Galuska Hercegnő uralkodása ~ 90 ~

2016. január

A Zanci azt mondta rám, hogy ördögbütyök vagyok! Azért vagyok ördögbütyök, mert este feljöttem és ISMÉT (ismét, ismét, ismét…) nem volt rajtam nyakörv. Most ráadásul azt a nyakörvet bírtam elhagyni, amit karácsonyra kaptam. Fehér volt, fekete rózsák voltak rápingálva, és még az is rá volt írva ezüsttel, hogy "Wild forever". (Ezt kis túlzásnak éreztem, mert nem szoktam "váld" lenni még alaklom-szerűen sem, nemhogy "forevör"…) A Zanci meg a Nagyigazdi a karácsonyi vásárban vették nekem. Szóval most ezt a nagyon csinosat hagytam el. A Zanci persze mélyeket sóhajtozott, előkapta a fiókból a régebbi és nem mindennapian ronda fekete nyakörvemet, aztán rám adta. Azt mondta, jövő hónapban mikor kaját vesz nekem, majd megkérdezi a boltban, hogy van-e még a csinosból, erre a Nagyigazdi meg azt mondta, hogy szerinte most már a Zanci tényleg egy szatyorral vegyen, ne csak egy darabot, mert mondjuk most bruttó harminc napot bírt ki rajtam a nyakörv.

Pár nappal ezelőtt meg azért lettem elmondva minden ribinek, mert végre megnőtt a cicafüvem, amit azért kaptam, hogy ha nem találok az udvaron finom füvet, akkor legyen itt bent is. Már csíra korukban is molesztáltam a füveket, elég sokat kihúztam, amire a Zanci azt mondta, hogy ez csecsemőgyilkosság, hagyjam már megnőni legalább egy kicsit! Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a konyhaasztalon nőttek a füveim, (pontosabban ez búza és árpa) ergo nem kérdés, hogy hol üldögéltem a csírakirángatási procedúra alatt… Most, hogy megnőttek végre, letette nekem a kőre az egészet. Persze mikor figyelt a Nő, szépen és aranyosan csócsáltam a szálakat, meg is dicsért, hogy milyen kulturált is tudok lenni. Aztán meg egyik reggel arra jött ki a konyhába, hogy csomókban kitéptem a füveket, de annyira, hogy még a búzaszemek is ott vigyorogtak. Félálomban kóvályogtam utána, mert hiszen esedékes volt a reggelim is, erre azt látom, hogy áll a konyha közepén csuportartásban, topog a lábával, és azt kérdezgeti fennhangon, hogy "Galus! Mi ez a kupi?" Mi lenne? Játszottam. Nem annyira hatottam meg. Így aztán meg kellett várnom, hogy felsöpörje a kigyilkolt fűszálaimat és csak azután kaptam reggelit. Felháborító! Pedig mennyit melóztam, míg ilyen sok füvet ki tudtam rángatni!