Galuska Hercegnő uralkodása ~ 88 ~

2016. január

Most elregélem Nektek, milyen sérelem éri szegény, ártatlan személyemet nap, mint nap! Az úgy kezdődött, hogy elolvadt a hó és csak valami vizes, földes, saras trutyi maradt utána az udvaron. Természetesen én ebben a kulimászban közlekedem egész nap, és az sem sokat segít a helyzeten, ha átmegyek szomszédolni, mert ott is ugyanez a dzsuva van. Na, szóval az történt, hogy ugye én délutánonként már úgy jövök fel a lakásba, hogy le sem megyek éjszakára, tehát eddig az volt a menetrend, hogy ettem, aztán lefeküdtem aludni és csak vacsorára keltem ki az ágyból, vagy jöttem le a tévéről.

Valamelyik nap jövök be, adok puszit a Zancinak, mondom neki, hogy mik történtek ma az udvaron és indulok a konyha felé, amikor is azt mondja nekem a Nőm, hogy lessek már kicsit hátra, hát hogy néz ki az előszoba?! Miért, hogy néz ki? Hátrasandítottam és valóban elhelyeztem néhány sáros tappancs-nyomot a kövön. És? Eltört a felmosó, vagy mi a probléma? A Zanci mélyet sóhajtott, adott enni és persze felmosott, mert szerinte nem állapot, hogy macskatalp-mintás az előszoba. Mikor befejeztem a kajálást mennék be, hogy bebújjak a paplanba aludni, erre a Zanci megállít, hogy na, arról szó sem lehet! Fogta a kis kék lavóromat, megtöltötte langyos vízzel, előkészítette a törölközőmet, letérdelt a szőnyegre, aztán hívogatni kezdett. Néztem, néztem a nekem rendelt Nőszemélyt és valahogy hirtelen elveszítettem a Sorsba, vagy a Karmába vetett hitemet. Hát mit vétettem én előző életemben, hogy most egy ilyen hisztérikával kell eltöltenem az életemet? Merthogy közölte velem, meg lészen mosva az összes lábaim, retkességből kifolyólag, ugyanis nem mehetek koszos tappancsokkal az ágyba. Azt is mondta, hogy "Gyere". Először finoman, aztán kicsit emeltebb hangon, aztán könyörgően, aztán a fogai közt szűrve… én meg csak néztem rá, mint aki a Marsról jött; "Én lenni turista, nem érteni jól magyar", és próbáltam elhitetni vele, hogy nem tudom sajnos értelmezni az olyan bonyolult emberi kifejezéseket, amilyen a "Gyere". Negyed órája hívogatott, amikor is megunta, felállt, és odaVONSZOLT (a jó érzésű Olvasók kedvéért még egyszer: VONSZOLT! :( ) a kis lavórhoz, aztán belemártotta a lábaimat, sőt meg is dörgölte őket! Én persze azt sikítoztam, hogy valaki hívja már az állatvédőket, hát vizezi a lábaimat, de senki nem jött. Megtörölte az ismét rózsásan tündöklő piskótáimat, de olyan bénán, hogy alvás helyett húsz percig nyalogattam őket, míg valóban szárazak lettek!

Hogy mindezt miért meséltem el? Csupán azért, mert azóta mindennap(!) megmossa a lábaimat, mikor feljövök! Komoly bejelentésem pedig a következő, és kérem legyetek tanúim: ha még egyszer leszületek, csakis sziklakert akarok lenni, semmi más! :(

Tiszta praclikkal, ámde hülyére sértetten bóbiskolok a paplan alatt.