2015. szeptember 8., kedd

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 69 ~



2015. szeptember


A szomszédék megint megtalálták a fehér nyakörvemet. Persze nekem már volt addigra másik; egy ritka-rút fekete, fehér cicatappancs mintával, de a Zanci így is nagyon örült neki, mikor átszóltak, hogy meglett a régi. Eltette tartalékosnak, amit nem értettem, de most nagyon jól jött, mert hogy ne legyen unalmas az élet, most meg a feketét hagytam el. Feljöttem az udvarról, becsüccsentem a Zanci ölébe és megmutattam, hogy íme, ismét pucér vagyok, sejj. Erre a Zanci már nem szólt semmit, csak Buddhát megszégyenítően bölcs mosollyal benyúlt a fiókba és elővette a fehéret, aztán a nyakamba tette. Most azt mondta, hogy ha legközelebb megy vásárolni majd vesz nekem megint egyet és azt teszi el tartalékba, amúgy meg úgyis megtalálják majd a szomszédék az elveszett feketét is. Azt is mondta, hogy ha lesz pénze, vesz vagy húsz nyakörvet, kér rá diszkont kedvezményt, aztán nyugodtan elhagyhatom az éppen rajtam lévőt, kétnaponta! 



A másik szomszédban meg összefutottam egy érdekes lakóval. Dagadt és szúr, de azért én nagyon szívesen megnézegetem közelről. A Zanci a szívéhez kapott mikor meglátta, hogy kivel is kvaterkázom, azt mondta az egy süni és azonnal hagyjam abba az ismerkedést, mert telemegy az orrom tüskékkel. Na most ezt a mi oldalunkon mondta, én meg a süni nevű, slattyogó sikakefével a szomszédban voltam, úgyhogy visszanyávogtam a Zancinak, hogy értem én, de még kicsit maradok. Túl érdekes ahhoz a sün, hogy ne próbáljak vele közelebbi viszonyt kialakítani. Érdekes kis figura az biztos. Sétál-sétál, aztán mikor észreveszi, hogy ott vagyok a közelében, hirtelen gombócot csinál magából. Akárhonnan próbáltam vele beszélgetni, mindenhol csak tüske volt, szóval eléggé antiszociális a lelkem. Másnap egyébként már a Zanci is mondta, hogy nem egészen ép agyilag a süni, mert akkor meg a mi kertünkben volt már, valahogy átjött. Persze engem megint nem lehetett elrángatni tőle. Már nem mentem egészen közel, csak nyávogtam neki, de mikor látta, hogy nem bántom, sétált tovább, egészen a fenyőig. Szerintem a süni a fenyő gyereke, mert az is szúr. A Zanci szerint meg nem vagyok sem zoológus, sem botanikus, mert akkor nem gondolnék ekkora marhaságot. Mondhat amit akar, szerintem ez akkor is logikus!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése