Galuska Hercegnő uralkodása ~ 41 ~

2015. április 1.

Ma van a névnapom! Ezt a Zanci találta ki, mert a naptárban nincs Nokedli nap, ami egyébként igazán felháborító! Szóval a Zanci azt mondta, hogy akkor április elsején lesz a névnapom, mert az a Bolondok Napja és az olyan jól illik az alkalomhoz. Köszi! Kaptam egy sípot, meg jutalomfalatot. :) Most azt játsszuk a Zancival, hogy Ő sípol, én olyankor szaladok Hozzá és akkor kapok olyan finomat. Hamar beemeltem az új mutatványt, úgyhogy most már rohanok, ha hallom a sípot. A Zanci azt mondta, ez így nagyon szuper, mert kicsit unta már, hogy rekedtre ordibálja magát, mire haza méltóztatok fáradni, a sípot meg hallom a hetedik határban is. Arról már nem is beszélve, hogy a harmadik szomszéd a múltkor is furán nézett Rá, amikor kijött értem és kiabálta a nevem, mert aki nem tudja ki vagyok és mi a nevem, azt hiszi, hogy a Zanci az ebédet ordibálja világgá... :D

Pár nap múlva meg jött a Húsvét, ami nekem csak azért tetszett, mert főztek a Nőim sonkát, meg húslevest, meg minden finomat. Azzal kezdtem, hogy bezabáltam egy nagy tányér levest sok tésztával, meg főtt marhahússal. Végül elborultam, mint a büdös bogár és aludtam egy nagyot. Húsvét hétfőn a Nagyigazdi, a maradék sonkából csinált sonkás tésztát. Az úgy készül, hogy gyúr tésztát, azt kinyújtja, felvágja kockára és megfőzi, aztán sok tejföllel és a darált sonkával összekeveri és megsüti. Na akkora adagot megettünk abból is a Zancival, hogy mindketten operálhatóra zabáltuk magunkat. A Nagyigazdi azon röhögött, hogy milyen mértékben domborodik a hasam, és hogy gyakorlatilag nem tudok reagálni semmire, mert csak fekve kómázásra vagyok most jó.

Ja, meg a Nagyigazdi ilyenkor szokott csinálni "totyifát", ami úgy néz ki, hogy vesz hosszú barkákat, azokat beteszi vázába, aztán rájuk akaszt ilyen szép, színes tojásokat. A Zanci kicsomagolta "hímeséket" a dobozukból és megvizsgálgatta őket, nincs-e közöttük olyan, amit már nem lehet felrakni. Ezt a tevékenységet az ágyon végezte, ezért belefeküdtem a tojglikba, mert mókásan gurulásztak. Erre a Zanci lefotózott és azt mondta, én vagyok a "Tojásos Nokedli" és ezt a képet fogja mindenkinek elküldeni Húsvét alkalmából, mert nyuszikkal, meg barikkal már Nyepert lehet rekeszteni. Tök jó! Most mindenki rajtam röhög!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 40 ~

2015. március

A Zanci jól felháborodott, de meg is értem. Az úgy volt, hogy több helyen is látta, olvasta, hogy sok kutya- és cicabarát van, akik állítólag nagyon-nagyon szeretik a Kedvencüket. Ezt általában nem is vitatja a Zanci, csakhogy ismer olyanokat is, akik ezt szóvirágként használják. Merthogy azt mondta, sokakról tud, akiknél a kutya és macska, koszos tányérban kap enni, van vize, de akár ne is lenne, olyan mocskos és nem normális állateledelt kapnak, hanem maradékokat, meg mindenféle vacakot. Na erre azt mondta a Zanci, hogy egyrészt sem a kutya, sem a macska nem szemetes és nem is konyhamalac, másrészt meg a "felelős állattartás" nem merül ki abban, hogy évente egyszer elviszik oltásra, az olyan nagyon szeretett Kedvencet! Némelyik embernek jót tenne, ha valaki olykor beleverné az orrát a cica tányérjába, hogy ugyan szagolja már meg, miből kénytelen enni az a szegény. Ő enne belőle? Nyilván nem! A víz is akkor tiszta, ha a tányér is tiszta, ellenkező esetben, csak fel van oldva a tányérra lerakódott dzsuva. 

A másik csücskös kérdés, ha lakásban tartott cica-kutya a téma, az alom. A Zanci mesélte, hogy sok olyan cicásnál járt már, akikhez alig lépett még be az ajtón, de máris ráomlott az a penetráns macskaszag. Az a legszebb az egészben, hogy ilyenkor, még a gazda panaszkodik, hogy a cica mindig máshova kakil a lakásban, meg összepisil mindent. Ja hát ha hetente, csak egyszer van cserélve az alom, akkor ne csodálkozzon! Pont nekünk cicáknak nagyon érzékeny az orrunk és nem megyünk olyan bilibe, ami már "tele van". A Zanci, mióta csak Vele élek, kétnaponta cseréli az almot, függetlenül attól, hogy mennyi volt benne az anyag, meg ki is szokta fertőtleníteni, minimum hetente! Egész kicsi korom óta kiveszi a kakikat is, kis zacskóval a kezén, így tutira nem büdösödik tőle a lakás.

Ja, meg a Zanci kedvence, a "miért vizel a macska, össze-vissza a házban?" - kezdetű kérdés. Bármelyik állatorvos elmondaná a kedves gazdának, hogy létezik a "szeparációs szorongás", mint érzés, amit azok a cicák produkálnak, akiknek kevés az önbizalmuk, vagy túl korán választották el őket az anyukájuktól. Ilyenkor tök egyszerűen, polcokat kell csináltatni, jó magasra a lakásban, hogy a cica fel tudjon mászni oda és onnan tudjon lenézni, ezzel nő az önbizalma és megszűnik a bepisilés. (persze vannak olyan esetek is, amikor valamilyen betegség miatt pisil be a cica, de ezt az állatorvos hamar kiszűri) 

Hogy az olyan ember, aki koszos tányérból eteti, retkes alommal zárja össze a cicát és csak az érdekli, hogy megint össze van pisilve az ágynemű szereti a Kedvencét? Kétlem!

Egyébként azt mondta a Zanci, hogy az ilyen emberek önmagukra sem tiszták általában. Sok helyen látta már, hogy ugyanazzal a szivaccsal mosogatnak maguknak, amivel a cicák-kutyák edényeit is tisztítják. Erre azt mondta a Zanci, hogy Ő aztán nagyon szeret engem, de ez egyáltalán nem higiénikus. Nekem pölö van saját szivacsom, meg törlőkendőm, de a fürdőben külön szivacsom van ahhoz is, hogy a Zanci kimossa az alomládát. Van saját törölközőm is, hogy ne a sajátjával töröljön meg a Zanci, ha valamiért vizes vagyok. Nálunk nincs büdös és a vendégek nyugodtan ehetnek, mert nagyon messze van a tányérom, a szivacsom, meg mindenem a kajáktól, meg a Zanci tányérjaitól!

Na szóval tömören csak annyit szerettünk volna mondani a Zancival, hogyha valóban Társnak érzitek a cicátokat-kutyátokat, akkor bánjatok is velük úgy, mintha a barátaitok lennének! A Zanci azt mondta, hogy volt egy író bácsi, akit Antoine de Saint-Exupéry-nek hívtak és Ő írta "A kis herceg" című könyvet, amiben van egy nagyon ideillő mondat: 

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél".

Szerintem ennek a bácsinak is, meg a Zancinak is igaza van! Nem csak a simogatás, a dögönyözés, meg a labdadobálás fontos. Az igazi szeretet, az odafigyelő gondoskodás!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 39 ~

2015. március

Mostanában többen izélgetik a Zancit, hogy miért nem megy férjhez? Szegény már szinte nem is válaszol az ilyen kérdésekre, mert ugye egyrészt nincs is kihez férjhez mennie, másrészt meg senkinek semmi köze ehhez. Ha mégsem hagyják békén, azt szokta mondani, hogy pasi helyett itt vagyok neki én. Egész nap pakolja utánam a széthagyott cuccaimat, folyamatosan vitatkozunk, és soha nem szexelünk, szóval én olyan jó férj-élményt adok. Azért megkérdeztem a Zancit, hogy mi az a "férj"? Azt mondta, jó esetben egy olyan férfi, aki nekem a Zapci lehetne, aki szeret mindkettőnket és nem rúg engem ki az ágyból, mert a Zanci fél kézzel herélné ki a nyomorultat, ha ilyet merészelne tenni.

Ja, apropó ágy! Valamelyik nap kaja után bevonultam aludni az ágyba, de mostanában nem a takaró alá mászom, hanem a paplanhuzatba. Na be is gyömöszöltem magam és elhevertem. A Zanci látta is, hogy merre van a fejem, még a huzaton keresztül meg is simizett, aztán kiment a konyhába főzni. Mire beért, én megfordultam, de ezt Ő nem tudhatta. Szóval odaült mellém és a paplanhuzaton keresztül elkezdte sugdosni, hogy "Édes kicsi csillagom! Úgy szeretlek, Te tündérkirálylány! Pici bogárkám!", meg ilyeneket. Az volt a fura, hogy mintha nem is nekem mondta volna, úgyhogy már csak kinéztem a huzatból. Hát azt látom, hogy a Zanci a hátsó felemnek magyaráz, aztán észrevette a fejemet, amint Őt nézem döbbenten. Kérdeztem Tőle, hogy Te most komolyan a popómnak vallottál szerelmet? Erre úgy elkezdett visítozva röhögni, hogy majd' leesett az ágyról, mert Ő is észrevette, hogy eddig a püspökfalatomnak búgdosott szentimentális csacsiságokat! Miután jól kiröhögte magát megkért, hogy legközelebb szóljak, ha megfordulok a huzatban, mert ez így roppant kínos volt, még jó, hogy puszit nem cuppantott a fejem helyett a fenekemre. Most komolyan: szerintem a hiba nem az én készülékemben van!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 38 ~

2015. március

Van két barátom. Mindkettő fekete cica, de az egyik nálam fiatalabb egy kicsivel és van neki egy sötétbarna folt a mellényén, úgyhogy a Zanci Csokinak nevezte el. A másik fekete haverom már nagyobbacska, ő elég kövér is, de nagyon szeretem. Vele szoktunk menni szomszédolni. Mikor ezt a Zanci először meglátta, azt hitte balhé lesz, mert jött a barátom, én meg szaladtam elé, de nem verekedtünk, hanem orrpuszit váltottunk, felugrottunk együtt a kis ház tetejére és eltűntünk a hátsó szomszéd kertjében. Még visszanéztem a Zancira, aki ledermedt a veranda ajtóban, a kilinccsel a kezében álldogált és az volt a fejére írva, hogy "HÖKK!". Aztán Csoki barátomat meg úgy ismerte meg a Zanci, hogy kijött a kertbe, én meg hátul sétáltam és odajött hozzám. Először észre sem vette Csokit, csak később. Akkor aztán látta, hogy én nem bántom, mondta Csokinak, hogy ő sem fogja elzavarni, mert addigra én is odamentem hozzá és dörgölőztem a Zanci lábához. Szóval, miután bemutattam őket egymásnak, odamentem a Csokihoz, a fejére tettem a praclimat, hogy játsszunk és akkor kergetőzni kezdtünk. A Zanci szót se szólt, mert a Csoki nagyon egészségesen néz ki, hosszú a szőre, szépen ki van fésülve és igazán csinos is, szóval nem sovány, meg beteges, úgyhogy játszhatunk együtt.

Mostanában rászoktam, hogy reggeli után felugrom a kis szekrényre, mert délelőtt pont oda süt a nap. Ilyenkor felveszem a meditációs pózomat és az életről filozofálok. A Zanci szerint marhára nem elmélkedem, inkább arra gyúrok, hogyan legyek minél kevésbé szófogadó és nyilván azt mantrázom ilyenkor, hogy: "LeszarOMMM"! Ezt kikérem magamnak, mert nekem ilyenkor igenis magvas gondolataim vannak. Pölö az, hogy vajon milyen ízű lehet a Mickey egér? Ha Száll a kakukk fészkére, a nyomi madár akkor is patológiás eset lenne, ha elkapnám és megenném? Hány harapós kutya kell ahhoz, hogy a halálfrászt hozza arra a szerencsétlen marhára, aki éjnek évadján, a szomszédnál akar becsavarni egy villanykörtét? A Zanci rám szólt, hogy ezt fejezzem be, mert zsong tőlem a feje. Na tessék! Pedig én csak vízilófáltam. Vagy fiziolófráltam. Ehh, mindegy!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 37 ~

2015. március

Na megint belekarmoltak az orromba! A Zanci is látta az esetet, persze megint a szürke kandúr bántott. Valami orosz kék cica ő, a Zanci azt mondta fajtatiszta, de akármennyire az, ha még egyszer meglátja, hogy megtép engem, hát szétrugdalja azt az arisztokrata hátsóját! Kérdeztem a Zancit, hogy én fajtatiszta vagyok-e, mire azt válaszolta, hogy ohh, hát persze, "fajtatiszta sétakerti keverék" vagyok. Ezen kicsit megbántódtam, de aztán hozzátette, hogy Neki minden fajmacskánál többet érek és amúgy is Hercegnő vagyok saját jogon, úgyhogy ezen ne agyaljak. Ja meg azt is mondta, hogy kezdek vízilóra emlékeztetni, mert már 3,8 kg vagyok és még csak 9 hónapos. Aha. Akkor a víziló az csakis valami gyönyörűséges dolog lehet, ha hasonlít rám, nem? :)

Megint el lettem mondva mindenféle anyaszomorító ribinek, mert most meg a nyakörvemet hagytam el. A Zanci legalább ötször elmondta, hogy csak egy galád malac jön haza "pucéran", meg hogy áldja az eszét, amiért olyan nyakörvet vett nekem, ami lekapcsolódik, ha beakadok valahova, mert eszerint beakadtam. Nem is akart nekem venni másikat, mert azt mondta úgyis elhagyom, meg hiába írja bele a nevem és a telefonszámát, ha olyan valaki talál meg engem, akinek egy agysejtje van, nem fogja megnézni a nyakörvemet belül. Azért a Nagyigazdi titokban mégis vett nekem egy pont olyan fehér nyakörvet, amilyet elhagytam. A Zanci megköszönte Neki és mély sóhajjal az újba is beleírta a számát, a nevét, meg az én nevemet, és úgy adta rám. Megkért szépen, hogy erre már nagyon vigyázzak, nem azért mert drága, hanem mert az nagyon kínosan érintené, ha az egész környék összes bokrán, az Ő telefonszáma fityegne. Nemhogy örülne, én csak szélesítem az ismeretségi körét és gondoskodom róla, hogy aktív maradjon az interperszonális kapcsolatrendszere!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 36 ~

2015. február

Ma megint volt vendégségünk, átjöttek a Zanci Barátai, az Évi és az Endre. Mindketten nagyon aranyosak, hülyére dicsértek, hogy milyen egy gyönyörű tündérbogárka vagyok, az Endre meg játszott is velem, mert beültem a kastélyba, Ő meg benyúlkált hozzám, erre én elkapkodtam az ujjait. Közben meg végig azt mondta, hogy "Gyönyörű kicsi cicája, hát jaj, de édes vagy!". Az Évi meg a Zanci kimentek kávézni a konyhába, ott aztán az Évivel ismerkedtem, mert simogatni ugyan nem hagytam magam, de azért az Évihez dörgölőztem, hogy tudassam Vele, nagyon szimpatikusnak találom. :) Olyannyira, hogy az Endre bakancsába csak belenéztem, (úgy derékig!) de az Évi cipője különösen tetszett és elkezdtem módszeresen lerágni a pertlijét. A Zanci persze megint legorombított, hogy nem illik bezabálni a vendég cipőfűzőjét, az Évitől meg elnézést kért, amiért nyálas lett a fűzője. Már azért is biztos, hogy az Évi is szeret, mert azt mondta, egyáltalán nem bánja, olyan édes vagyok, hogy nyugodtan belefér egy kis nyál az életébe. Na ugye? :) A Zanci megint fölöslegesen drámázik! Sajnos hamar hazamentek, amit a Zanci is nagyon bánt, meg én is. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy jönnek majd még!

Mostanában kicsit hidegebb van kint, úgyhogy többet vagyok bent. Ez mondjuk nekem nem baj, de a Zanci kicsit megőrül tőlem, mert így meg a lakásban tombolom ki magam, ami Neki nem akkora élvezet. Azért találtam rá módot, hogy bentről is nézzem a madarakat, mert a konyhaablak pölö pont a fenyőkre néz, és ott laknak a madárék. Na mikor ezt felfedeztem, felálltam az ablak melletti konyhaszékre és onnan bámultam kifelé. Ilyenkor feszes vigyázzba vágom magam, mert hát terepszemlézem, úgyhogy azt mondta a Zanci, nagy szerencse, hogy ilyenkor legalább a farkam csóválom, mert különben dísztárgynak nézne. Ehh, nem ért semmit! Ez hadicsel, kérem szépen! Full contact megfigyelésen tartom a szárnyasokat, hogy honnan repülnek hova, és miért, és különben is…!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 35 ~

2015. február

Meg lettem dicsérve. Mondjuk már régen itt volt az ideje, mert a Zanci folyton csak veszekszik velem. Na, de most! Az történt ugyanis, hogy már lent kakilok az udvaron. Nem volt túl sok kedvem hozzá, de egy csomó szomszédban lakó macska jár a kertünkbe és mindegyik odakakilt, de úgy, hogy el sem ásták! A Zanci azt mondta, ezt azért csinálják, hogy látványosan szagmintát hagyjanak, és ezzel jelezzék, hogy az udvarom az övék. Meg a francokat az övék! Szóval birtokháborítás okán kénytelen voltam mégiscsak megtanulni, hogy lent anyagcseréljek, így már tudják a szomszédék is, hogy ez az én kertem! Ennek mondjuk a Zanci szívből örül, mert mióta csak együtt lakunk, kétnaponta cserélgeti az almot, (még úgy is, hogy a kakikat mindig kivette zacskóval) ami már azért sem volt egyszerű, mert az emeleti lakásból kellett levinnie a koszos almot a kukáig. Persze bilim még most is van fent, ha éppen éjszaka jön rám a pisilhetnék, hát megvan az alomtálam a helyén, de a Zanci boldog, mert így sokkal kevesebbet kell cserélnie.

Na mondjuk ez a nagy dicsérgetés rövid életűnek bizonyult, mert aztán megint le lettem dorombolva. A Zanci nem érti meg, hogyha éppen nem lent vagyok az udvaron, akkor itt bent kell találnom valami élvezhető elfoglaltságot, úgyhogy össze is vesztünk, mert most a kádat szemeltem ki magamnak. Egyszerűen csak beülök és megpróbálom elkapni a csöpögő csapból a vízcseppeket. Nem szomjas vagyok, vagy ilyesmi, csak tetszik, ahogy pötyög a víz. Most is ezzel szórakoztattam magam, aztán bementem és megmutattam a Zancinak, hogy mit játszottam. Túl sokat kommentálnom sem kellett, mert a fejem is csupa víz volt, meg a két mellső mancsom is. Ekkor tört ki az újabb botrány, hogy ne legyek már ennyire gyíkagyú, hát tél van és jól megfázom, ha összevizezem magam. Mivel van saját törölközőm, (rózsaszínű és bele van hímezve egy nagy N betű) jól meg lettem törölgetve és a klíma alá tett a Zanci, hogy száradjak. Mondtam Neki, hogy inkább lemennék az udvarra, de azt mondta, szó sem lehet róla, amíg csont száraz nem leszek, mert még tüdőgyuszit kapok. Baromi jó! Végre találok itt bent, valami izgis elfoglaltságot, erre megint le vagyok kapva a húsz körmömről! Felmondok ennek a Nőnek!