Galuska Hercegnő uralkodása ~ 97 ~

2016. február

Kitartó ez a monszun. Gyakorlatilag megállás nélkül esik. A Zanci azt mondta, hogy ha ez így folytatódik, lassan ideje lesz bárkát építeni. Kérdeztem, hogy azt minek? Azt válaszolta, hogy volt már ilyen, akkor egy Noé nevű hapsi épített bárkát, aztán összeszedett mindenből kettőt. Kettőt a katicából, a lepkéből, a sünből, sötöbö. Aha. Oké, hogy a Zanci ráfordult most erre a projektre, de hogy fog beszerezni kettőt a Pápából?

Szomorú, szomorú nap.

Erre mélyet sóhajtott, közölte, hogy Ő most influenzás, legyek szíves ne gyötörjem, a mi bárkánk igazi hungarikum lesz rideg marhával, pulival, szegedi paprikával, makói hagymával, szabolcsi almával, barack pálinkával, aztán mindenből becsomagolunk kettőt, beszállunk a lavórba és utánunk a lisztharmat! Ha jobban utána számolok, akkor a legénységet azok a személyek tennék ki, akiket szeretünk, úgyhogy felhívtam a Zanci szíves figyelmét, hogy két üveg barack pálesz semmire sem lesz elég, inkább raklapban gondolkodjon. Na, ez volt az a történelmi pillanat, amikor megmazsolásítottam az agyát, sóhajtozva bevett egy bogyót, ivott rá egy vödör teát, aztán magára húzta a takarót. Így aztán magamra maradva tovább gondoltam ezt a dolgot és megalkottam a saját listámat. Szóval kell vinnünk magunkkal két plüss egeret, két labdát, két tollas botot, két Sápit, két játszószőnyeget, két kartondobozt csócsáláshoz, és két alufólia galacsint. Aztán mikor majd partot érünk, szabadon engedem őket, hogy szaporodjanak és sokasodjanak! 

Addig is mélán gubbasztok a dobozomban. A hangulatom masszívan lecsúszott a búvár béka alá...