Galuska Hercegnő uralkodása ~ 91 ~

2016. január

Emlékeztek, hogy régen a Zanci a kakikat gyűjtötte? Na, mostanában a pisi a problémája. Mármint nem a sajátja, hanem az enyém. Merthogy kitalálta, hogy én nem pisilek eleget, mivel reggel kimegyek hatkor, aztán bejövök délután négy körül, de sem délután, sem éjjel nem pisilek a fenti alomba. Azt mondja nem normális, hogy tizennégy órán keresztül nem csurrantok. Olyannyira rögeszmés lett, hogy mikor volt az állatorvosi rendelőben bolhacseppet venni nekem, megkérdezte a Dokibácsit, hogy nem leszek-e így beteg? A Dokibácsi meg csak annyit mondott, hogy ez rossz szokás részemről, nyugodjon meg lány vagyok, nem lesz nagyobb vesebajom. Azt is mondta a Dokibácsi, hogy a cicák nagyon makacsok tudnak lenni, úgyhogy sok sikert, ha a Zanci át akar engem szoktatni ismét az alomra, és csak akkor van baj, ha erőlködve pisilek, vagy véres a csuri. Erre a Zanci visszakérdezett, hogy azt honnan a zivatarból fogja megtudni, amikor éppen az a baja, hogy fent nem pisilek?! Mivel erre már a Dokibácsi is csak hümmögött, a Zanci haditervet kovácsolt, de bár ne tette volna! Azt találta ki, hogy akkor egyik nap majd nem enged ki reggel, ahogy szokott, hanem addig bent kell maradnom, amíg nem csurrantok. Ekkor kezdődött konoksági versenyünk, ami abból állt, hogy én reggel fél hatkor elkezdtem a nyávogást, a Zanci meg mindig az alomra tett, ahányszor rázendítettem. Mondtam Neki, hogy de én nem pisilek, Ő meg mondta, hogy de igenis pisilek. Nem ragozom: három és fél órán keresztül vernyogtam, egyre kétségbeesettebben, mert hiszen nagy manipulátor tudok lenni. A Zancit ez sajna egyáltalán nem hatotta meg! Kilencig bírtam, aztán már nagyon kellett, úgyhogy becsüccsentem a bilibe és alaposan telecsurogtam. A Zanci szerint nem szenvedő, sokkal inkább megkönnyebbült fejet vágtam, úgyhogy ebből megállapította, hogy nem fáj, ha pisilek, plusz a nagy esemény után feltúrta az almot a lapáttal és azt is meggusztálta, hogy nem véres, meg akármis, ami kijött belőlem. Ezek után Ő is megkönnyebbült, bár nem pisilt az almomba, és végre leengedett az udvarra. Ezért túráztatott engem!Egyetlen nyomoronc csuri miatt, hogy jól megnézze! Mondom, hogy nem normális!

Voltak itt a kéményseprők. Mármint nem nálunk, mert mi nem használunk kéményt, de a Nagyigazdi kéményét megkukkolták. Két bácsi jött, mindkettőt jól megszagolgattam. Kedvesek voltak egyébként, kértek egy kicsi vödröt, abba kiszedték a kormot, meg begyújtottak valami füstölős vacakkal. Ezen közben a Zanci a kardigánján lévő gombokat rángatta, és maga elé suttogta egymás után nyolcszor, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét találok". Nem kicsit volt ciki, én csak néztem rá fejcsóválva, de a bácsik is somolyogtak az orruk alatt. Végül, hogy azért ennél is jobban elmerüljön a szájig érő cikiben, a Zanci megkérdezte az egyik bácsit, hogy az ő gombját is meghúzhatja-e? A kéményseprő volt olyan kedves és készségesen a Zanci rendelkezésére bocsátotta a kantárjának a gombját. Szerintem tuti, hogy a bácsi utóbb széljegyzetelt a munkalapra, hogy ez az a ház, ahol a megbutyult csajszi lakik a macskájával…! Fain!

Ja, új hír! Megvan a csecse nyakörvem! Az udvar kellős közepén találtuk meg, mert a hóban hagytam el, de csak mostanra olvadt fel minden. A Zanci szerint levakaróztam magamról, ami azért mázli, mert így nem valamelyik szomszédos udvar bokrán fityeg megtalálhatatlanul, hanem itt nálunk potyogott le rólam. Megjegyzem csuma vizes, úgyhogy most szárad, aztán visszakapom.