2016. január
Esett a hó! Utolsó emlékeim szerint a hó az egy
hamar elolvadó, nagyon kevés kis fehérség, de a Zanci azt mondta, hogy normális
helyeken azért lényegesen több hó esik, nem úgy, mint mostanában mifelénk. Azt
is mondta, hogy nem érti az emberek mit vinnyognak, ha januárban esik némi hó,
majd akkor nyíkjanak, ha júliusban havazik! Magam részéről én az első hóba
belegyalogoltam, nekem térdig ért. Éppen ezért gyorsan be is jöttem, mert ugyan
jó játék a hó, viszont vizesek lesznek tőle a harisnyáim, ami meg pfuj!
Mikor már több hó esett, a Zanci kitalálta, hogy
akkor kimegyünk és építünk egy hóembert. Hiába mondtam Neki, hogy rengeteg a
hó, csak bátran építkezzen, Ő meg volt róla győződve, hogy ez még mindig nem
normális hó mennyiség, úgyhogy hóember helyett egy hócicát alkotott. Próbáltam
legyilkolni a konkurenciát, de a Zanci mindig arrább tessékelt, amikor azon
igyekeztem, hogy lepofozzam a nagy műgonddal meggyurkált hómacs fejét. Mikor
végül készen lett a "Cicuka", – Pff! – akkor megnézhettem. Hát mit
mondjak, nem ez lett a Zanci életének fő műve…! Kb. olyan magas, mint én
vagyok, semmi mást nem tud, csak álldigálni az udvar közepén, ráadásul
fenyőágból van a bajsza, ami szerintem tök ciki!
Ja, hógolyóztunk is. Azt én nem tudtam hogy kell,
mert tavaly egy napig tartott a tél, szóval az a két centi hó még aznap
elolvadt, amikor esett. A Zanci szerint tavaly még egy hóegeret sem tudott
volna belőle gyúrni. Most viszont volt annyi hó azért, hogy hógolyózhattunk. A
Zanci gyúrt egy kisebb hólabdát és felém dobta. Pontosabban mellém, de én nem
ugrottam el, hanem megpiszkáltam az érkező gombócot, hogy mégis mi az? Hóból
volt. A Zanci csak nézett rám, aztán közölte velem, hogy a hógolyózás lényege
annyi, hogy amikor látom, hogy felém repül a gombóc, akkor elugrom. Hmm. Gyúrt
egy újabb hógolyót, azt már célozta is, úgyhogy pont a fejem tetejét találta
el. Brrr. Kicsit hideg volt, leráztam magamról és három lépéssel arrébb mentem.
A Zanci mélyet sóhajtott, megvakarta a fejét, aztán újabb beszédbe kezdett,
miszerint az "elugrás" nem azt jelenti, hogy azután sétálok arrébb,
amikor már fejbecsűrt a hógolyóval, hanem mondjuk akkor, amikor dobja… Aha! Na,
gyúrta a következő gombócot, közölte velem, hogy "meeegy" és… konkrétan
orron dobott! De annyira, hogy egy ideig semmit nem láttam, aztán megráztam a
fejem és praclival söpörtem le a bajuszomról a maradékot. Ekkor a Zanci feladta.
Azt mondta annyi bennem az életösztön, mint egy kis-baltában. Én meg azóta sem
értem, hogy mi annyira szuper a hógolyózásban. Asszem' egálban vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése