2016. március
A Zanci akkora tudós, hogy új állatfajt fedezett
fel! A neve "paplankukac", és oly ritka, hogy még a Brehm sem említi!
A Zanci azt mondja, hogy a paplankukac délután jelenik meg, elődomborodik a
huzatból és szuszog. Nagyon meg akar győzni a létezéséről, de nem igazán akarom elhinni, mert én speciel még sosem láttam azt a paplankukacot, pedig én
is ott szoktam aludni délutánonként a palanhuzatban. Biztosan összefutottam volna vele, ha
létezne. A Zanci azt mondtam, hogy igenis létezik, Neki még képi bizonyítéka is
van rá, úgyhogy majd bejegyezteti valami hivatalos helyen. Tessék, eredeti felvétel a paplankukacról:
Ápdét: a Zanci barátnője Kata azt mondta, hogy az új faj latin neve "paplanus kukacus". :) Köszönjük szépen az értékes infromációt! :)
Apropó, alvás. Egyik éjjel nagyon vacakul aludtam. Lefeküdtünk a Nővel, én meg miután háromnegyed órácskát doromboltam a karjában, leköltöztem a lábai közé, ugyanis az éjszaka java részét ott töltöm. El is aludtam, de rosszat álmodtam, a Zanci azt mondta, hogy nyávogtam is, meg kapálóztam. Felébresztett, hogy ne szenvedjek a rossz álomtól, oda is bújtam Hozzá és mondtam, hogy "Nyűűű, Anyaaa félőset álmodtam!". Magához ölelt, aztán álomba simogatott. Mikor megint megnyugodtam, visszamásztam a lábai közé és megint elaludtam, de kicsivel később újra jött a lidércálom. A Zanci sóhajtva felébresztett, aztán maga mellé támasztotta a kispárnát, hogy ne guruljak le, végül így aludtam el. Ettől függetlenül mikor elaludtam, megint nyávogósat álmodtam. Ez már hajnali fél négykor történt, úgyhogy a Zanci stratégiát váltott, aztán a telefonján megkereste a Spaniels-től, a "Good night sweetheart" című dalt, mert azt nagyon szeretem. Végül aztán erre aludtam el, mert kiscica korom óta ez a Zanci legfőbb fegyvere, ha nem tudok, vagy nem akarok aludni. Másnap reggel megesketett, hogy soha nem zabálok be egy fél marhát lefekvés előtt, bár ezt nem igazán értettem, mert csak simán vacsoráztam előző este is. Kérdezte miket álmodtam össze, de passzoltam. Csak arra emlékszem, hogy rohantam, meg nyávogtam, meg juj! Méghozzá félelmetesen nagy juj!
Apropó, alvás. Egyik éjjel nagyon vacakul aludtam. Lefeküdtünk a Nővel, én meg miután háromnegyed órácskát doromboltam a karjában, leköltöztem a lábai közé, ugyanis az éjszaka java részét ott töltöm. El is aludtam, de rosszat álmodtam, a Zanci azt mondta, hogy nyávogtam is, meg kapálóztam. Felébresztett, hogy ne szenvedjek a rossz álomtól, oda is bújtam Hozzá és mondtam, hogy "Nyűűű, Anyaaa félőset álmodtam!". Magához ölelt, aztán álomba simogatott. Mikor megint megnyugodtam, visszamásztam a lábai közé és megint elaludtam, de kicsivel később újra jött a lidércálom. A Zanci sóhajtva felébresztett, aztán maga mellé támasztotta a kispárnát, hogy ne guruljak le, végül így aludtam el. Ettől függetlenül mikor elaludtam, megint nyávogósat álmodtam. Ez már hajnali fél négykor történt, úgyhogy a Zanci stratégiát váltott, aztán a telefonján megkereste a Spaniels-től, a "Good night sweetheart" című dalt, mert azt nagyon szeretem. Végül aztán erre aludtam el, mert kiscica korom óta ez a Zanci legfőbb fegyvere, ha nem tudok, vagy nem akarok aludni. Másnap reggel megesketett, hogy soha nem zabálok be egy fél marhát lefekvés előtt, bár ezt nem igazán értettem, mert csak simán vacsoráztam előző este is. Kérdezte miket álmodtam össze, de passzoltam. Csak arra emlékszem, hogy rohantam, meg nyávogtam, meg juj! Méghozzá félelmetesen nagy juj!
Nagyon jó dolga van ennek a tündér cicának!
VálaszTörlés