzak kifele
onnan, mert főz és nem szereti, ha ilyenkor a konyhában vagyok, de én meg
mondtam Neki, hogy én nem a konyhában vagyok, hanem a mosogató alatt… A Zanci
erre közölte velem, hogy tájékoztatásomul közli; a mosogató is a konyha része,
úgyhogy mégiscsak legyek szíves kifarolni onnan, aztán keressek játékot a
szobában. Mivel azonban éppen át volt hatva művészileg, ahogy hámozta a
karalábét, nem tudott rám koncentrálni rendesen, úgyhogy tovább búvárkodtam
odalent. Egyszer csak megláttam egy csillogós befőttesüveget, ami tele volt
valami rántott hús illatú löttyel. Kiordítottam a Zancinak, hogy
"Nyááá!", jöjjön és nézze már, hogy milyen finom jött velem szembe!
Jött is, de nem örült mikor észrevette, hogy éppen a praclimat igyekszem
belemártani a cuccba. Kiderült, hogy olajat találtam! Méghozzá fáradt
sütőolajat, de ez a lényegen nem változtat. A Zanci erre kivett engem a
mosogató alól és orvul bezárta az ajtaját, aztán megtörölte a kezemet, és beparancsolt
a szobába. Ez gonosz húzás volt! Mégiscsak olajat találtam! A Zanci erre azt
mondta, hogy roppant ügyes vagyok, a nevem legyen ezentúl "Noki
Ewing", de lehetőleg majd akkor ordítsak, ha nagyobb mennyiségű kőolajat
is sikerül kiszagolnom, mert akkor még az alomtálcám is aranyból lesz…
Hálátlan! Egy ideig még néztem a szoba
küszöbéről hogyan főz, aztán bevonultam aludni. Én ennek a Nőnek nem keresek
többet kincset!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése