Galuska Hercegnő uralkodása ~ 76 ~

2015. október

Ingatlantulajdonos lettem. Az úgy kezdődött, hogy már nyáron is volt egy bélelt dobozom a teraszon, hogyha esetleg kint felejtődöm, akkor legyen hol szenderegnem, amíg valaki be nem enged. Most ezt a dobozomat téliesítette a Zanci. Belehúzta az egész dobozt egy régi pulóverébe, aztán tett bele puhákat, a pulcsi nyaka lett a bejárat. Mikor készen lett, megtekinthettem belülről is. Igazán kényelmes, tágas, és meleg. A Zanci azt várta, hogy majd hanyatt vágom magam a boldogságtól, de a kis csacsi kihagyta a számításból, hogy én Hercegnőnek születtem, nekem alanyi jogon jár minden luxus. Hát mire tart a macska rabszolgát, ha nem arra, hogy mondjuk csináljon neki finom, meleg kuckót?

Volt ám pánik az este, mert berepült egy bogár. Nem is akármilyen bogár! Már délelőtt is bent volt, de akkor a Zanci még nem vette észre, csak én. Meg is fogtam, de amint nyomigatni kezdtem, a hülyéje kiengedett magából valami penetrátumot, ami ritka büdös volt, úgyhogy inkább elengedtem. Na, éjfél körül a Zanci lefeküdt, én meg aludtam már akkor az ágyamban. Egyszer csak a bogár újra aktiválta magát, mint a Terminátor 2, aztán elkezdett berregni a szobában. Olyan hangja volt repülés közben, mint egy mini helikopternek. A Zanci persze azonnal felült az ágyban, hogy ez mi a nyavalya? Felkapcsolta a villanyt, mert az emberek annyira korlátoltak, hogy még a sötétben sem látnak. Végre észrevette a felé röpülő bogarat és elkezdett nekem pánikolni, hogy azonnal fogjam meg! Fogja meg a halál! Olyan büdös, mint a kolera! Nyürrentettem Neki, hogy fogja meg Ő, én majd innen az ágyamból drukkolok Neki. Erre elkezdett morogni, minden antimacskának lehordott, aztán pizsiben, mezítláb, papucsaival a kezében üldözőbe vette a büdös bogarat. Röpke negyven percig üldözte a mezei poloskát lakás-szerte, mire le tudta csapni. Gyorsan papírtörlőbe csomagolta és lehúzta a wc-n, aztán vagy négyszer kezet mosott és ki is szellőztetett, mert az a szemét poloska tényleg nagyon büdös bogár. Mikor végre megnyugodott minden, rábazsalyogtam a Zancira, átöleltem a plüsscicámat és visszaaludtam szépen. Félálomban még hallottam, ahogy a Zanci Istennel beszélget rólam, meg a képességeimről… Végül is nem baj. Mindenkivel rólam beszélget, akkor Isten miért lenne kivétel, nem?