2015. november
A Zanci volt fodrásznál, itthon lettem hagyva
kettesben a Nagyigazdival. Egy ideig ténferegtem a fenti lakásban, aztán mikor
már csipkésre untam magam, elindultam lefelé a lépcsőn, számban a
plüsskacsámmal. Letámasztottam Sápit az előszoba ajtajában, hogy majd kijön
velem, ha már csak mi vagyunk itthon, akkor menjünk együtt kalandozni.
Nyávogtam a Nagyigazdinak, hogy kimennénk, jöjjön már és nyissa ki az ajtót.
Jött is, aztán csak nézett, csak nézett, hogy mi a fenét keres a Sápi az
ajtóban. Nincs nekem szerencsém ezzel a két nővel! A Nagyigazdi éppen olyan,
mint a Zanci, Ő sem enged egy csomó mindent, most pölö azt nem engedte, hogy
Sápi kijöjjön velem az udvarra. Egy mozdulattal visszatette a lépcsőre, és
hiába néztem vissza a verandáról sóhajtozva, akkor sem adta oda a kacsát.
Kicsivel később hazaért a Zanci. Mikor befelé jött szemközt találkozott
Sápival, aki még akkor is passzívan hevert a lépcsőn. Kérdezte a
Nagyigazdit, hogy mi a fenét keres lent a kacsám, erre orvul be lettem fújva, hogy
én rángattam le szegény jószágot, mert ki akartam vinni magammal az udvarra.
Apropó, udvar! Új játékot találtam ki, de megint nem
nyertem el vele a Nőim maradéktalan tetszését. Az úgy kezdődött, hogy felültem
a terasz korlátjára nézelődni, aztán észrevettem, hogy a veranda üveg tetejére
pont fel tudok ugrani a korlátról. Sajnos lebuktam, mert jött ki a Nagyigazdi
meg a Laci és beszélgettek a teraszon, akkor vették észre, hogy én fent sétálok
a tetőn. Tulajdonképpen a Nagyigazdi elsőre nem is tudta, hogy én vagyok, mert
megkérdezte a Lacitól, hogy szerinte mi mászkál ott fenn, de mire a Laci
válaszolhatott volna, én fejjel lefelé lelógtam, belebazsalyogtam a Nagyigazdi
hökkent arcába és közöltem Vele, hogy: "Ééén!". Nem örült. Annyira
nem, hogy elkezdett velem kiabálni, aztán szólt a Zancinak, hogy hol vagyok és
mit művelek. Na, akkor meg a Zanci trappolt le és Ő is elkezdte szedni rólam a
keresztvizet, hogy azonnal húzzak lefele a tetőről, mert arra már számos
bizonyíték van, hogy rám sokkal jobban hat a gravitáció, mint egy normális
macskára, úgyhogy inkább jöjjek le magamtól, mielőtt leesnék! Végül persze
lejöttem, de azért annyit szeretnék hozzátenni a dologhoz a történelmi hűség
kedvéért, hogy egyáltalán nem volt igazuk. Én kérem csak nagyon ügyesen
feltornáztam magam a terasztetőre, ezek meg a személyem dicsérgetése helyett,
alaposan megmorogtak! El vagyok nyomva, semmi kétség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése