2015. szeptember
Sokáig tartott, de megbocsájtottam a Zancinak a
kutyázását, pláne mert azóta nem éreztem rajta kutyaszagot. Mostanra visszatért
a kapcsolatunkba a megszokott harmónia.
Olyannyira, hogy megint hoztam Neki
ajándékot, egy nagy és dundi sáskát! A Zanci épp bent ült a Nagyigazdinál és
beszélgettek, amikor letettem az előszobában a meglepimet. Nyávogtam is Nekik,
hogy tessék azonnal kijönni és megnézni mit hoztam! Jött is a Zanci
érdeklődve, aztán mikor meglátta a sáskát, akkorát ugrott, amekkorát ki sem
néztem belőle. Tény, hogy mozgott még az ajándékom, úgyhogy kicsit
beleharaptam, hogy relaxáltabb legyen. Ez sem győzte meg a Zancit, a
Nagyigazdiért kiáltott, mert kettőjük közül Ő a bátrabb. Nem igazán értettem,
hogy mire a nagy hiszti, hát a sáska egészséges, mert minden egészséges, ami
zöld, ráadásul ez egy meglehetősen termetes és dagi példány volt.
Felbazsalyogtam a Zancira, hogy ez csak az ÖVÉ! Az válaszolta kissé sápadtan,
hogy köszi, de Ő most szigorú testkontroll diétán van, nem ehet sáskát…
Francba! A végén persze jött a Nagyigazdi, nagyon megdicsért, hogy milyen ügyes
vagyok, aztán szemétlapátra söpörte, a még mindig kábán sétikáló sáskát és
kihajította az udvarra. A Zanci ekkor kezdett egyenletesebben lélegezni. Ő is
megdicsért, aztán hozzátette, hogy a strassz öli meg az embert…! Aha! Akkor
ezért nem hord olyan csillogósokkal kirakott cuccokat! De mi köze ennek a
sáskámhoz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése