2016. január
Ez az idei első bejegyzésem. Boldog új évet Nektek,
kedves Olvasók! :)
Ígéretemhez híven, most elmesélem, hogy mik történtek az
ünnepek alatt. Karácsony és szilveszter között szinte semmit sem csináltunk. A
Zanci sem írt, csak feküdt, olvasott és evett, úgyhogy most az ajtók
kiszélesítését tervezi fogyókúra helyett, mert a kézügyessége mindig is jobb
volt, mint a diétára való hajlama. :D Mondjuk én annak nagyon örültem, hogy nem a
billentyűit klopfolta álló nap, mert így nagyon sokat játszottunk. Szilveszterre
vett a Zanci szerpentint, ami ilyen papírguriga és ha eldobják, akkor hosszú,
színes kunkorik lesznek belőle. Ezeket a kunkorikat próbáltam levadászni,
miközben a Zanci egy széken állva igyekezett a plafonra ragasztózni őket. A
Nagyigazdi mondta a Zancinak, hogy konfettit ne vegyen, mert az apró és még
lenyelem, de erre a Zanci azt mondta, hogy mellettem a szerpentinből is
konfetti lesz, mert szét fogom csócsálni ficnikre. Kicsit igaza lett. ;)
Másik fő elfoglaltságom az
alvás volt, amit már professzionális szintre fejlesztettem: hol abban az
ajándék tasakban hortyogtam, amiben a Katától kaptam a játszószőnyeget, hol meg a
tv tetején. A tasak valami oltári szuper, olyannyira el tudok benne aludni,
hogy maximum a zoknijaim, vagy a fülem lóg ki, minden másomat gondosan
becsomagolva pihentetem.
Apropó, televízió! Mint tudjuk, a Zanci nem igazán
kedveli a sípládát, de nekem hajlandó bekapcsolni. Eddig főként a dokumentum
csatorna volt bekapcsolva, ha egyáltalán, de most a Zanci legnagyobb
megelégedésére felfedezte, hogy van olyan csatorna is, aminek "Ünnepi
hangulat" a neve és éjjel-nappal csakis egy kandallót mutatnak, a benne
ropogó tűzzel. A Zanci rögtön meg is állapította, hogy ez a Neki és nekem való
"műsor", nincs benne erőszak, meg híradó, meg reklám, meg agy-halott
senkiket bemutató bulvárpöce, úgyhogy most ez az ünnepi hangulat megy nálunk,
ha be van kapcsolva a doboz. Megjegyzem ez a kandallózás nekem is tetszik,
nagyon szeretek a tv tetején aluszkálni és kellemesen elzsibbaszt a tűz pattogó
hangja. A Zanci szerint ilyenkor úgy nézek ki, mintha direkt sütnének, vagy
esetleg boszorkány égetés lenne folyamatban. Sőt, kihallgattam, ahogy a
Csipinek azt mondta telefonban, hogy óránként egyszer pozíciót váltok,
ígyképpen én vagyok az önforgató grillmacska…
Jött a szilveszter is, de az egész család
meglehetősen álmosan viszonyult az egészhez. A Nagyigazdi a Zancival
megvacsorázott, én meg nem kaphattam semmit, mert csak sült disznó volt, párolt
káposzta, lencsefőzelék, meg sertés virsli, aztán ezek egyikéből sem szabad
ennem. Sütit azért kaptam, csak hogy ne járjon a szám. A Nőim majdnem elaludtak
éjfél előtt, de azért a Himnuszt megvárták, koccintottak és mentünk is fel. Volt a környéken petárdázás, de sajnos csak hallani lehetett, látni
nem. Még a szomszédék sem jöttek ki tűzijátékozni, pedig én már beültem az
ablakba. Végül, miután felmentünk, rá úgy tíz perccel kezdték a pukkantásokat,
de akkor már a Zanci nem akart újra lemenni, így csak a fenti ablakból
nézegettem kifelé. Az égvilágon semmit sem lehetett tőlünk látni! Hallatlan!
Pedig a tűzijáték fényei nagyjából látszottak, de még így is csak az ablak
csücskéből tudtam kukkolni és onnan is főként csak a semmit. Mire a szomszédék befejezték a pukkantást, a Zanci
már pizsamában volt és aludni készült. Úgyhogy a szilveszterünk ennyi volt és
nem több, ezek után én is mentem a Zanci mellé aludni.
Remélem, Nektek izgalmas volt az ünnep és
boldogságos lesz az újév! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése