2016. március 8.
Hú, jubilálunk! Ez itt kérem szépen a 100. naplóbejegyzés! :)
Dupla ünnep a mai: ráadásul Nőnap is van! Erről jut eszembe, hogy itt is
szeretném megköszönni a sok szép levelet, amiben felköszöntöttetek. :) Doromb
Nektek, kedves Uraim! :) (Én is nagyon köszönöm! – a Zanci)
Mondtam ennek a Nőnek, hogy akkor mivel cicalány
vagyok, kérek jutalomfalatot cica-szalámival, de azt mondta, hogy Gyereknap
majd csak májusban lesz, addig meg vegyem magam takarékra szépen. Hallatlan! Ti
ne hagyjátok magatokat! Harcoljátok ki Lányok a jutalomfalatot, meg a
cica-szalámit is, elvégre Nőnap van, ez nekünk jár! A Zanci azt mondja, hogy az
emberlányok nem szeretik a cicás nasikat, de mivel gyakran dezinformál, ezt nem
annyira hiszem el Neki.
Egyébként köszönöm jól vagyok, egyéb izgalmasság nem
történt. Most éppen napoztatom azt a világszép szervezetemet a pici szekrény
tetején, aztán majd lemegyek az udvarra a szomszéd cicákkal játszani. Van egy
új barátom, ő boci színű (fekete-fehér foltos), és mivel csak ex-kandúr, már
nyomokban sem tartalmaz mogyorót… Viszont van nyakörve, úgyhogy a Zanci
szereti, ha a Boci átjön, mert biztosan Gazdis és oltott is, valószínűleg nem
ragaszt rám semmilyen kórságot.
Ja, meg kinyíltak a mini nárciszok a kertben, aminek
a Nagyigazdi nagyon örült, legalább két órán keresztül, mert ahogy megmutatta a
Zancinak, én rögtön végig is feküdtem az egész állományon. A Nőim egy emberként
közölték velem, hogy akkora bunkó vagyok, amivel mamutot is lehetne ütni, de én
ezt kategorikusan kikértem magamnak. Elvégre mi fontosabb: a nyamvadt
nárciszuk, vagy az, hogy én egyenletesen melegedjek a napocskán? Nyilván ez
utóbbi. Pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése