Galuska Hercegnő uralkodása ~ 12 ~

2014. szeptember

Ma volt nálunk vendég, a Zanci barátnője, Betti. Nagyon rendes csajszi, össze-vissza puszilt, ahogy a Zanci szokott és kaptam tőle egy babakefét, meg egy babafésűt. Betti egyébként allergiás a macskaszőrre, úgyhogy a Zanci tök ideg volt, be is készített kalcium pezsgőtablettát, ha esetleg Betti mégis viszketne tőlem. Persze kiderült, hogy annyira szép, aranyos, okos és tündéri vagyok, hogy rám még allergiásnak sem lehet lenni, mert Bettinek nem lett semmi baja, viszont beültem az ölébe, sőt el is aludtam a kezében. A babakefe különben szuper játék, nem nagyon tud megfésülni vele a Zanci, mert rögtön rágni kezdem.

A Zanci erre csak annyit mondott, hogy nem is én lennék én, ha bármit is funkcionálisan használnék. Ja, a kicsi fésűt meg kivitte a fürdőbe, mert megtanultam felmászni a mosógépre és fölötte van a tükör. Először nagyon megijedtem a másik cicától és jól felpofoztam, amin a Zanci jót vigyorgott, de aztán mondta, hogy az ott én vagyok. Ja, persze! Nem hittem Neki, de aztán felvett a karjába és megmutatta, hogy Ő is látszik a tükörben, ahogy a kezében vagyok. Hát, ezen őszintén meglepődtem!

Tényleg ott volt a Zanci a tükörben, meg a másik cica is. Úgyhogy, már nem is támadok, mert már tudom, hogy az ott én vagyok. Olyannyira, hogy mikor a Zanci zuhanyozás után a haját fésüli, felülök mellé és akkor engem is meg kell fésülni, hogy együtt legyünk szépek. Most, hogy van babafésűm, a Zanci először megfésülködik, aztán engem is megfésül, és akkor jól megnézem magamat a tükörben. Elvégre, egy Hercegkisasszony, mindig nézzen úgy ki, ahogyan azt az alkalom megkívánja! Na, megyek is kakilni, amit kócosan ugye nem lehet!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 11 ~

 2014. szeptember

Hehe! :) Az van, hogy mindenhova követem a Zancit, főleg a Nagyigazdihoz! Ez nagyjából úgy néz ki, hogy a Zanci lemegy és ha nyitva hagyja az ajtót, akkor két percen belül megjelenek én is. A Nagyigazdi szerint olyan vagyok, mintha csúzligumival a Zancihoz kötöttek volna, aztán eszébe jutott, hogy a Zanci most pont egy olyan történetet ír, amiben van egy macska meg egy lány, és olyan varázslat van rajtuk, hogy nem mehetnek egymástól tíz lépésnél messzebbre. Ezt még bőven azelőtt találta ki, hogy én megszülettem volna. A Nagyigazdi azt mondta a Zancinak, hogy na akkor most írjon egy olyan könyvet, amiben jó részletesen kifejti, hogyan nyeri meg a főhősnő a lottó ötöst, hátha az is így bejön! 

Roppantul házias vagyok, ezt a Zanci mondta azután, hogy pár napja bekészítettem a mosógépbe az egeremet. Az úgy volt, hogy mindig nyitva van a mosógép szellőzési célzattal, aztán rájöttem, hogy nem elég ám a mauzinak, ha csak úgy praclival beletunkolom a vizembe, néha rendesen is ki kell mosni. Ezért aztán fogtam és betettem a mosógépbe, hogy majd kimosódjon a többi szennyessel. A Zanci azt mondta, hogy legközelebb megtanít mosogatni és teregetni is. Engem? Az ki van zárva! Én kérem itt a Hercegnő vagyok, engem kell kiszolgálni!

Mostanában már nagyobbakat is harapok. Ezt csak onnan tudom, hogy a Zanci egyre jobban sziszeg, amikor harapdálom a kezét. Mondtam Neki, hogy de én csak finoman csócsálom, amire azt válaszolta, hogy aha, olyan finom vagyok, mint a passzírozott bakaszar, úgyhogy leszek szíves pianóban megvadulni! Ezek után még Ő mondja rám, hogy kényeskedő vagyok? Pff!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 10 ~

2014. szeptember

Ma nagy meglepetést kaptam! Az úgy kezdődött, hogy a Zanci hozott haza egy csomó dobozt. Nem tudtam, hogy mit akar velük, de nem engedte, hogy megrágjam őket, pedig tök jó ropogósnak tűntek. Fogott egy ollót, egy sniccert, meg egy nagy guriga ragasztót, aztán fogta a játszós dobozomat és méricskélni kezdte. Filctollal jelölgette, meg vágta, ragasztotta a kartonokat, végül egy igazi kastély lett belőle, csak nekem!!! Vááá, nagyon baró! A Zanci úgy csinálta meg, hogy minden szintre fel tudok menni, egyik emeletről a másikra. Ja, meg hozott az udvarról egy téglát, amit alaposan megmosott, aztán bezacskózta és betette a földszinti dobozba, hogy legyen ellensúly, ha ugrom. Azóta föl-le mászkálok, a Zanci meg hálát adott a Magasságos Úristennek, hogy tetszik nekem a kastély, mert így végre egy kicsit nyugton hagyom.

A sárkány, ami a képen látszik, sajnos nem az enyém, hanem a Zancié és nem engedi, hogy megegyem, pedig a fülét és a szárnyát már sikerült megrágnom. Csak a kép miatt lett odatéve, mert a Zanci azt mondta, minden kastélyhoz jár egy sárkány, aki őrzi a Királylányt, aki én vagyok, bár szerinte inkább tőlem kell őrizni szegény sárkányt. Na nem baj, van nekem egy másik haverom, ő kacsa és Sápinak hívják. Akkor szoktunk együtt aludni, amikor a Zanci nem ér rá, olyankor Sápihoz bújok és úgy csuncsizok. Néha az is előfordul, hogy elkap a harctéri hév, megbomlik az agyam, és akkor fojtogatni kezdem a Sápit, meg a csőrénél fogva ráncigálom, pedig nagyobb nálam. Szóval Sápival nagy harcokat folytatunk, leginkább nyakra támadok, vagy püspökfalatra, amin a Zanci jókat röhög. Nem tudom, mit kell ezen nevetgélni, hát nem látja, hogy ragadozom?

A Zanci mindig azt mondja nekem, hogy „TE GYÖNYÖRŰ HERCEGKISASSZONY”, de a Nagyigazdi kitalálta, hogy így el fogom bízni magam és Ő meg direkt úgy hív, hogy „Ronda Cselcsi”, ami a ronda cseléd becézve. Most komolyan azt hiszi, hogy beveszem azt a botorságot, hogy éppen Neki nem tetszem? Olyan búgva mondja, hogy Ronda Cselcsi, hogy az csakis bók lehet és egészen biztos, hogy a Gyönyörű Hercegkisasszony szinonimája. 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 9 ~

2014. szeptember

Már három hónapos vagyok és a Zanci szerint úgy növök, mintha húznának. Mondjuk kapok kiscica vitamint, amit nem nagyon szeretek, mert hering ízű, én meg utálom a halat. A Zanci azt mondta, hogy ugyanennyi energia befektetéssel lehetne Neki normális macskája is, de nem panaszkodhat, mert Ő választott engem. Eddig a Zanci mindig összetörte a vitamint és a kajámba tette, de nemrég egyszer leejtette, én meg levadásztam és megettem. Na azóta a Zanci eldobja a vitamint, így tutira bezabálom, mert el kell kapni. Szóval növök és kerekedem, meg ügyesedem is. Olyannyira, hogy megtanultam, hogy amikor a Zanci eldobja az egeremet, akkor odaviszem Neki, hogy dobja el újra. Először azt hitte, hogy csak véletlen volt, de mondtam Neki, hogy dehogy volt véletlen, dobja el megint. Azóta ezt játsszuk, mert ha a Zanci nyolcvankétszer dobja messzire a mauzit, akkor nyolcvankétszer viszem Neki vissza.

Már nagyon bátor vagyok az udvaron, a Zanci azt szeretné, hogy napközben kint legyek a jó levegőn, aztán délutántól meg itt fent, de még túl kicsi vagyok, csak rövid ideig hagy egyedül. Volt ám balhé, mert tíz percre hagyott kint, én meg felmásztam a nagy fenyőre, jó magasra. A Zanci jött ki és hívott, hogy menjek be, de csak azt hallotta, hogy sipákolok. Még jó, hogy sipákoltam, mert felmenni sokkal egyszerűbb volt! Nagy nehezen megtalált a fenyőn és nagyon nőietlenül káromkodott. Mondtam Neki, hogy jöjjön fel értem, de azt mondta ezt elbuktam, mert Ő még magas sarkú cipőben is szédül, úgyhogy ahogy felmentem, próbáljak le is jönni. Kicsit lejjebb csúsztam, de tovább nem mertem. Hála Istennek éppen itt volt a Zanci Keresztanyja, így aztán ketten mondogatták, hogy „Ügyes vagy Nokika, gyere szépen!” Ja, könnyű mondani, majd bepisiltem úgy meg voltam ijedve! Mikor kicsit már lejjebb tudtam mászni, beleugrottam a Keresztanyu kezébe. Megkarmoltam, de nem direkt volt, csak kapaszkodásból. A Zanci meg majdnem agyoncsapott és felhozott, aztán kiselőadást tartott arról, hogy Neki gyenge a szíve, ne csináljak ilyeneket, mert a mentő viszi el. Adtam egy csomó puszit az orrára, hogy megnyugodjon és marhára doromboltam is, mert éreztem, hogy remeg, mint a kocsonya. Nem érti, hogy én kiscica vagyok és muszáj volt megnéznem miért repkednek a szarkák, meg a gerlék a fenyőn? Jaj, az emberek olyan korlátoltak!

Megint voltunk Dokibácsinál. Az van, hogy már olyan az ülőgumóm, mint egy tűpárna, mert a kombinációs oltásból kellett egy sima, aztán egy ismétlő, aztán kellett leukózis ellen is kapnom, de annak is van ismétlője, meg veszettség ellen is kell kapnom, de abból csak egyet. Szóval megint mentünk a rendelőbe, de most sokan voltak. A Zanci leült velem és elbeszélgetett a többi Gazdival. Volt ott egy baaaromira nagy németjuhász, akkora volt a feje, mint egy kisebb szekrény! Ez a nagy mamlasz meg úgy remegett, mint a nyárfalevél. Hehe, bezzeg én bátor vagyok! Minden kutya hülye, ebben biztos vagyok! Ja meg volt ott egy másik kutya is, egy fekete labrador, aki meg nagyon érdeklődött utánam, mondta is a gazdája, hogy otthon is van cicájuk és szereti, szóval beszagolt hozzám, a dobozomba. Hálából alaposan szemközt csuláztam, hogy tudja hol a helye, utána meg jól megmorogtam, hogy széjjeltépem, ha még egyszer közel jön! A Zanci azt mondta, hogy kicsit vegyek vissza, mert másfél kiló vagyok a dobozzal együtt, és ha sokat kekeckedem a kutyussal, testközelből tudom majd meg, hogy hogyan készül a kutyaszar... Aztán persze bementünk a Dokibához, akinek a kezében már tök normális voltam és megkérdezte a Zancitól, hogy amúgy hogy vagyok. Erre a Zanci azt mondta Neki, hogy remekül, éppen most akartam labradort enni, és megmásztam az udvaron a fenyőt is, amitől Neki majdnem kihullott a haja. A Dokibácsi nagyokat vigyorgott és azt mondta, extra bátor vagyok, de a Zanci meg ne aggódjon, mert puha is vagyok és rugalmas, ha leesem a fáról, majd pattanok egyet és megyek tovább. Na ugye? Most már orvosi igazolásom van arról, hogy bátor vagyok! Még szép! Galuska csak egy van! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 8 ~

2014. augusztus

Kaptam nyakörvet. Először utáltam, de aztán a Zanci azt mondta, most aztán tényleg meseszépséges vagyok, meg a nagy cicák is ilyet hordanak, szóval megbékéltem azzal, hogy gyönyörű vagyok így is. Különben, ez ilyen biztonsági nyakörv, hogyha beakadok valahova, akkor leoldódik a nyakamról, hogy ne fúljak meg. Az Zanci szerint ez nekem különösen praktikus, mert úgy közlekedem, mint egy kicsi, szőrös forgószél.

Nagy izgalom volt ma: kimentünk az udvarra! Az Zanci nem bízik bennem, úgyhogy csinált nekem pórázt és rákapcsolta a nyakörvemre, így sétálhattam kint, hogy közben azért fogott, nehogy elszaladjak Kambodzsa irányába. Hű, a kert tök izgi! Vannak bokrok, meg virágok, meg fű, meg borostyán. Persze, engem a borostyán érdekelt a legjobban, mert az mérgező, úgyhogy a Zanci mindig fejbe vert, mikor megint meg akartam szaglászni. Van „eperföld” is, ami annyira nem nagy, csak a Zanci, meg a Nagyigazdi így nevezi, és kicsi kerítés van körülötte, amin simán át tudok mászni, úgyhogy gyorsan le is tapostam az egészet. Nem sokáig maradtunk kint, mert elkezdett pötyörögni az eső, én meg felcsimpaszkodtam a Zancira, hogy vegyen fel.

Képzeljétek, van farkam! Erre akkor jöttem rá, amikor megláttam, hogy követ valami csíkos és hosszú. Addig harcoltam, amíg meg nem tudtam fogni. Na, azóta kifigyeltem, hogyha nem nézek oda, mindig jön utánam a rohadék, szóval le szoktam vadászni. A múltkor úgy beleharaptam, hogy fel is nyávogtam, mert fájt és akkor a Zanci azt mondta, fogadjam el a tényt, hogy az oda van csinálva a fenekemhez. Igaza lehet, mert most meg úgy megrántottam, hogy hanyatt estem. Ilyenkor a Zanci, meg a Nagyigazdi nagyon röhögnek rajtam, pedig szerintem segíteniük kéne elkapni!

Ja, a Zanci kiderítette, hogy szénhidrát-függő vagyok, mert egyik este sonkás kiflit evett, én meg picsogtam mellette, hogy én is kérek. A Zanci lecsippentett nekem a sonkából, de nem azt kértem, hanem kiflit. (a Kata azt mondta, hogy ezt biztosan az Anyukámtól, Puszedlitól örököltem, mert Ő is nagyon szeret mindent, ami péksüti) Aztán a tésztát is szeretem, sőt az üres tésztát kifejezetten. A Zanci nagyon mérges volt egyik nap, mert főzött tésztát az ebédhez és a mosogatóban hagyta a szűrőben, hogy lecsöpögjön. Arra jött ki a konyhába, hogy ülök a mosogatóban és a szűrőből zabálom ki, a tésztát. Jól el lettem nadrágolva, bár ez különösebben nem szokott érdekelni. Elvégre, itt én vagyok a Királylány, úgyis az lesz, amit én akarok! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 7 ~

2014. augusztus

Hát, a nemes bosszúmból, csak annyi lett, hogy elkaptam a Zanci kezét és megharapdáltam, de Ő játszott velem és csikizte a hasam is, úgyhogy viszonylag hamar elfelejtettem, hogy eredetileg vendettázni akartam. Most azt találta ki, hogy ingerszegény a környezetem és csinál nekem játszódobozt. Volt itthon valahol karton és abból tényleg kivágott darabokat, aztán lettek benne lyukak. Most azt játszom, hogy ki-be szaladgálok a dobozban, a lyukakon keresztül és marhára élvezem. Már bevittem a plüsscicámat és a mauzit is. Azóta, a Zanci kicsit többet tud szöszölni a számítógépnél, ami egyébként egy izgis dolog. Az úgy van, hogy a Zanci író, vagy legalább is úgy csinál és ezért Neki munkaeszköz a gép. Van egy nagy monitor is, amit nagyon szeretek, mert színes és mikor a gép unatkozik, buborékok pattognak a képernyőn, amiket megpróbálok elkapni, de nem tudom őket onnan kihúzni. Már megtanultam felugrani a Zanci ölébe, onnan meg felugrom az asztalra és nézem, hogy mit csinál a képernyő. Azt szeretem a legjobban, amikor egy nagy fehér izén, szaladgál a sok kis fekete izé, azokat is kapkodni szoktam, vagy csak ülök a monitor előtt és nézem, ahogy csak mennek és mennek, a kis feketék. A Zanci ennek nem feltétlenül örül, mert nem nagyon szokott felnézni a billentyűkből, viszont mikor felnéz, csak a tomporomat látja, azt nem, hogy mit írt. Ja, mert azt mondta a Zanci, hogy a kis feketék a betűk és magasan pontozná, ha máshová internálnám a szervezetemet, mert így, csak egy csíkos macskasegget lát, a készülő könyve helyett. Ja, meg az is izgi, amikor felfekszem az íróasztalra, mert oda nem tabu mennem és onnan lenyúlkálok oda, ahol a Zanci a billentyűket nyomogatja. Ilyenkor mindig rácsap a praclimra, hogy ne nyomkodjak, aztán meg káromkodik, mert azt mondta, hogy azt még az Enigma sem tudná kikódolni, amiket együtt írunk és törölnie kell egy csomó sort.

Most aggódás volt értem, mert hasmenést kaptam. A Zanci minden kakit kivesz a bilimből, (már tuti, hogy gyűjtő!!!) de most nem értette, hogy mégis mitől van ez. Alus kaját kapok és junior szárazat, ráadásul a Royal-ból, úgyhogy rejtélyesnek tartotta, hogy mitől lehet. Mivel, még törpetojás vagyok, kísérletezünk, hogy miket szeretek, mert a Dokibá azt mondta, hogy nem kell mindenből juniort ennem, elég, ha a száraztáp az, a többi lehet akármilyen, ami nem ilyen gagyi minőség. Szóval, a teljes alus felhozatalt végigeszem most. Mivel pedig, még mindig járunk a szurik miatt a Dr. Vauhoz, ezért most a Zanci megkérdezte, hogy mitől megy a hasam? Dokibá meg azt mondta attól, hogy mindig váltogatjuk az alusokat, ha van olyan, amit szeretek, akkor csak azt vegye a Zanci és akkor nem fogok rottyogni. Na, a Zanci meg is talált nekem, egy K betűs kaját, azt eszem a legjobban, úgyhogy betankolt belőle. Igen, de azért kell ám pár nap, hogy megszokja a hasam, szóval lett ebből egy kis esti mizéria, mert megint jött a rotty, de a Zanci nem ért ki időben, én meg mindkét hátsó lábammal belegyalogoltam a végtermékbe, aztán kipattantam a biliből és elkezdtem eszehagyottan rohangászni a lakásban, miközben azt sikítoztam, hogy „kakisalábamkakisalábam”. A Zanci rohant utánam és fennhangon könyörgött, hogy álljak meg szépen, mert már szügyig szaros az egész lakás, de én csak trappogtam tovább, mert jött utánam a szag, ami nem nagy csoda, tekintettel arra, hogy már minden barna volt. Végül, a Zanci elcsípett és akkor kaptam egy langyos ülőfürdőt, abban a kis kék lavórban, amiben mérni is szokott. Miután tiszta lettem, kitett a konyhába, hogy nyaljam magam szárazra, amíg Ő dezinficiálja a lakást. Mondjuk, már jól vagyok és keményet is kakilok, de akkor a Zanci nagyon mélyeket sóhajtozott, miközben domesztoszos vízzel sikált mindent, amit összecsokiztam. 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 6 ~

2014. augusztus

Baromi rossz vagyok. Mármint a Zanci szerint, mert szerintem csak Ő hisztis. Mondjuk, elég borzalmasan néz ki mostanság és azt mondja, ennek csakis én vagyok az oka, mert napközben alszom, éjjel meg trappolok, mint egy dragonyos ezred, Ő meg napközben kénytelen ébren lenni és éjszaka aludna. Kaptam egy csomó „csendes játékot”, amikkel mégiscsak tudok hangosan játszani. Pölö van nekem ping-pong labdám, meg játékegerem, meg egy tollas botom, meg van gurigám is. A Zanci próbál engem a korán fekvéshez szoktatni, de nem nagyon megy Neki, mert Ő lefekszik este tíz körül, akkor én bekapcsolok és pattogtatom a labdámat, egerészek és gurigázok. Egyik éjjel, lendületből levadásztam a Zanci lábujjait is, de akkor elkapott, a fenekemre vert és azt mondta, hogy ronda irgumburgumot rendez, ha még egyszer ezt csinálom.

Ja, meg most azt találta ki, hogy klimatizált lakásban száraz a levegő, ezért nem csak a konyhában van vizes tálam, de a szobában is. Na, ez tök jó játék, mert oké, hogy néha iszom is belőle, de rájöttem, hogy ha beledobom az egeremet, akkor mókásan úszik benne. Amúgy mindent a számban cipelek, ami csak megtetszik, ezen a Zanci jókat nevetgél, de mikor először vette észre, hogy az egerem ázikál a vizemben, nem lett túl lelkes és megkérdezte, hogy volt-e mosómedve a felmenőim között?!

Az éjszakai játékaim száma, szinte végtelenek, mert maximális hangerőn tudok csak unatkozni, vagy csendben végezni, valami nagyobb galádságot. A Zanci egyébként úgy csinálja, hogy nem hagy elöl semmit, nehogy valamit leverjek, vagy ellopjak, mert már kifigyelte azt is, hogy a konyhában felmásztam az asztalra és a konyhaszekrényre, meg a mosogatóba és azt nagyon nem szabad és ki is kaptam érte. Ezért aztán, minden kaját elrak, meg elmosogat, mielőtt lefekszik, aztán reggel meg lefertőtleníti az asztalt és a konyhapultot. Egyik este, már tényleg nagyon gyűrött volt és nem mosogatott el, hanem bent hagyott a mosogatóban egy mélytányért, amiben volt víz és abban lebegett a mosogatószivacs. Mikor a Zanci elaludt, én meg már meguntam egérke pofozását, felmásztam a mosogatóba és kiloptam a szivacsot! Hű, tök buli volt, mire be tudtam vonszolni, mert nehéz lett a víztől, de feltornáztam magam az ágyra és letettem a szivacsot, a Zanci hasára. Olyan hirtelen ébredt fel, hogy még én is legurultam az ágyról. A szivacsból, meg még akkor is folydogált a mosogatólé, amikor a Zanci kitrappolt vele a konyhába és elcsúszott a vízcsíkon, amit még én húztam vele, befele menet. Hajnal kettő volt, ezért a Zanci, csak mérsékelten ordíthatott, de annyit azért megtudtam, hogy az Úristennek is van pénisze! Szóval a Zanci nem volt vidám, amikor az első álmából felverve, moshatta fel a konyhát és válthatott hálóinget, meg egy kicsit mosogatóleves lett a lepedő is, úgyhogy gyorsan ágyat is húzhatott.

Egy picit elpattant a cérnája, mert fogott engem és bezárt a szállítókosárba, aztán azzal együtt bezárt a fürdőbe és rám csukta az ajtót. Hiába nyávogtam, hogy ne hagyjon ott, mert egyedül vagyok és még az egerem sincs velem, azt mondta egy céda vagyok, egy minidémon, aki nem hagyja, hogy Ő kialudja magát, ebben a kurtizán életben, legalább egyszer. Így aztán, sikerült reggel fél nyolcig aludnia, annak ellenére, hogy manipulatíve szenvedtem a kosaramban, de lefojtotta a hangokat a fürdőszoba ajtaja. Ilyet tenni velem! Akkor megesküdtem, hogy egyszer kijutok onnan és nemes lesz a bosszúm!