2015. szeptember
Kicsit megijedtem. Na jó. Nagyon megijedtem. Az
történt, hogy a Zanci, meg a Nagyigazdi a lenti lakásban kávéztak, én meg szokásomhoz
híven mászkáltam körülöttük és kerestem valamit, amivel rosszalkodni lehet. Semmi
érdekeset nem találtam egyébként, ha csak azt nem számítjuk, hogy megint
kipakoltam a helyükről a Nagyigazdi könyveit. Szóval miután végeztem a rámolással,
felugrottam a szekrény tetejére. Szoktam ott mászkálni, mert nagyon könnyű
felugrani a kisebbik szekrényről. A Nagyigazdi szekrénye olyan, hogy jó hosszú
és van egy olyan eleme, ami a csücsökben van, az tükrös. Na, ez a csücskös
szekrény meg nem ér a falig, volt ott egy lyuk, ahova beeshettem volna, de
mivel a Zanci Évi barátnője elmesélte, hogy Nekik is ilyen a szekrényük és az Ő
cicájuk Luca is mindig beesik oda, ezért óvatosságból ez a rész le lett fedve.
Mikor még kicsi voltam, a Laci hozott egy falemezt és odacsavarozta a szekrény
tetejéhez, hogy ne tudjak beesni. Akkor még olyan 80 deka lehettem, mostanra
meg 4,5 kiló vagyok. A lényeg, hogy sétáltam, sétáltam a szekrény tetején,
a Zanciék meg beszélgettek, amikor hirtelen megnyílt a lábam alatt az alattomos
falemez, én meg úgy eltűntem a beépített szekrény mögött, mint Agatha Christie
krimiben a bűnjel…
 |
| A biztonságos, fenti szekrény tetején. |
Egy percre néma csend lett. A Zanci és a Nagyigazdi
azt tippelték mi lehetett ez a hang, én meg kussoltam, mert telement a bugyi-pelenkám.
A Zanci jött rá, hogy Úristen beestem, mert mintha fent mászkáltam volna addig.
Azonnal hozta a létrát, a Nagyigazdi meg egy csavarhúzót és leszedték a lemezt
fentről. A Zanci nagyon megijedt, mert nem válaszoltam hiába szólongatott és
azt hitte, hogy most aztán kitört a nyakam és ott fekszem a szekrény mögött
meghalva, én meg kussoltam, mert tök sötétben üldögéltem és még azt sem
értettem, hogy hogyan kerültem oda! Miután leszedték a falemezt, a Zanci
felmászott a létrára és bekukkolt, hogy mi van velem. Na, akkor megnyugodtam,
hogy már látom Őt és elkezdtem sírni, meg ágaskodni felfele, hogy azonnal
vegyen ki onnan! A Nőim egy-tüdőből fellélegeztek, hogy élek és nincs bajom,
leszámítva, hogy egyenletesen be voltam borítva pókhálóval, amit utálok.
Felhívták a Lacit, hogy fülig ér a kovász, mert becsúsztam a szekrény mögé és
Ők nem tudnak engem kivenni onnan, szóval hol van Ő most? A Laci mondta, hogy
Budán, de kb. fél óra és hazaér, akkor majd kiszabadít. Jött is, hála a macskák
minden Védőszentjének!
Nagy nehezen szétszerelték a szekrényeket, én meg
kiugrottam gyorsan, mikor már volt akkora rés, amin kifértem. Az egész családom
lehordott minden idióta, félhülye, agyatlan némbernek, de azért láttam rajtuk,
hogy megkönnyebbültek. A Zanci pókhálótlanított engem, a Laci meg hozott egy
olyan darab bútorlapot, ami pont eltakarja a lyukat a szekrény tetején, és
olyan vastag, hogy egy bernáthegyit is elbír, azt felfúrta, majd törölte kezeit
és közölte, hogy most már biztosan nem esem be még egyszer! Jó'vanna!
Innen üzenem Évinek és Endrének, hogy Luca gyenge
kezdő hozzám képest, mert Ő egy fedetlen szekrény mögé szokott beesni, nekem
meg lám, még úgy is sikerült, hogy letakarták…!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése